Kötetajánló: Súlyosnak lenni

A kortárs magyar irodalom fellendítésében, új írói nemzedékek és törekvések pályára állításában érdekelt Előretolt Helyőrség Íróakadémia nem lehet érdektelen a kortárs kritika helyzete, állapota iránt sem.

Szükségesnek láttuk egy olyan kritikusi műhely létrehozását, amelynek keretében tehetséges fiatalok megtehetik az első lépéseket a maguk kritikusi pályáján, illetve már kritikusként bizonyított fiatalok lehetőséget kapnak a további fejlődésre, munkásságuk gazdagítására. Úgy gondoltuk, hogy az Íróakadémia fiatal költőket, prózaírókat elindító, pályára segítő szerepe, vállalása egy kritikusi műhely létrehozásával teljesedhet ki.

A Kritikusi műhely ezennel elindítja a tagjainak írásaiból összeálló könyvek sorozatát.

Elsőként, a sorozat nyitányaként, jelen kötetben a műhely tagjainak azokat a kritikáit olvashatjuk, amelyek az Előretolt Helyőrség Íróakadémia kiadójánál az elmúlt években megjelent könyvekről, többnyire az Íróakadémia hallgatóinak, mentorainak köteteiről íródtak.

Előszó

Az elmúlt évtizedekben a kortárs irodalom társadalmi helyzete, presztízse, kulturális reprezentációja sokat romlott, s vele együtt az irodalomkritikáé is. Ma már a napilapokban, még a hétvégi mellékleteikben sem lehet igazi kritikákat olvasni, sőt, lassan az irodalmi folyóiratok egy részéből is kikerülnek, más orgánumokról nem is beszélve. Párhuzamosan azzal, hogy az internetes fórumokon, blogokban stb. bárki kritikát mondhat, írhat bármiről. Talán ezért is gondolhatják némelyek, olvasók és írók is, hogy nincs már a kritikára szükség, mert van közvetlen olvasói visszajelzés. Pedig a felkészült, nagy olvasottsággal, gyakorlattal, tapasztalatokkal rendelkező kritikusok tevékenysége a normálisan, szervesen működő irodalmi élet fontos tényezője. Közhely ma már, hogy irodalmi mű nem létezik az olvasója nélkül, s az első, sok esetben a mű sorsa szempontjából meghatározó olvasatokat éppen a kritikusok hozzák létre. A kortárs irodalmi kánon(ok) mindig a kortárs kritikák összjátékának, a különböző értelmezői közösségek érdekérvényesítő erejének, képességének eredménye(i). A tekintélyes, hatással bíró kritikusi pályák, értelmezői közösségek azonban nem a semmiből teremtődnek, ha a kritikusok munkájára nincs kereslet, ha nincs megbecsültségük, akkor könnyen kedvüket veszthetik, másfelé orientálódhatnak az arra hivatott irodalmárok is. Léteznek ellenkező vélemények, de a kortárs magyar irodalom szerzői nem kevésbé érdekes, nem kevésbé értékes műveket hoznak létre és fognak létrehozni, mint a korábbi korokban, s ezeknek szükségük van ma is, szükségük lesz holnap is a kritikai megmérettetésre és visszajelzésre. Sem a kortárs irodalom, sem a kortárs kritika nincs válságban (vagy ha igen, akkor mindig is abban volt), csupán az irodalom helyzete, pozíciói és az irodalomkritika helyzete, lehetőségei változtak meg az elmúlt évtizedekben radikálisan, ez téveszt meg sokakat.

Az irodalomkritika a legutóbbi évtizedekben, miközben minden korábbinál sokszínűbbé, változatosabb beszédmódúvá vált, nem tudta elég hatékonyan megvalósítani a kortárs irodalommal összefüggésben az elemző, értelmező, értékfelmutató, az olvasót orientáló szerepét. Ennek vannak külső, részben már érintett társadalmi okai: az irodalmi-kulturális tér átalakulása, a presztízs csökkenése, a megbecsültség hiánya (méltatlan honoráriumok, díjak, ösztöndíjak kevés száma), az írott és elektronikus médiában való háttérbe szorulás (lásd: a köztévé számos csatornáján egyetlen kimondottan kortárs irodalmi műsor nincs), az internetes lehetőségek felhígító hatása stb. Ugyanakkor vannak belső, szakmai okai is, például a nyolcvanas-kilencvenes években túlzottan elterjedt „tudományos”, szaktudományos kritika különböző elméleti meggondolásokkal és hivatkozásokkal, tekervényes, idegen szakkifejezésekkel terhelt fogalmazásmódjának olvasót, kritikust egyaránt elidegenítő hatása, a politikai értékrendek és a különböző érdekcsoportok szempontjainak való megfelelési kényszer, a populáris trendekhez (lektűr- és bulvárigényekhez) való alkalmazkodás.

