Megoldóképlet – 3.

7. Ellenállhatunk-e a világ, a hatalom erejének?

A hatalom mára belakta a Világot, nincs hová menekülni előle. Minden társadalom ugyanolyan szerkezeti irányba változik, tehát az egyén teljes ellenőrzésére, birtokba vételére, irányítására tör. Mit tehetünk? Engedetlen belső részként harcoljunk a szabadságunkért? Hogy azután, ha nyerünk, mi magunk legyünk mások szabadságának eltiprói? Ez a mókuskerék azóta forog, hogy ember van a Földön. Sőt, talán amióta megszületett az anyag. Egyetlen szabadulás mutatkozik, amit a magas erkölcsiséggel rendelkező nagy gondolati rendszerek mind vallanak: a szabadság csak belülről élhető meg. A szív mélye megőrizhető az üdv számára. A szeretet fölött nincs hatalma embernek, rendszernek. Az osztozás és a bizalom, az adás, a szeretet a legszörnyűbb elnyomást is zarándokúttá alakíthatja és elviselhetővé teszi. Valamiért a hatalom végső soron mindig többet akar, mint az anyag és a viselkedés. Mindig mindent akar, és a végső célja, hogy az emberi szívet birtokba vegye. Ha sikerül neki, már semmi sincs, ami a távlatok érzékelése miatt belülről fenntarthatja egyensúlyát, így előbb-utóbb összeomlik a saját súlya alatt. Mit tehetünk? Meg kell őrizni a szívünket! Ne álljatok ellent a hatalomnak (a Gonosznak), az igazságtalanságot ne tekintsétek megszüntetendő állapotnak, mert amit most a helyébe adhattok, csak újabb igazságtalanságok forrása lehet, sőt, biztosan az is lesz! A mélyen átélt belső szeretet átalakítja, megacélozza az embert, és alkalmassá teszi, hogy a lelke mélyén átérezze a teremtés értelmét. Az ilyen ember nem tesz semmit, ami a világ üdve ellen való. Mert tudja, hogy a Biblia igazat mond, amikor azt írja: minden földi (anyagi) fáradozás hiábavalóság. Csak a világ üdvéért való fáradozás nem hiábavaló. Az az igazi szabadság.

8. Segít az Írás a lét megértésében?

Isten a maga képére teremtette az embert? Akkor az ember olyan, mint az Isten? Biztos? Isten is tökéletlen? Jézus maga kér, hogy legyünk tökéletesek, ahogyan mennyei Atyánk is tökéletes. Ellentmondásnak tűnik. Ahogyan a nemek elválasztása is. Az androgün kettévált, férfi és nő lett belőle. Isten, az ős-létező is kettévált? Egységes isteni lényege Férfi és Nő Isten lett? Vagy Jó-Isten és Gonosz-Isten (Sátán) lett belőle? A Jó (Isten) legyőzi a Rosszat, a Rossz (Istent)? Emberi gondolkodás. Alkalmatlan a LÉT leírására. Sajnos. Nagy baj van a szent könyvekkel. Szilárd fogódzót kínálnak az őket elfogadó embereknek, pedig olyan nincs. A vallásalapítók (?) nem írtak szent könyveket, olykor írástudatlanok voltak. Gondolataikat szinte mindig haláluk után foglalták írásba. Aztán az emberi írások magyarázgatása és a bennük leírt, belőlük kifejthető és megfelelő viselkedés keresése szinte szakadatlan öldöklésbe torkollott, ami még ma is tart. A szent könyvek hasznosak is lehetnek, mert – ha torzított formában is – elhozzák egy szent, egy nagy gondolkodó, egy igaz ember nekünk szóló üzenetét, hírt adnak az Isten természetéről. Betű szerinti értelmezésük azonban mindig azzal jár, hogy az ember felmentést talál benne a maga számára, hogy a másik emberrel szemben valamilyen erőszakot alkalmazzon és meggyőzze magát arról, hogy csupán Isten akaratát teljesíti, vagy ami még rosszabb, hogy neki itt a földön segítenie kell Istennek a rosszakat megbüntetni…

9. A tudomány, a művészet és a törvény.

A művész olyan, mint a tudós. Ismert elemek egymáshoz rendelésével keresi a lét általunk még nem ismert új törvényeit, összefüggéseit. Minden ember által felismert törvény csak a valóság egy részletére és csak keletkezési környezetében igaz maradéktalanul, noha a legtöbbet a keletkezése idején egyetemesnek és mindenre kiterjedőnek gondoljuk. Amint azonban tudásunk új elemekkel bővül, azokat is el kell helyeznünk törvényeink rendszerében, nem egyszer úgy, hogy a törvényt egy kiterjedtebb dimenzióban egy másik, összefogóbb törvény váltja fel. Jó példa erre Newton tömegvonzás törvénye, amelyet az einsteini relativitáselmélet más dimenzióba helyezett, noha a közvetlenül érzékelhető zárt rendszereinkben a newtoni tételek továbbra is érvényesek. Az új törvény a régi érvényben maradása mellett nagyobb léptékű és merítésű összefüggések között állapít meg szabályokat. Abszolút törvény nincsen, csak az Isten, amelyben a törvények elvesztik értelmüket, hiszen a szabályokat összefogó új végtelen szabályrendszerek határértéke az a teljesség, ahol már elkülönülten nem érvényesülhet egyetlen rész-szabály sem.

A költő és a csillagász, a festő és a fizikus, a regényíró és a matematikus és minden együtt: rokonszakmák. A mű, amelyet valóban nagynak érzünk, olyan dolgokat sejt meg, mutat fel, amelyek gazdagítják a létet és az üdv útját mutatják. Amelyik mű nem az üdvöt keresi, kutatja, mutatja és hívja: szurrogátum, giccs, blaszfémia, létrontás, varázslat, vagy egyszerűen csak fogyasztásra szánt termék. Amelyik tudós vagy művész nem az üdv érdekében fogalmaz, talál fel, figyel meg, kelt vágyat, az pusztító, önző, hazug. Itt a földön nehéz köztük a választás, nehéz a döntés. Egyetlen iránytű van: a szeretet. Sokszor az is téved, eltévelyedik, torzul, de a lényeg örökre ott van. Vagyis nem botránkoztatás, pusztítás, elvétel, gyötrés és hazugság, hanem adás, építés, szeretés, lemondás, igazságos tett (a szeretet rendje szerint).

Benyhe István: Megoldóképlet – Így működik a világunk(?). Gondolat Kiadói Kör, 2016