Több jövőt
A parton
An der Küste
1.
Az almavirágok fehér teste a fűbe simul,
lélegzetüket a vad vihar magával ragadta.
A nap árnyékot szór a dérre.
Végtelen kétségek engedélyezve: mindenütt madárdal,
minden sejtet átjár a szél.
Itt a költészet rizspalántákat ragad meg, és itt
kezdődik a prózai: a hatóságok titkai
súlyosabbak, mint az atoméi.
Északon, délen – ugyanaz a gyász és gondok,
fába és fémbe burkolva.
Amit a nyugat és a kelet elkövetett,
a sápadt holdra van írva,
amely még mindig nem telt meg.
2.
Nénikém, ne adj a gyereknek
jövő héten salátát,
a földeket fekete fény fertőzte.
Az öreg megbízik unokahúgában,
felveszi a szemüveget, minden salátalevelet
alaposan megmos folyó víz alatt.
A gyerekkel természetesen semmi,
semmi rossznak történnie nem szabad.
3.
Megismételhetetlen bája van
minden virágnak és minden cunaminak,
mono no aware, sejt-varázslat,
a pupillák sötétje szétszóródik
a világmindenségben, atomok űzik
egyre tovább a tökéletesség játékát.
A félelem reményszilánkokat gyűjt,
vörös napokat, kis kagylókat görget,
őszi leveleket és üstökösök híreit.
Az ember csak az újrakezdésen
próbálkozásban tud tökélyre fejlődni.
4.
Vannak mennydörgő vízesések, némák is,
ismert és ismeretlen folyók, melyek hallgatóznak.
Sekély vízben dölyfös füvek terjeszkednek.
De kis virágok ölelik körbe a szakadékokat:
Nyugodj meg, az esztétika megtartja fölényét
a katasztrófa sújtotta területeken is,
nem adjuk fel, még jön az írisz,
léteznek – az úszó lótusz-hídak.
5.
A találkozások dombján
bizalmat kér a lenyugvó nap.
A helységeknek dallamos neveket adtak:
Funaoka, Fukiage, Ukishima.
A Kogarashi erdő után Yokotate következik,
amely csak egy fából áll. Fojtogató a levegő,
remélhetőleg nem ered el az eső.
海の見える席がありますか ?
A nők nem rakhatnak rendet.
6.
A földbe vetett bizalom súlyosan megremeg,
tévesen tengerrengésnek diagnosztizálják,
óceánok falai bizonyítják hatalmukat, maguk mögött
emlékekkel elárasztott területet hagynak.
A megmaradtak szeretete elmélyül.
A vihar minden őre kifeszíti íját,
felsorakoznak a palota előtt, ünnepi egyenruhában
várják az utolsó dübörgést. Egyre gyakrabban
válik szeszélyessé a vízből születő tűz.
A gyerek
Kind
Felhők szoros ölelésben,
tengeri hátságokra fény szitál.
Kék színt ölt a taszító fehér
egy szárnycsapás nyomán.
Végtelen ég, feneketlen tenger,
csak a kút ölén
fogja be szemem a teljes eget
s bízhatom mélységét.
Homokfelhők rejtik a ráják tüskéit.
Nem kellene félnem, nem fenyegetőbbek,
mint a körülöttem lévők csápjai.
Nem csak azért kerek-e a hold, mert távoli?
Pislákolás nélkül ragyognak a csillagok
túl az atmoszférán, levegő kell nekik,
hogy zavarossá váljanak. Fényüket
egy szeglet nyalábolja össze, pók szőtte
káprázat varázslatába. A pók
hosszú útra kel a fotonokkal együtt.
Épp előre igyekeztem,
és elfelejtettem felnézni.
Túl korai egyedül utat törni magamnak?
Tapogatózok, mint denevér a szobában
torz fénytől elárasztva,
ezt a tiszavirág is ismeri.
Végtelenségében fekete a fény,
mégis ragyogó fehér az igazi,
szúr, s a sötétséget nem háborgatja.
Anyám pulóvert köt
a fényszálakból, melyeket elkapok.
A gyermek sapkát rajzol a felhőknek,
a sirályoknak, a tengernek, az égnek,
a kutaknak, s egyet nekem is.
Portörlés, szemétlevitel
Staubwischen, Müllentsorgen
Gázfelhő, párafelhő, porfelhő,
csillagköd, semmiből álló univerzumok,
hirtelen tágulás, eltökélt,
jövőorientált, sietős, elképzelhetetlenül
egyidejű. Egy radioaktív anyag
születése, hélium a hidrogénből, a fúzió
folytatódik, nehéz részecskék a magban,
csillagok meghalnak, időnként szupernóvaként robbannak,
csillagpor hordoz mindent a felfogóképesség hálójában.
Egy csillag pora a Földünk,
a testünk,
por, túl sok por.
Infravörös kamera, bőven ezer fok felett,
a kezdetek modellezése, hogy megértsük magunkat,
először meg kell kérgesednie, lehűlnie mindennek, de meteorok hullanak,
a mozgásból hő lesz, tűz,
várni, a láva akkor kövül meg, ha coolok,
igazán coolok a körülmények. Rejtett víz,
azaz gőz, először gőz, majd óceánok,
még mindig elegendő méreg, és azután
a szemetet elkülönítő, szorgos baktériumok:
oxigén.
Vajon a szemetünk más fajok számára ennyire
értékes lehet?
Több jövőt
Mehr Zukunft
Jövő 1.
Világfeltámadás
a szemétből
metanogén lények
műanyaglebontó oleofób lények
természetes állomány
anakronisztikus
másfajta evolúció
Jövő 7.
Földönkívüliek
A. jönnek és segítenek
B. újra eljönnek és elpusztítanak
C. jönnek és közben valamit előidéznek
D. nem jönnek
Az autochton
hátizomzat
sokszor vizsgálatok tárgya.
Jövő, három másodperc,
amit az agyunk állítólag
egyedüli jelenként képes érzékelni:
Frissen hasogatott fa, frissen forrázott tea,
egy vers, egy barát,
egy vízió, sok levegő,
beteljesült álmok, új álmok,
és ismét munkára fel.
Fordította Kovács Ildikó Eszter
