Ugrás a tartalomra

 

Jelige: Matrica – Matricák

Egy időben, lustálkodó figyelmemet, a dugóban üldögélve, a rendszámokkal játszható szókirakóval kötöttem le. Az első három betűből állítottam össze egy szót. Olykor, a fejemben felugró lexémáknak az elejét, esetleg a végét faragtam meg belőle. A finneknél is pontosan ilyen táblákkal vannak ellátva az autók. A betűk és a számok elosztása, teljesen megegyezik. Vajon a kis lélekszámmal bíró népeknél, előnyös az autók hat karakteres azonosítása vagy ilyen erős lenne még mindég, a finn-ugor kötelék? Tanácstalan vagyok, ha jól tudom, már nem erős. Most egy ideig mások leszünk. Talán kelták vagy navahó indiánok. Végül is mindegy, a lényegen nem változtat semmit. Az igazság, hogy rajtunk sem. Pedig én szívesen maradtam volna testvére a finneknek. Hol fogunk most ráakadni, egy olyan tökös népre, amely képes ellenállni a szovjet haderőnek, majd a következő maflással, a német megszállókat küldi haza az országából? Elképzelhető, hogy nehezebb lesz találni másik nemzetet, aki fivérként tekint majd újra ránk. Végső soron én is találtam más elfoglaltságot a lustálkodó kocsisorok között zötykölődve. Újabban mélázgatok a felragasztott matricákon. Próbálom elképzelni a sofőröket a vignettáik alapján. A búvár sziluettel címkézett verdák vezetői mindig sportosak, a horgászok meg koránt sem. A nagy, kék alapon, fehér T betűvel jelölt autókban, mindig nők ülnek, a férfiak valamiért szégyellik a frissen szerezett jogosítványt. Csakhogy valahol el kell kezdeni. Mindazonáltal a pasik ezt a feladatot manapság nem szívesen vállalják. Se család, se felelősség. Kivételek azonban mindig akadnak, és ott ülnek a családi hintóikban, legtöbbször az egykori pocaklakók nélkül. A pólyásokat jelző szimbólumoknak, legalább tényleg van értelme. Talán a babacímkés autó láttán, visszafogja magát a mindig rohanó, KRESZ-kioktató szakosztály, meg a sport-dudás válogatott. Szép példája ez a mágikus gondolkodásnak – szólal meg bennem a hajnali háromkor fellapozott Hamvas Béla vagy a fél négyes antropológiai cikk, már nem tudom. Mindenesetre rám hatással van, ahogy időnként Hamvas is. Egy megmagyarázhatatlan erő kényszeríti az emberiséget még mindig a jelképek hordására. Csak a liliomok, a kardok és a keresztek helyét átvették a piktogramok, a bárgyú viccek és a márkajelzések. A komoly, nagy mintavétellel dolgozó, kumulált adatokkal operáló, szociológiai megfigyeléseim során, két dolgot nem sikerült megértenem teljesen. Az egyik, a francia autókon, francia multinál vásárolt, majd felragasztott Történelmi Magyarország ábrázoló grafikák. Persze nem vonhatjuk gazdasági blokád alá a gallokat, ameddig nem írnak alá Trianonban egy új szerződést, amely minden egyes rögöt visszacsatol kis hazánkhoz. Mégis, nekem nem áll össze a dolog.  Ahogy az ország sem nagyon, hiába faragták kisebbre a szélét. Egy valaha, jobb napokat látott eszme, keserű, mégis komédiás lenyomatai ezek. Legalább van még benne némi tartás, még akkor is, ha elsöprő többségbe került a rátartás. A márkajelzéseket viszont már képtelenség jó szándékkal elnézni. Néhány éve, egy cég, belefizetett az autó részletébe pár ezrest, ha valaki vállalta, hogy guruló hirdetőoszlopként közlekedik a járgányával. Hamar tönkrementek. Ma már senki sem adná ilyen vállalkozásra a fejét. A jó fogyasztó prototípusa a tervező asztalról már az utcára került. Több alma került ki az autók hátoldalára az utóbbi időben, mint egész évben a Lehel Piacra. Életérzés? Vagy a valódi élet érzékelésének teljes elvesztése? Nem tudom, sosem ment jól a filozófia. Nincs mit tenni, nekem is csak a menekülés jutott az eszembe, de hiába utazom el, mindenhol ugyanazt látom. Az emberiség lelkesen szolgálja ki az imádott tárgyakat, a tárgyak lelketlenül használják szolgának az embereket. Tavaly, Los Angelesbe tettem látogatás és egy napra Finnországban szálltam meg, a legolcsóbb konstrukció miatt. Tetszett nekem a barátságos, kedves légkör, a rideg idő ellenére is. Vettem ott egy matricát, „I love Finland!” felirattal. Azóta se tudom, hogy hova ragasszam fel.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.