A kortárs magyar irodalom fellendítésében, új írói nemzedékek és törekvések pályára állításában érdekelt Előretolt Helyőrség Íróakadémia nem lehet érdektelen a kortárs kritika helyzete, állapota iránt sem. A vázolt negatív társadalmi körülmények megváltoztatására kevésbé van módja, de a maga eszközeivel és lehetőségeivel belülről, a kritikaírás mestersége irányából elindíthat pozitív irányú változásokat.

A fentiek miatt szükségesnek láttuk egy olyan kritikusi műhely létrehozását, amelynek keretében tehetséges fiatalok megismerkedhetnek a kritikaírás történetével, elméletével, gyakorlatával, és megtehetik az első lépéseket a maguk kritikusi pályáján, illetve már kritikusként bizonyított fiatalok lehetőséget kapnak a további fejlődésre, munkásságuk gazdagítására. Úgy gondoltuk, hogy az Íróakadémia fiatal költőket, prózaírókat elindító, pályára segítő szerepe, vállalása egy kritikusi műhely létrehozásával teljesedhet ki.

Olyan kritikusi műhely létrehozásával, amelyből kikerülve a fiatalok rendelkeznek a szükséges irodalomelméleti, irodalomtörténeti ismeretekkel, műveltséganyaggal, klasszikus és kortárs vonatkoztatási lehetőségekkel, kritikai írásaikban azonban nem az ilyen irányú felvértezettségüket akarják bizonyítani, hanem az irodalomértést, a műértést elősegíteni. Olyan kritikusi műhely létrehozásával, amelynek tagjai nem egy szűk szakmai elithez, nem politikai és más érdekcsoportokhoz, hanem a szélesebb olvasóközönséghez szólnak majd; ehhez illő nyelven és fogalomkészlettel feltárják, megmutatják a művek immanens természetét, működésmódját (erényeikkel és hibáikkal), interdiszciplináris és morális, illetve társadalmi vonatkoztatási lehetőségeikkel együtt. Fontosnak tartottuk, hogy a kritikusi műhelyből kikerülőket a szakmai biztonság mellett szemléleti tágasság, a különféle esztétikák, beszédmódok iránti nyitottság és az összmagyar irodalomban való gondolkodás jellemezze. Korunkban egyre nő a távolság az igényes szépirodalom és a közönség között, mind nagyobb szükség van a távolságok áthidalására, a mű és az olvasó közötti közvetítésre, a kritika figyelemfelhívó, orientáló szerepének fölerősítésére. A kritika, amennyiben képes ebbe az irányba előrelépni, nemcsak a kortárs magyar irodalomnak, de a nemzeti közösség egészének hasznára válik.

A Kritikusi műhely első három évének tagjai közül főként a mentorok az elmúlt időszakban a saját korábbi és újabb írásaikból álló köteteik anyagán is dolgozhattak, ezeket a kritikai összeállításokat egy könyvsorozat keretében rövidesen kézbe is vehetjük az Előretolt Helyőrség Íróakadémia kiadója jóvoltából. Elsőként, a sorozat nyitányaként, jelen kötetben a műhely 2017–2020 közötti tagjainak (Dorcsák Réka, Kis Petronella, Kolozsi Orsolya, Móré Tünde, Nagygéci Kovács József, Smid Róbert) azokat a kritikáit olvashatjuk, amelyek a kiadónál az elmúlt években megjelent könyvekről, többnyire az Íróakadémia hallgatóinak, mentorainak köteteiről íródtak.

Az irodalomtörténet számtalan példával tanúskodik arról, hogy a jelentős írói nemzedékek, sőt az egyes jelentős írói életművek hátterében milyen nagy szerepük volt az őket megvilágító kritikai teljesítményeknek. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia keretei között a kritikusok rendkívüli lehetőségeket kapnak a részben velük együtt tanuló, gondolkodó, alkotó szépírók munkájának megismerésére, miközben a szépíróknak is hasznára válhat a kritikusi szempontokkal és eljárásokkal való közvetlenebb találkozás. A fiatal költők, írók és kritikusok „együttélése” olyan kölcsönösen megtermékenyítő hatással járhat, amelynek egyik első eredményét van most szerencsém az érdeklődő Olvasó figyelmébe ajánlani.

Elek Tibor, a Kritikusi műhely vezetője