Jelige: Egysmás – Egészségügyi Ablak-Zsiráf

Altatás A műtét előtt elaltattak. Utána felébredtem. Egy másik világra. Hát igen. Semmi sem lesz már ugyanolyan, mint volt.

Beteg Nem tetszik nekem a beteg megszólítás. Amúgy persze sehogy sem szólítják az embert, de ha mégis, akkor Beteg, vagy Keedvesbeteg. Ki van írva a kórházi büfében, hogy Kedves Betegek, a poharakat, kérjük… stb. Holott, attól, hogy itt van az ember, attól még van neve, foglalkozása, élete, méltósága. Persze, mit mondanának? A fodrásznál, mindenki vendég, a boltban vásárló, az interneten felhasználó. Jó, a kórházban meg beteg.            

Carcinoma Latin neve annak a kis csomónak, ami bennem volt. Idejében felismertetett és eltávolíttatott, csak éppen mindent megváltoztatott körülöttem.

Csüccs! Vegyük számba a derűs pillanatokat, miszerint, kivétel nélkül mindenki, orvos, nővér, portás, vagy mentős, mindenki úgy gondolta, hogy ha várni kell, azt csak ülve lehet. Csücsüljön le! mondták mindig, rengetegszer hallottam, s egyre jobban idegesített. Nem ám, hogy foglaljon helyet, vagy, várjon türelemmel. Nem. Csücsüljön le, vagy egyszerűen csak, csüccs. Titkos szabályzat írja elő, sok egészségügyi intézményt bejártam, de mindenütt, kivétel nélkül: csüccs.

Divat Noha nem vagyok az a típus, aki a divatot hajhássza, mégis mélyen érintett a hajam elvesztése. Szembesülni azzal, hogy folyamatosan hullik, párnán, mosdón, törölközőn, egyáltalán mindenhol hajszálak, és … Persze kinő újra, és sokkal szebb lesz, de a fenébe! jó volt nekem a régi is.

Egyenlő Minden ember egyenlőnek született, mondták ki sokszor a történelem folyamán, de arra egyetlen nagyívű dokumentum sem tér ki, hogy hogyan lehetne egyenlő az orvos és betege. Hogyan lehetnék egyenlő azzal, aki felvágja a hasamat, gyógyszert ad a betegségemre, akinek kezébe teszem az életemet. Mondhatnánk, hogy az orvos csak a munkáját végzi, de akkor is nehéz elképzelni, hogy azok a föld felett tíz centivel suhanó fehér köpenyesek, nem félistenek, hanem az egészségügy általunk fizetett alkalmazottai, szolgáltatásuk a gyógyítás. Így leírva logikus, de amikor ott áll az ember a főorvosi szoba előtt…

Filmek Műveltségem nem nélkülözi a szappanoperákból kihámozható szociológiai tudást. Sok filmben van kórház, betegség, műtét. Így aztán felkészülve vártam, hogy az orvos majd kedvesen rám mosolyog, karon fog, s részletesen tájékoztat, mi a kór, a gyógymód, a lehetőségek, mosolyogva válaszol a kérdéseimre, szaktudást, türelmet sugároz, én pedig erőt merítek az ő magabiztosságából, s igyekszem meggyógyulni az ő kitűnő segítségével. Aha.

Gügyögés A kerületi rendelőben a kezembe nyomták a pozitív biopszia-leletet. Itt szembesültem először azzal, hogy gügyögnek az emberrel. „Hát ez bizony rossz”, „van egy elváltozás”, „valami, ami nem oda való”. Hozzá ezt valami elvékonyodott, furcsa, nyafogó hangon. Persze nehéz kimondani, meg szembenézni, de így sokkal-sokkal rosszabb.

Gyógyszerek Igen, gyógy- és csodaszerek. Beláthatatlan mennyiségben. Rettenetes a gondolat, hogy pont azt nem veszem meg, pont arról nem is hallottam, ami a legjobb, ami az igazi. Mindenki ajánl valamit, ami tuti biztos. Igen, igen, van választás! Választottam. Úgy döntöttem, hogy hiszek az orvostudományban, a gyógyszerekben. A csodaszer a hitetleneknek való.

Háziorvos A pozitív lelettel elrohantam a háziorvoshoz. Őszinte részvéttel kérdezte, hogy van-e valami tervem. Tervem??? Aztán felvilágosított, hogy ezeket a dolgokat saját maguk intézik a betegek. Máig nem értem, de mint a szorgalmas, jó diák, nekiláttam s intéztem, találtam kórházat, orvost, kaptam időpontot, na látod megy ez.

Iszonyat Igen, igen, a kemoterápia az egyetlen gyógymód manapság. Viseli mindenki ereje szerint, de akkor is borzasztó. Három hetenként kap az ember egy adag sejtmérget. A három hét, az huszonegy nap, vagyis ötszáznégy óra, s hadd ne folytassam, hogy hány rémületes perc és másodperc, amikor arra és csak arra tud az ember gondolni, hogy jön a következő.

Jártányi Jó szó. Önmagában nem használatos, de ha azt mondom, hogy nincs jártányi erőm sem, akkor mindenki tudja, miről beszélek. Hányszor, de hányszor éreztem, hogy jártányi erőm sincs! A műtét után, aztán a későbbiekben, hányszor! S tartok tőle, hogy sok idő kell ahhoz, hogy valami erőt összeszedjek. Jártányit. 

Kapcsolatok Barátok, ismerősük közül ki így, ki úgy viszonyul a dologhoz. Leginkább lelépnek, zavart mosollyal, mondván, hogy nem tudnak mit kezdeni ezzel az egésszel, s most már tudom, hogy milyen lehetett a leprásoknak. Mindenesetre ezt egyedül kell végig csinálni.

