Jelige: Hajnal – Ilus; Mindenhol, de a legjobb...

Ilus

Légy Iluskám én szép Júliám
Én akkor leszek Vitéz Jancsid
Pásztoróránktól lennék vidám
És írnám szerelmünk sorait.
Rózsakertemnek ékessége
Pihenj meg lázadó szívemen!
Verseimben te vagy a lényeg
Így adsz verseimnek életet

Mindenhol, de a legjobb...

Várom ismét a földöntúli pillanatot
Újra átérezni az idilli világot
Hol hűvös szellő fuvallatát érzem nyakamon
A vidék mézédes ízét érezzem számon
ahol a perzselő vér az ereimben
Úgy száguld,mint a folyó vize.

De e föld távolra került,nagyon messze
Kerestem,kutattam hátha van még ilyen
Nem volt. Visszatértem, harcolnom kellett
Elbuktam. Elvesztettem minden hitem.
Nincs szellő, nincs folyó, nincs remény
Bár itt él bennem a felejthetetlen emlék.

Mikor az Éden befogadott,engem a bűnös vándort
Az érzés, felfoghatatlanul hatott rám
Olyan volt,mint a leggyönyörűbb álom
És csak ébredéskor sokkolt a valóság
Ez nem az Éden,rájöttem nem a hely hiányzik nekem
Hanem a felfoghatatlan:szeretek és szeretnek.