Átjárások / Áthallások…
Katedrális!
(Nostradamus)
Viadukt!
Ki kiáltott?
(Immár késő…)
Belső kakukk
Szól amott
:
Ungathanda ukuba…
Haniry ny hanana…
Shisai hy phoet kyaitetaal
S a néhai vágy-moped két kéjtállal…
(Zulu, malagaszi, burmai és hunniai hallucinációk.)
- -
Ó, hommage-montázs!
Nincs kakadu, nincs akadály –
mondta Kodály
(a módszeres) –
mondta Kassák
(Őt most ássák)
elő újra,
s mondja: szeresssssss!
(Eres szere szép veretes…)
Eközben, amott, „odaát”,
sírásó szaval holt ódát:
Hamvas Bella a Határon…
Heliáne: Karneválon…
Kinyalták a királylányt…
A király hányt…
- -
Jelenések…
Felhők, nedvedző felhő-rések:
Pedopanlupa felől…
Füstölnek a menstruáló kémények,
súlyosan gomolyog a méreg… Itt a Varázsló lakik;
és a legnagyobb katlan: alattunk a vulkanikus ének…
A négytüdejű óriáspók bebúvik kövei közé a parton:
csípése halálos, de ő már ismer, tenyérből etetem…
Hallom a kirrihurea-tyúkot: álmában…
Fekete és olajzöld: hullámtaraj és kagylófény, holdezüstben…
Hajnalderengés…
Győző-bátyám koponyáján deres bajusz-rés…
Felhők, kéklő felhő-falloszok:
Panpedelupe felől…
- -
Intermezzo, avagy közjáték-töredékek, illetve egy fél-álomban élő álom-részlet:
Parsifal-eposz (Wolfram von Eschenbach, Wagner, Marienbad, kúria, 1845). Élőjáték: sérülés, majd sebláz általi komponálás a Grál nyomában… II. Lajos udvara, Grál templom: látványterv, 4 és fél órás (utolsó) opera, Bayreuthi színpad… Amfortas: bariton, Gurnemanz: basszus, Parsifal: tenor, Klingsor: bariton, Kundry: szoprán, Titurel: basszus, Grál lovagok: I. tenor, II. basszus, Négy fegyvernök: két szoprán, két tenor, Viráglányok: egy alt, négy szoprán, egy mezzoszoprán. (Valahogyan Trisztán és Izolda is a színpadra keveredik, de az őrök lelökdösik őket…)
Titurel, az első Grál király: egykor angyaloktól, az ég küldöttjeitől vehette át a Szent Grált. Az Utolsó vacsora kelyhében (ugyebár) a Megfeszített vére folydogált. És a lándzsát is megkapta Titurel, melyet ama római „legionárius” döfött Jézus oldalába… Ecce homo! Íme, a dárda… Az ereklye csodatevő ereje tekintélyt adott a „rendnek”. Monsalvat hegyén, hatalmas templomban: beavatott lovagok (hermetikusan) őrizték… Ám, Klingsor, a varázsló megirigyelte s létrehozta
(egy bizonyos-bizonytalan, képzeletbeli sivatag közepén) a Mágia országát, buja Viráglányokkal, és… Jaj, Amfortas lovag Kundry-virág csapdájába akadt,
és… Itt: az álom-rész megszakadt…
- -
Utórezgések. Ébredés előtt a következők mosódnak össze: apokrif evangéliumok, kopt gnosztikusok (Papyrus Berolinensis), az akhmim-kódex néven is ismert papirusz, amely az V. század elején: tollakba burkolva, egy fal-belsőben (talán egy klauzúra falán), egy keresztény temetkezési helyszínen volt elrejtve… Hülozoizmus, pánpszichizmus, faunológia, kozmogónia, apokaliptika (de origine mundi)…
A leírót három iker-leánya ébresztgeti. Anna, Luna és Zoé: nemzőjük homlokát, nyakát és köldök-környékét csókolgatják…
- -
Egy tükör-sima, mattra csiszolt obszidián-falon az alábbi vers-véset olvasható:
Appendix
Szúrágott fa
Homokóra
Serceg-reped
Homok pereg
Kék-kristályos
Karcos-ráncos
Kvarc-opálos
Ón-halálos
Higany-beteg
Homok pereg
… - … - …
Szaturnuszi
Éj közeleg
… - … - …