A kötet címe a sokasodó életévek okozta erózióra utal, ami fokozza az egészségi gondokat és az érzékszervek gyengülésével jár:

„amikor már nem úgy lát a szem

amikor már nem csak szó a nem.”

Megpróbáltam, megtettem. Nincs már megmentő szavam. Köröttem mint sok tetem, fehér szirmok oszlanak, és a bölcs király szemében is közel már az alkonyat. 

A Magyar PEN Club rendezvényén, jó hangulatú esten köszöntötték a kilencvenéves Görgey Gábort. A „nagy történelem” éppúgy része életművének, mint a mindennapi életünk bosszantó apróságaira felfigyelő, érzékeny írói toll alkotásai. Az író részvételével zajló esten próza, zene, videóbejátszás és beszélgetés is meggyőzte a hallgatókat: Görgey Gábor nem öregszik.

A hatalom mára belakta a Világot, nincs hová menekülni előle. Minden társadalom ugyanolyan szerkezeti irányba változik, tehát az egyén teljes ellenőrzésére, birtokba vételére, irányítására tör. Mit tehetünk?

A földi társadalmak fejlődésének talán legfontosabb, talán végső szakaszához érkeztünk. A történelmi fejlődés során bűnnek minősülő tettek átértékelődnek, gyakran relativizálódnak, az egyéni felelősség eltűnik, és csak az számít igazi bűnnek, amely a hatalmi szerkezet aláásására irányul.

Ha a két kísérlet mellé (1. szőttest készíteni, amely a világot ábrázolja, illetve 2. a menny és föld és az igazság birtoklásának leírását testre tetovált jelekben és koporsófedél-ornamentikában rögzíteni), ha e két kísérlethez hozzávesszük a mandalakészítők becsvágyát, akik kicsiny geometriai ábrákba absztrahálják-sűrítik a világegyetemben uralkodó erőket, gyakran útvesztőszerű lenyomatokban jelenítve meg a mindenség tenyérnyivé szublimált térképét – akkor megkaptuk azt a három pontot, amelyek mintegy meghatározzák Benyhe István tenyérnyi kötetecskéjének is az alapállását és látószögét.