Ugrás a tartalomra

„A fiatalok bolond szíve Tell Vilmos almájává változik...”

Izsó Zita fordításai

Szupertelefon

Ultrateléfono

 

– Horacio, te vagy az? – Tudom, hogy galambok

fészkeltek a hasadba,

kristálymotoroddal pedig

hangtalanul szeled az eget.

 

– Apa? – Azt álmodtam, hogy borosflaskád

kitört, mint a Tupungato vulkán,

benne volt összes dühöd s a verseim.

Igyál egy cseppet. Köszönöm. Már jól vagyok.

 

Hamarosan meglátogatlak, azzal a

varanggyal köszönts, amit a San Juan-i birtokon

öltem meg – ó, szegény! –, kővel dobáltam.

 

Majd bámultam, mint egy ökör, végül a két

unokatesóm kinyírta; serpenyővel földeltük el,

és rózsákat is dobtunk utána.

 

 

Változatok madárdalra

Sugestiones de un canto de un pájaro

 

Még nem született meg a halál, a rózsaszín

tengerparton alszik. Nézd csak a Görögöt:

hazugság, a bürökpohár nem ölhette meg:

ma is él, fentről világítja meg az Akropoliszt.

 

Ki mondta, hogy az irigység ujja

festette sárgára a ruhámat?

Csak egy pillangó volt, ami a felesleges

virágport épp felettem szórta szét.

 

Hallottad? A patkányok az irodában

nem harapdálják az igazgatók talpát,

csak a földre hulló, elszáradt

 

ibolyaszirmok esőjét hallani,

és a fiatalok bolond szíve

Tell Vilmos almájává változik.

Ceruza

Un lápiz

 

Tíz centavóért vettem a sarkon,

egy ügyetlen kis angyal adta el nekem,

hegyezni-faragni kezdte nyomban,

és máris láttam, milyen erős fegyver.

 

Előtűnt a hegye, ötleteim gyújtózsinórja,

aztán a szomorú angyal kicsit letompította.

Magammal vittem, csakhogy egy bronzarc

miatt hamar megfeledkeztem róla. Zavartan

 

bedobtam a táskámba a zsebkendők, levelek,

szárított virágok, hajfestékes tubusok,

buszjegyek, blokkok és cukorkák közé.

 

Aztán elindultam valamerre, valamilyen

villamosra vagy buszra szálltam, és jött velem

a táskám, és a mélyén ott lüktetett a bomba.

 


Alfonsina Storni (1892–1938) a XX. századi dél-amerikai költészet egyik legjelentősebb alkotója. Svájcban született, szülei söriparosok voltak, de a vállalkozás hamar csődbe ment, így visszaköltöztek Argentínába, ahol kocsmát nyitottak. 1907-ben csatlakozott egy vándorszínész társulathoz, majd folytatta tanulmányait, és tanítói diplomát szerzett. 1911-ben Buenos Airesbe költözött, ahol házasságon kívül, egy újságíróval folytatott kapcsolatából született meg a fia, Alejandro. 1916-ban anyagi nehézségei ellenére megjelenhetett első kötete, a „La inquietud del rosal”. Több neves íróval, költővel is összebarátkozott, többek között Manuel Ugartéval,  Juana de Ibarbourouval, európai útja során pedig Federico García Lorcával. Az 1920-ban kiadott „Languidez” című kötetével több díjat is elnyert. Később irodalmat tanított egy egyetemen, a stílusa európai utazásai hatására pedig sokkal realistább lett, mint korábban, témái között feltűnt a feminista vonal. Barátja, Horacio Quiroga 1938-ban történt öngyilkossága után elküldte utolsó versét egy újságnak, és a tengerbe ölte magát.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.