Latens, no. II. – XXXVII. rész

(A „Regény” mögött. Szimultánok szinopszis-lapjai, mint esetlegesség-rétegződések.)

A próbababa és a kísértet találkozása egy besötétített, rezgés-frekventált, tengerparti szobában – gondolta a férfi…

Egy közeli sikátorban fehér zsályát égettek, jellegzetes tisztító-bódító illata bekúszott egy másik szobába, ahol a leíró az alábbi performance-jelenéssel, egyik ön-kép leírásával álmodott:

Infection
(Art Camp, Jászberény, 2001–2018)

A mellékelt fotográfiát 17 éve készítettem Jászberényben. A barokk templom oldalfalára fújt „fertőzés” feliratot távolról céloztam, rázoomoltam, amikor is (templomszolgának álcázva) egy hátsó ajtón a templomból előlépett Andy Warhol – és besétált a kép-térbe… Így, pillanatnyi jelenésével tele-objektálta, illetve át is absztrahálta a dokumentációt. Az analóg fotográfia, archaikus eljárásokat is megélve, tavaly került elő újra – és többféle (tudat mögötti) utat is bejárt…

A helyszínek, az érzések, a jelentések állandó mozgásban, változásban élnek, de együtt-rezgéseket is meg-megélnek… Ha jelenlétüket nem is látjuk, érezzük át konkrétan, működésük az esetben is hat, hathat…

Az Infection (mint időközben kiderült): egy jászberényi (trash?) metálzenekar volt! Egyik tagjával egy londoni tetoválószalonban Rudi barátunk (jóval a tetoválás-akció előtt) összeismerkedett! Ezen tényre a tavalyi beszélgetések során derült (monochrom) fény…

Az idei kép-jelenés emlék-(zajzenei)performance a Stigmatic Destruction (Syporca Whandal, Rovar17) és Nagy Zopán közreműködésével valósult meg: 2018. augusztus 25-én, 18 órakor az Esterházy Károly Egyetem előadótermében.

---------…---------

Itt a kompozíció, a szerkesztés új lehetőségei nyílnak meg, véli a leíró, aki az író-óriás (Szentkuthy) szövegrészleteiben kalandozik éppen… Egy kis humoros torzítás az egyik oldalon, egy kis léha díszletszerűség a másikon, ez biztosabban látszott kifejezni a művésznek elengedhetetlen logikai fegyelmet, mint a megszokott, régi stilisztikai ügyeskedés. És egyszerre felötlöttek a mostanság divatos filozófiai olvasmányok mélyebben fekvő emlékei is, a jórészt német fenomenológiai-ontológiai elméletek kulcsfogalmai is a fogalom fogalmáról, az alapok alapjáról, mi több: a kötőszavak rejtett értelméről (vö.: a reine Und-heit és az absolutes So-tum – a tiszta És-ség és az abszolút Úgy-lét – kategóriáit), nemkülönben a „hiperlogikus prelogikáról”. Leville-Touqué oldalán a hölgy mégis közönnyel fordítja el tekintetét a nem mindennapi látványtól, s blazírtan közli: ilyet ugyan ő nem tenne a fejére. A férfit mintha fejbe lőtték volna. Egész szerelme értelmetlenné vált ily fokú érzéketlenség láttán. Dühöngve és kétségbeesve, utálattól hevítve gyors búcsút vesz a „diszkrét” divat hívétől. Ebből a gyűlöletből sarjad az új teória…

A kísértet behatolt a próbababába…

Geometrikus tenger és költői tenger küzdöttek az elképzelt leány (Zoé) szemei mögött: polip-nyugágy, medúza-párna, hátradőlési fok szabályozva, a süppedés és lebegés arányai kiegyenlítődnek, finom mozdulatok: és a vízszintesség varázsszéke rögtön(zött) hordággyá alakul, majd lassítva: minden egybeolvad…