Látszat Csak látszat, hogy az egészségügy a betegért van. A dolgozók is emberek, és van magánéletük. No, és miért is hagynák a munkahelyen kívül a magánéletüket? Miközben toltak be a műtőbe, egy szál lepedő alatt vacogva a hidegtől és a félelemtől, azt hallgattam, hogy a műtősnő, meg az aneszteziológus vidáman pletykál. És egyáltalán, mindenki, mindenhol, minden egyes rendelőben beszélget munka közben. Orvos és asszisztens, orvos és orvos, betérő idegenek, protekciós beteg, bárki! Kitárgyalják a legmagánabb magánügyeket, meg a lényegtelen apróságokat, mindent.

Megalázás A legédesebb kalandom! Röntgen. Éppen a századik eset, amikor időre hívnak, s aztán három óra után talán, talán bejutok. Szóval, terebélyes fiatal nő áll a szoba közepén. Húszcentis mosollyal bemegyek, megállok az öltözőfülke előtt, s kérdezem, hogy mit vessek le. Öblös hangon süvölt, miszerint nem tudok köszönni? Fele annyi idős sincs, mint én, de kétszer annyi kiló, meg egyébként is… így aztán bocsánatot rebegek és lesütött szemmel hallgatom kioktatását az illemről.

Nota bene! Jól jegyezd meg, mondja a római, s mondanám én is, és tenném bölcs összegzését ennek a félévnek. Rengeteg tanulság van, hajaj, de mennyi, csak éppen kit érdekel, hogy én mit hüvelyezek ki magamnak, hiszen mindenki mást látna ezekben a napokban. Rengeteg a tanulság, talán még hasznát is veszem.

Orvos Hm. Külön állatfaj, mondanám, de olyan gorombán hangzik. Szóval mások. Tudok ám egyetsmást róluk! Az a gyanúm, hogy előbb-utóbb mind megbolondulnak. Dönteni, állandóan dönteni! Tüdőgyulladás? Vagy csak egy kis grippe, netán vesekő vagy epebaj? Tévedni végzetes és nem lehet. Amint telik az idő, egyre inkább spirálba tekeredik, hiszen nem téved, nem tévedhet, nem tévedhet… tévedhetetlen. És igen! tudom, hogy az orvosok nagyon rendesek, kötelességtudók és szorgalmasok, szakértelemmel gyógyítanak és szeretik a hivatásukat. Meg a betegeket. Tudom és tapasztaltam és mondom felelősséggel mindenkinek ezt. Másrészről a vége mégis az, hogy bolondok, és atyaistenkomplexusuk van.

Pénz Nehéz kérdés, ne bolygassuk.

Sebész A sebészeknek kivételes lelkierejük kell, hogy legyen. A szülész is „vérben és mocsokban” dolgozik, de az más! A sebész viszont fölvág, kivág, levág, a végén aztán összevarr, bevarr, fölvarr, marad egy seb, ami hamarosan begyógyul, és ha már nem látszik, valahogy akkor is ottmarad örökre. Gyógyítás ez, méghozzá magas fokon, de lássuk be, a gyógyítás igen barbár módja.

Segítség Magam részéről egyedül jártam mindenhova, de tanulmányt lehetne írni a kísérőkről. Általában fontoskodó arccal, komolyan vagy inkább komoran maguk elé nézve, szatyrot fogva, kabátot nagy ügybuzgalommal hajtogatva ültek a beteg mellett. Érdekes volt nézni orruk hajlását, szájuk vonalát, kezük egyforma rajzolatát, amiből ki lehetett találni a rokonsági fokot. Ha nem rokon volt az illető, az arca akkor is ugyanolyan volt mindegyiknek. Az elhivatott segítő arca. (No, ez nem gúny, hanem megfigyelés eredménye.)

Szakértelem Micsoda élmény volt, mikor két rezidens ultrahanggal nézte a hasamat, s hatalmas izgalommal keresték a májamat! Persze meg kell tanulni a szakmát, de azért, hogy pont rajtam…

Tájékoztatás Hát az aztán nem volt.

Utolsó A sok bölcsesség meg panasz után, utoljára hadd emlékezzem, arra a névtelen, szőke nővérre, aki mindig mosolygott, kedves volt és szolgálatkész. Hogy csinálta nem tudom. Viccesen azt mondta valaki, hogy biztos több a fizetése. Persze.

Ügyelet Legyünk bizakodóak! Akármilyen az egészségügy, mégiscsak működik, az összes zsörtölődésem lényegtelen, hiszen meggyógyítottak. Ha bármi történik velünk, menjünk a legközelebbi rendelőbe, abban a tudatban, hogy segítenek rajtunk. Ez biztonságot ad.

Várakozás Gyakorolhattam a türelmet, háromórás várakozásokkal a rendelők előtt. Mért nem lehet megszervezni? Lehetne, de minek. Szomorú megállapítás, de igaz. A végére megedződtem, egy keresztrejtvény, szemüveg, víz, pogácsa, szőlőcukor. Méltatlankodás semmi. Ez is egyfajta eredmény, nemde?

Záróbeszéd Óriási élettapasztalattal lettem gazdagabb. Szeretném-e az egészet nem megtörténtté tenni? Hát nem tudom.

Zsákbamacska Az egészségügy megrágott és kiköpött. Gyógyultan. Persze ki mondhatja el magáról, hogy egészséges, ki lehet biztos, hogy nem kerül a lassan, akadozva őrölő fogak közé. Újra, vagy először, vagy éppen sokadszor. Pont úgy érzem magam, mint gyerekkoromban a búcsúban, mikor benyúltam a zsákbamacskás kosárba és keresgéltem a zacskók között, s izgultam, hogy mit húzok.