Ugrás a tartalomra

Kötetajánló: A grammatika érzéketlensége

„…az embert a körülményei csak annyiban határozzák meg, amennyiben a költészet képessé válik e viszonyra reflexióval szolgálni.”

Jelen kötet címe megegyezik a legelső kritikáméval, amely több mint egy évtizeddel ezelőtt született Nyerges Gábor Ádám debütkötetéről, az alcím pedig az X- és az Y-generációkra utal, amelyeknek szépíróiról szólnak ezek az írások. Igyekeztem úgy összeállítani a kötetet, hogy minden szempontból látsszanak az arányok: hogy nagyjából másfélszer annyit írtam a fiatalokról, mint a középnemzedék tagjairól, hogy gyakrabban írok lírakötetekről, mint prózáról stb. A „grammatika érzéketlensége” utal az olvasásmódomra, amelyről a kritikák egyértelműen tanúskodnak: elemző, szoros olvasás – ez megmagyarázza a líra „felülreprezentáltságát” a kritikai munkásságomban –, mely legtöbbször tartózkodik a nyílt értékítélettől, ugyanakkor az elemzésekből ki kell rajzolódjék a szöveg súlya, nehézkedése is az olvasó előtt; az, hogy az egyes kötetek milyen sikerrel mozgatják tétjeiket.

Smid Róbert (Gyöngyös, 1986) PhD irodalom- és kultúratudós, az ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoportjának tagja, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója és vezető szerkesztője. Kutatási területei: ökokritika, bioirodalom, klímafikció; az irodalom kartografikus kultúrtechnikái; médiumfilozófia és mediális kultúratudomány. Első könyve Sigmund Freud és Jacques Lacan papírgépei címmel jelent meg az Előretolt Helyőrség Íróakadémiánál, és elnyerte a Magyar Írószövetség Debüt-díját.

Smid Róbert

Fotó: Aczél Márk

 

Briliáns (képzelt) barátom

  • (Regős Mátyás: Patyik Fedon élete. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019)

 

Ha sokunknak volt is gyermekkorában képzeletbeli barátja, valószínűleg kevesen formálták a vele való viszonyukat verseskötetté úgy, mint Regős Mátyás. A Patyik Fedon élete két ciklusa közül az első Fedon alakját dolgozza ki a barát gondolatainak közlésével olyan témákról, mint a vallás, a történelem, a munka, a költészet vagy éppen a szerelem. A második ciklus a talált kézirat technikájának irodalmi hagyományát használva adja közre a képzeletbeli barát verseit, egyszersmind példát szolgáltatva arra, hogy az első részben megismert elvek, gondolatok miként találnak maguknak irodalmi formát a fikciós költői életműben. Regős tehát egyszerre avanzsál Fedon lírai önéletrajzírójává és kiadói szerkesztőjévé.

A gyermekkor mint inspirációs forrás természetesen nem ritka jelenség a kortárs magyar irodalomban – például Dragomán Györgynél A fehér királyban a Ceaușescu-diktatúra minél közvetlenebb bemutatását szolgálta a gyermeki perspektíva, Nádas Péter prózapoétikájában pedig a naiv érzékelés, a tisztán szenzuális nyelv egyik eminens biztosítéka a gyermek tapasztalati tere. Regősnél a gyermeki hang talán ez utóbbival rokonítható, ugyanis a kettős keretezés ellenére – tehát hogy Fedon képzeletbeli barátként egy gyermek fikciója, viszont alakjának versben megírtsága eleve fikciós alapként szolgál ehhez – a versek meglehetős közvetlenséggel éreztetik az olvasóval a helyzetek atmoszféráját („Egész este vigasztalni próbált, én addigra már / úgysem élek és hasonlók, s ez mindaddig tar- / tott, míg meg nem kérdeztem, hogy Fedon, mi- / lyen verset írnál te rólam? Karcsú alakja meg- / nyúlt, lehullott róla anyám köntöse, én láttam, / hogy alatta meztelen. // Szomorú tekintettel végigmért, hogy te kis piszok, / nem tartod be a szabályokat.” Fedon mesél a történelemről). Másképp megfogalmazva, bár Fedon karakterével több poétikai szűrőn keresztül találkozunk, a hozzá kapcsolható benyomások, érzések és hangulatok nagyon is átélhető élményekként adódnak a versbeszédben. A félelem, a féltés vagy a csodálat, amelyeket a lírai énben kiváltanak Fedon cselekedetei, észrevétlenül erőt vesznek az e vallomásokat olvasókon is.

Meglepő lehet, hogy amikor Fedon saját verseivel szembesülünk a könyv kétharmadánál, akkor elillan a vallomásos retorika, és közömbösen leíró hangvétellel él a szövegek megszólalója. Első olvasásra azt gondolhatnánk, bizonyos darabokban ő maga talál ki újabb képzeletbeli barátokat, ezzel megismételve szerzőjének kettős teremtésaktusát, tudniillik hogy kitalálta őt, sőt, ezt versben is megírta. Hamar rádöbbenhetünk azonban arra, hogy a Fedonhoz hasonló furcsa alakok valójában teremtője családjának tagjai lehetnek („Karácsonyi ingében látja őt, amint mohás koszo- / rúval igyekszik egy halott sírjához, kezénél fogva / vonszolja hazudós fiát.” Az ócska és a halott). Ekkor kapjuk meg a gyermeki én és Fedon viszonyának fonákját: míg az első ciklus megszólalója a Fedonnal kapcsolatos benyomásairól versel, addig a másodikban Fedon írja le, milyennek látja kitalálója rokonait és barátait.

Bár a kötet átlátható szerkezetéből és a ciklusok kimunkált, homogén hangvételéből könnyen arra következtethetnénk, hogy a Patyik Fedon életének egyetlen markáns olvasata van, rétegzettségét jól jelzi, hogy a lírai életrajz mellett látens mód tartalmaz néhányat a kortárs ifjúsági regények szüzséelemeiből is. Ugyanis azzal párhuzamosan, hogy a versek megrajzolják Fedon alakjának kontúrjait, a hangsúly átkerül annak a látszólag háttérben maradó alakjára, aki mindezt véghez viszi („Arra gondolok, mit tenne ma Fedon, hogyha túl- / éli azt az évet, ha Isten nem tolakszik belém, / ő pedig megmarad. Akkoriban vittek el óvodába, / a halállal is akkor találkoztam, mert Nagymama / meghalt, szóval épp mikor kellett volna, elment / ez a gyönyörű lángész.” Patyik Fedon, ha élne). Ennek köszönhetően pedig egyúttal tanúi lehetünk egy felnövéstörténetnek is – manapság divatosabb kifejezéssel élve, a versek olvashatók ún. „coming of age”-narratívaként is a gyermeki beszélő nézőpontja felől. Ebben a történeti ívben Fedon nemcsak barátként van jelen, hanem bizonyos darabokban példakép, máskor a lírai alany alteregójaként működik, néha pedig vagy a felettes énjét játssza, vagy épp a tudatalattijának a kivetülése. Tehát akármennyire egy sokoldalú aranyifjú figurája áll a versek előterében, legkésőbb a kötet végére világossá válik, hogy ilyen kiforrott lírai hangot és stiláris egységet csak egy olyan fiatal költő tud előállítani, aki maga sincs híján valamennyi poétikai csíny ismeretének.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.