Ugrás a tartalomra

 

„A költészetnek van ereje akkor is, ha valaki nem hisz benne”

A költészet görög istenét szólítja meg Egyed Emese legújabb, Paian című kötetében – erről és Arany Jánosról, hovatartozásról, otthonról, az erdélyi irodalomról kérdezte őt Ayhan Gökhan.

„A költészetnek van ereje akkor is, ha valaki nem hisz benne”

egyed emese 

                                        

A marosvásárhelyi Lector Kiadó gondozásában számos kiemelkedő erdélyi szerző publikált az elmúlt néhány évben, itt jelent meg Demeter Zsuzsa kismonográfiája Kinde Annamáriáról, Balázs Imre József legújabb kritikakötete és Tamás Dénes első, a szakmát némiképp megosztó regénye. Miért döntött úgy, Paian című verseskötetét nekik adja, mi jellemezte a munkafolyamatot?

A Lector Kiadó alapításától számított szerkesztői-tanácsadói munkámra; e verseskönyv ötlete a kiadó vezetőjétől, Gálfalvy Ágnestől származik. A versek sorrendjét, tagolását rám bízták, a grafikai tervekben kíváncsiak voltak a véleményemre. Szép együttműködés volt.

A kötetcím jelentése a gyógyítással függ össze. Nem érezte merésznek a címválasztást? Hihetünk a költészet, a szöveg régi korokat felidéző romantikájában, gyógyító, segítő hatásában?

Apolló egyik neve is PAIAN, a költészet görög istenét meg mertem szólítani. Nem az írott betű, hanem a kimondott szavak, verssorok. A megpillantott verskép. A költészetnek van ereje akkor is, ha valaki nem hisz benne. Rögzítés, felidézés, keresés. Észre sem vesszük, és varázsigeként működik.

egyed emese
Egyed Emese és László Noémi Kolozsvárott, az Álljunk meg egy szóra-esten

Nemrég Arany János-díjjal tüntették ki – a könyv egyik verscíme, a Levél a lélek ifjúságáról a kitüntetés névadóját idézi. Mit jelentett az Ön számára korábban, és mit jelent most az immár 200 éves költő?

Arany János verseiből mindig is a veretes hangzást és az elbeszélő műveket szerettem, mostanában sokat olvastam német és francia recepciójáról, szerkesztői, fordítói munkájáról is. Érdekel, hogyan illeszkedett be a nagyváros, Budapest (intézményes) irodalmi-tudományos életébe.

A versek képzeletbeli és egyéb utazásra is hívnak, misztikus helyeken járunk, mitológiák környékén. Hogyan határozza meg az otthon fogalmát, és mennyire helyhez kötött?

Sok kedves helyem van, az otthonosság élménye megszokott tárgyak körében (otthon, könyvtárban), de barátokkal való beszélgetésbe feledkezve vagy a Szamos-parton baktatva is megszületik az emberben. Az otthon valami összetett dolog. A békesség élménye. A történetek ismerete, értése.

Játsszunk egy egyszerű játékot. Ha azt mondom, Párizs, mire gondol először, milyen szavakat hív elő Önben a város neve? És a legfontosabb: mennyire hangsúlyos az írásaiban a Párizs-élmény?

A Szajna. Az emberek bizakodó sokfélesége. A működő nagyváros. Kedvenc könyvtáraim. Musée du Quai Branly. Ady, Mikesék… Még nem találtam meg az igazi formát (legalább tíz éve keresem), de egy-két versben már párizsi hangulatokat rögzítettem.

A titulusai közt költő, író, irodalomtörténész, szerkesztő, egyetemi tanár szerepel. Tud kezdeni valamit e fogalmakkal? Melyik elnevezés határozza meg leginkább az identitását?

Olvasó, író ember vagyok, igyekszem hasznukra lenni tanítványaimnak. Szükségem van a csöndre. Talán leginkább kutató vagyok. Irodalomtörténészként is emberekkel, történetekkel, nyelvi meglepetésekkel való találkozásokra vágyom.

„Ami a szövegek értelmezését illeti, én mindig láttam az embert a szöveg mögött; a verset, a regényt, a naplót megíró embert” – nyilatkozta nemrég. Fontos, hogy egyfajta személyes viszonyba kerüljön a szerzővel mind az irodalomtörténész, mind az olvasó, és ne csak magát a szöveget lássa?

Nem kívánok általánosságokat, előírásokat megfogalmazni; engem az emberek (mindenkori) gondolkodása, élete, gondja, vágyvilága érdekel. A szöveg valakinek a szövege (mert létrehozta, használja, olvassa-hallja). A jó mondat, érzékletes kép, emlékezetes hangzás kíváncsivá tesz a szerzőre.
 egyed emese
Egyed Emese a Helikon a Völgyben c. rendezvénysorozaton

Korábban az Utunk olvasószerkesztője, majd rovatvezető-szerkesztője volt, jelenleg a Helikon folyóirat egyik főmunkatársa. Nyomon követi a fiatal szerzőket? Elégedett?

Vers, dal, verses kísérleti műfajok – ezek magyarul jó korszakukat élik, ha a verseskönyvek maguk lassan fogynak is. Sok a tehetséges fiatal, és mostanában (a slam poetry-nek is köszönhetően) nagy a fiatal verskedvelők tábora is.

Gyurcsány Ferenc a határon túli magyarok szavazati jogának megvonása mellett kampányolt. Hogyan fogadja a hasonló híreket, tapasztalja-e, hogy Budapestről kevesebb figyelem hárul az erdélyi magyar irodalomra?

Az irodalom aktuális. De időben másként is létezik. Lehet, hogy nem földrajzi, hanem időbeli, nyelvi vagy nemzedéki határokat kell átlépni, hogy közönségünkre találjunk.

Milyen tervek, ötletek foglalkoztatják?

Régi szövegeket és szerzőket szeretnék ismertté vagy ismertebbé tenni, ebben a költészet és az irodalomtörténeti kutatómunka találkozik. Újfalvi Krisztina, gróf Fekete János, Teleki Domokos, Teleki Ádám bemutatását folytatom, a francia–magyar fordítások, az erdélyi színjátszás szövegtörténetéhez sem kívánok hűtlen lenni.

 

Kérdezett: Ayhan Gökhan

Fotók: Varga Melinda

 

Kapcsolódó anyag: Payer Imre recenziója a Paianról:

https://www.irodalmijelen.hu/2017-dec-6-0927/kolteszetbeli-feher-magia

Varga Melinda verses tudósítása a bemutatóról:

https://www.irodalmijelen.hu/2017-okt-9-1402/versek-kisestelyiben

 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.