Testednek visító virága

Asszonyélet

Ki melled bimbócskáját oly vígan osztod szét,
S ki ágyékodat őrzöd vénségedig,
Rest vagy, nem teremsz gyümölcsöt,
Méhed megdicsőül, méhed megveretik.

És te ki feláldozod folyton önmagad,
Szoptatáskor melled megreped,
Rút gyermeket hozol a rút világra,
Áldott a testednek visító virága.

Elnyűtt test csak mind az asszony,
Imácskáját Istenhez viszi.
Segítse az, amíg tudja,
Szeresse a férfi, míg teheti.

Mikor félted szép kebleit,
S mikor majd féreg rágja szét,
Légy bölcs, te férfi,
Zárd le majd békével szép szemét.

Érik épp

Kedves uram,
Hogyha kérhetem,
Ne tekergesse a belső szerveimet.
Főleg szívtájékon,
Úgy hiszem,
Kicsit beteg.
Talán szakadás vagy repedés?
A varrónő nem ölti meg.
Csak az öltöny ne lógjon, ne feszüljön!
(keze biztos nem remeg)
Ez az ő dolga,
Emez az enyém.
Szóval uram:
A szívem körül finoman!
Ott épp érik egy költemény.

Olajág

           Az utolsó nő és férfi a Földön 

Nem akartam hogy megláss
Öreg vagyok mint az út
Így szeretkezni
Méltatlan 
Mellemet rutinosan vennéd fogaid közé
Így tanítottak
Nincs benne semmi új
Hogy anyádtól vagy útszéli nőktől
Tanultál szeretni mindegy
Sáros az összes szerelem
A fajfenntartás érdekében előbújok
Tudom hogy már meguntad a lányokat
De világot csak én szülhetek neked
Kihasználom az összes DNS-edet
Aztán meghalhatsz nem érdekel
Szárazság ellen hiába a bárka
Súlyosabb ez mint a vízözön.