Átjárások / Appendix-változatok…
Jaj, fé-reg-nyúl-vány… – nyögdécselt az idős mester. Ó, függő vakbél-toldalék…
És azon a hajnalon fúródott elméjébe a gondolat: csak függelékekből álló könyvet kellene írni. A vázlatokhoz hozzá is látott. A lényeg, hogy nincsenek konkrét fejezetek, nincs cselekmény, csak az elképzelt előzmény, vagy a jelenlegi lebegés, amihez (a semmihez) függelékek tapadnak, s a főszerepet folyamatosan átveszik…
Mindez, az elmeszekrények, fiktív fiókok, lexikonok, szó-tárak, mikro-könyvtárak spontán nyitogatása közben, illetve, egyféle (a régi szürrealisták által is oly közkedvelt) automatikus írással élve. Agytornász az avaron, avagy képlékeny tekervények kortárs tánca… Ahogy tetszik!
Appendix a lazasághoz. Ah, csak semmi röghöz (k)öltözött, közönyös, önös kötöttség! A szövegfolyamba a több én közül bárki, bármikor beleszólhat – jegyezte meg a leíró – aztán kiderül, hogy (az ének közül) kit s mit jegyez meg az olvasó…
Appendix a hangyák énekéhez. (Finn-tor motívumokkal.) Hangtálakban, hangákon mászó, halkított csápokkal hadonászó nyüzsgés-nyesés… Íme, az ének:
Muurahaisten Laulu, amataa, indudu amitii… Szöszrendje merengő (ijesztő): Haatka Iddyt Atavaa, Lananii Khaa Trata-ta! Versezete fájdalmas: Kipeaa Runo, Rupeda Pedoo… Aztán belső száguldás (húzza-vonja, von-tata, mint bolondok vonata): Hullujen Juna, Pientaa Kokoa… Hangok az üvegből: Aani-laa, Laahelta-laa… És lassított tánc a tükörben: Pelitanssi, Traansi, Tansii…
Appendix egy-egy Hold-kóroshoz. Létre-hívlak, ostromollak! – szóltam a haldokló Létrához, ám tudtam, hogy mindjárt megátkoz, és inkább magához nyúlna, mintsem: kiszaladna velem a létre (a minket gyászoló, bogaras rétre)… Inkább elmesélte a legutolsó álmát:
Popriscsin, a megszállott, Tyeplov, a sánta, donga-lábú bodnár, és az alvajáró, szellem-köpenyes Gogol! Így rohantak hárman a lidérc-fényes éjszakában, hogy megmásszák a teliholdhoz támasztott óriási lajtorját, mert ezen az éjszakán át kellett jutniuk! Át, valahová át, el innen, el…
- -
Appendix egy intermezzo-hoz
(Augsburgból utazva, kissé hallucinálva):
Fox, Max és Herman: követtek hárman…
Talbot, Ernst és Hesse: Drezdától nem messze…
- -
Appendix a kortalan montázsokhoz (öröm-folyamokhoz). Az Ork Kagán egyik provokátora vagy (ó, szuper diszkurszmonger), és éppen találkozol Ádám Kadmonnal, a perzsa sah (Nadír) kedvenc sakk-partnerével, aki pszichodogman helyzetgyakorlatokat (lélekváltozat kivetüléseket) mutat be, majd kiselőadást tart Mukaaddaszi asz-Szaffár (szufi?) tanításaiból, aztán a tengerparti Skrapa Konoba főszakácsa: Maksimiliam Vukman csatlakozik hozzátok, majd a nagy utazó, költő: Zorpia is megérkezik, hogy egy (hermetikus) hipnotabló útmutatásait követve, együtt merüljetek el a Puparaszták adta élvezetek mélyrétegeiben…
Ám, a szexuális orientációk tengerpartján: mindez „csak” ironikus ön-identifikáció…
Ó, metamorfikus szublimáció-vakáció!
Appendix-party. Szereplőink most elérkeztek a Soft Paradise nevű fesztivál belső tereibe, ahol egy hátsó hangulat-teremben: a pterodactilus bőr-lebenyről, az idősödő pornószínésznők hangsúlyos ráncairól egy túlképzett kakadu énekelt…
Nem jött be nekik, átvonultak egy másik helyszínre: Le Coq d’ Esprit! A szellem kakasa fesztivál! A legtisztábbnak, legtermészetesebbnek nevezett (traveszti) összejövetel! – Így reklámozták, és ebben egyet is értettek mindannyian…
Devar! – valaki így kiáltott, jelezve a határt az isteni és emberi szavak között. Erre megborzongtak és közös szavalás kezdődött a fesztivál hang-költészeti színpadján:
kurok – kurám – kurtam – kurtamv’ la – mckurámv’ la – kurámoot – okurám – okurámvoot… – és így tovább, oda-vissza variálva ezt a dallamos felső-középszibír káromkodást, amely a mnemonika írott és (el)fordított szabály(talanság)ai, illetve népi rigmusai által a következőképpen is hangozhat:
kurám tünjánja
mckurámv’ la tüdidjánja
okurám qura-voot tühükkjánja…
- -
Appendix az impro-vízióhoz. Duplex Dix (Otto Dix eltitkolt ikertestvére) bement a bárba, és kikérte magának! Így szólt: a Hold-fátyol ismét átlyukadt, mögötte sötét űr tátong… Mindenki bees(teled)ik… Felszakadt kérgek, kiszívott színek, fájdalom-felszínek… Appendix, Antonin Artaud megsértése nyomán! Érthetetlen emlék-vers (eszement festmény és védőbeszéd helyett):
rendelés – fogyasztás
ivás és olvasás
rendelés – leírás
leíró váz-hatás
(elmenni vizelni
a kertben nem lehet
hűtőbe nem lehet
pult mögé sem lehet
pincérnő zsebébe kellene
mert jegyzet könyv és toll ottmaradt
pincérnő szájába kellene
mert mindent kidobott a dagadt)
megbomlik már formalitás
műpéniszt a banya-szájba
pénzt habzsolva megy a nyalás
vendéglátás pina-rákja
én-elmenő húgy-törzsvendég
(megnézve hogy meddig mennék):
kotorászok a szemétben
sebeimet oda vérzem
mert amíg más térben voltam:
a szennyekig fokozódtam
Artaud-om lent a szemétben:
ott a Mumus „hitét” kértem!
- -
Appendix (bizonyos) archaikus (n)emlékekhez:
ősi énem
régvolt – nemvolt
jelenésem:
megremegett
roppant alakja:
az egeket
milyen lény lakja?
(?szellemes! – !szellemes?)
én is, te nem…
(énistenem)…
te sem, én sem…