Óriás Arany a város felett
A Petőfi Irodalmi Múzeum meghívója az Arany-freskó avatására a Budai Középiskolába szólt, ebbe a nagy múltra visszatekintő, gimnáziumként és szakközépiskolaként működő, hatalmas oktatási intézménybe. Így aztán valószínűleg többen számítottunk arra: egy amolyan Feszty-körkép-szerű alkotás tárul majd elénk az iskolabelsőben – netán a tornateremben? Irodalommal átitatva a kötélmászást is? –, de ehhez képest igazi meglepetés fogadott. Már a Márvány utcai villamosmegállónál leszállva fölénk magasodott a mű, ami nem belső teret díszít, hanem egy eleddig meglehetősen kopár, szürke tűzfalat.
Fotó: Arany200
Az iskolában rendezett sajtótájékoztatón Prőhle Gergely, a PIM főigazgatója elmondta: e falfestménnyel szeretnék megváltoztatni a – többnyire már az iskolai a tanulmányok során kialakuló – Arany-képet, mely szerint egy borongós, egykedvű, lehangolt költővel állunk szemben. Azt szeretnék megmutatni, milyen sokoldalúan, sokféle élethelyzetben lehet segítségünkre Arany költészete. Ugyan a 200. születési évfordulót tavaly ünnepeltük, de az Arany-év idén sem ér véget – hangsúlyozta Prőhle Gergely –, hiszen a korábbi felhívásra rengeteg közintézmény, szervezet jelentkezett jobbnál jobb ötletekkel, mivel csatlakoznának az Arany-évhez. Az emlékév bizottságának elnöksége (a köztársasági elnök, az MTA és az MMA elnöke) választotta ki a megvalósítandó és támogatandó programokat.
Fotó: Laik Eszter
Közben „a hiúság vásárán is tudni kell árulni a portékát” – fogalmazott Prőhle Gergely, arra utalva: a klasszikus értékeket is képesnek kell lenni közvetíteni napjaink harsány, versengő és modern eszközökkel teli zsivajában. Vagyis valamennyi projekt által igyekeztek és igyekeznek a fiatalokat is megszólítani, legyen az slam poetry, az újmédia eszközeinek használata, például a nagy sikerű videós balladainterpretáció-verseny. Ebbe a sorba illeszkedik az Arany-tűzfal is, és jelképesen összefoglalja az emlékév mondandóját – fogalmazott Prőhle Gergely –: az ismerős, klasszikus alak már egészen távolról felismerhető, közelebb érve pedig a „béke-kongresszushoz” címzett fontos és szép üzenete olvasható egy táblán, amely nekünk is, a mának is szól.
Banosné Molnár Zsuzsanna iskolaigazgató úgy fogalmazott: e kép Budapest dísze lehet, és a megújult küllemű épület a diákoknak is motiválóbb környezetet teremt. A Budai Középiskola maga is rákapcsolódott az Arany János-évre – sőt, csapatuk bekerült az „Alkotni Arany” balladafeldolgozó verseny döntőjébe. De más területeken is igyekeznek újszerű módszerekkel emberközelbe hozni az irodalmat a diákokhoz ebben a „kütyüvilágban”: megtervezték például Arany János Facebook-oldalát. Az igazgató azt is kiemelte: a falfestményprojekt megvalósítása során minden szervezettel példaértékű volt az együttműködésük, az önkormányzattól a kivitelezőig.
Fotó: Arany200
S hogy kik is valósították meg az óriási képet, azt is megtudhattuk: a Nopaint Works nevű vállalkozás képviseletében Jankovics Barnabás cégvezető mutatta be művük születésének hátterét. Alkotócsoportjuk dekorációs falfestéssel foglalkozik, beltéri alkotásokkal kezdték, majd kiléptek az utcára: 2011-ben valósították meg első kísérletüket, és a budapesti Rákóczi-híd oldalára festették fel a Nemzet Színészeinek portréit. Mára több mint harminc tűzfalfestmény dicséri a nevüket, amelyekkel szebbé tették a várost, köztük több iskola, óvoda tűzfalát is „megvidámították”. Az épületfestések témájukat tekintve kivétel nélkül a múlt nagy eseményire, neves személyiségekre fókuszálnak – Jankovics Barnabás kiemelte munkáik közül a Király utcai Krúdy-idézettel tarkított falat a „legpestibb utcáról”; a A Rubik-kocka feltalálásának 40. évfordulójára készült ötletes kreációt a Rumbach Sebestyén utcában; vagy a Róth Miksa-falat: a VII. kerületi Garay utcában a híres üvegfestő és mozaikművész születésének 150. évfordulójának alkalmából a „Tiroli fiú” című műve került a tűzfalra.
Fotó: Arany200
Arany János régi tervük volt – osztotta meg a cégvezető –, de a kivitelezésbe több akadályoztató tényező is közbeszólt, ezért csúszott kissé az átadás. Legutóbb például az időjárás: a váratlan fagyok miatt az egy hétre tervezett munkából egy hónapos lett. Az ötemeletnyi magas oldalfalra felkerült monumentális kép egyébként vonalakból és pontokból áll – persze minél távolabbról szemléli az ember, annál „tömörebb” látszatot kelt. Módszerükkel a hagyományt és a modernitást ötvözték – magyarázta az alkotócsoport vezetője –, vagyis egy klasszikus, jól ismert Arany-portrét dolgoztak fel modern stílusban. A képnek legalább tíz-tizenöt évig ki kell bírnia – jegyezte meg Jankovics Barnabás, amihez Prőhle Gergely tréfásan hozzáfűzte: onnan már csak egy ugrás a 150 éves Arany-évforduló, hátha megmarad addig is. A sajtótájékoztató végén a PIM igazgatója átadta a „Minden szelfi Aranyat ér” című verseny győztesének a díjat: a múzeum négykötetes sorozatának első darabját, melyben Arany-kiállításuk kép- és szöveganyagát közlik maradéktalanul, valamint két belépőt az Arany-kiállításra. A verseny egyébként arra buzdította a résztvevőket, hogy készítsenek szelfit a kültéri freskóról, és töltsék fel az Arany200 Facebook-oldalra.
Videó: Neopaint Works
Végül egy videót is megnézhettünk, hogyan készült az óriásportré, de persze érdekesebb volt a szabad ég alatt, „élőben” is szemügyre venni az alkotást. A kép alatt egy emléktáblán látható ama békekongresszushoz címzett vers idézete:
Fotó: Laik Eszter
Magán a falfestményen áttűnik a haloványan látszó idézet Arany kézírásával, az „Őszikék” első versszaka – de itt most álljon a teljes mű a kétszázegy éve született mester emlékére:
Laik Eszter
