Ugrás a tartalomra

Átjárások / Appendix-változatok…

Jaj, fé-reg-nyúl-vány… – nyögdécselt az idős mester. Ó, függő vakbél-toldalék…

 

És azon a hajnalon fúródott elméjébe a gondolat: csak függelékekből álló könyvet kellene írni. A vázlatokhoz hozzá is látott. A lényeg, hogy nincsenek konkrét fejezetek, nincs cselekmény, csak az elképzelt előzmény, vagy a jelenlegi lebegés, amihez (a semmihez) függelékek tapadnak, s a főszerepet folyamatosan átveszik…

 

Mindez, az elmeszekrények, fiktív fiókok, lexikonok, szó-tárak, mikro-könyvtárak spontán nyitogatása közben, illetve, egyféle (a régi szürrealisták által is oly közkedvelt) automatikus írással élve. Agytornász az avaron, avagy képlékeny tekervények kortárs tánca… Ahogy tetszik!

 

Appendix a lazasághoz. Ah, csak semmi röghöz (k)öltözött, közönyös, önös kötöttség! A szövegfolyamba a több én közül bárki, bármikor beleszólhat – jegyezte meg a leíró – aztán kiderül, hogy (az ének közül) kit s mit jegyez meg az olvasó…

 

Appendix a hangyák énekéhez. (Finn-tor motívumokkal.) Hangtálakban, hangákon mászó, halkított csápokkal hadonászó nyüzsgés-nyesés… Íme, az ének:

 

Muurahaisten Laulu, amataa, indudu amitii… Szöszrendje merengő (ijesztő): Haatka Iddyt Atavaa, Lananii Khaa Trata-ta! Versezete fájdalmas: Kipeaa Runo, Rupeda Pedoo… Aztán belső száguldás (húzza-vonja, von-tata, mint bolondok vonata): Hullujen Juna, Pientaa Kokoa… Hangok az üvegből: Aani-laa, Laahelta-laa… És lassított tánc a tükörben: Pelitanssi, Traansi, Tansii…

 

Appendix egy-egy Hold-kóroshoz. Létre-hívlak, ostromollak! – szóltam a haldokló Létrához, ám tudtam, hogy mindjárt megátkoz, és inkább magához nyúlna, mintsem: kiszaladna velem a létre (a minket gyászoló, bogaras rétre)… Inkább elmesélte a legutolsó álmát:

 

Popriscsin, a megszállott, Tyeplov, a sánta, donga-lábú bodnár, és az alvajáró, szellem-köpenyes Gogol! Így rohantak hárman a lidérc-fényes éjszakában, hogy megmásszák a teliholdhoz támasztott óriási lajtorját, mert ezen az éjszakán át kellett jutniuk! Át, valahová át, el innen, el…

 

- -

 

Appendix egy intermezzo-hoz

(Augsburgból utazva, kissé hallucinálva):

Fox, Max és Herman: követtek hárman…

Talbot, Ernst és Hesse: Drezdától nem messze…

 

- -

 

Appendix a kortalan montázsokhoz (öröm-folyamokhoz). Az Ork Kagán egyik provokátora vagy (ó, szuper diszkurszmonger), és éppen találkozol Ádám Kadmonnal, a perzsa sah (Nadír) kedvenc sakk-partnerével, aki pszichodogman helyzetgyakorlatokat (lélekváltozat kivetüléseket) mutat be, majd kiselőadást tart Mukaaddaszi asz-Szaffár (szufi?) tanításaiból, aztán a tengerparti Skrapa Konoba főszakácsa: Maksimiliam Vukman csatlakozik hozzátok, majd a nagy utazó, költő: Zorpia is megérkezik, hogy egy (hermetikus) hipnotabló útmutatásait követve, együtt merüljetek el a Puparaszták adta élvezetek mélyrétegeiben…

 

Ám, a szexuális orientációk tengerpartján: mindez „csak” ironikus ön-identifikáció…

Ó, metamorfikus szublimáció-vakáció!

 

Appendix-party. Szereplőink most elérkeztek a Soft Paradise nevű fesztivál belső tereibe, ahol egy hátsó hangulat-teremben: a pterodactilus bőr-lebenyről, az idősödő pornószínésznők hangsúlyos ráncairól egy túlképzett kakadu énekelt…

 

Nem jött be nekik, átvonultak egy másik helyszínre: Le Coq d’ Esprit! A szellem kakasa fesztivál! A legtisztábbnak, legtermészetesebbnek nevezett (traveszti) összejövetel! – Így reklámozták, és ebben egyet is értettek mindannyian…

 

Devar! – valaki így kiáltott, jelezve a határt az isteni és emberi szavak között. Erre megborzongtak és közös szavalás kezdődött a fesztivál hang-költészeti színpadján:

 

kurok – kurám – kurtam – kurtamv’ la – mckurámv’ la – kurámoot – okurám – okurámvoot… – és így tovább, oda-vissza variálva ezt a dallamos felső-középszibír káromkodást, amely a mnemonika írott és (el)fordított szabály(talanság)ai, illetve népi rigmusai által a következőképpen is hangozhat:

 

kurám tünjánja

mckurámv’ la tüdidjánja

okurám qura-voot tühükkjánja…

 

- -

 

Appendix az impro-vízióhoz. Duplex Dix (Otto Dix eltitkolt ikertestvére) bement a bárba, és kikérte magának! Így szólt: a Hold-fátyol ismét átlyukadt, mögötte sötét űr tátong… Mindenki bees(teled)ik… Felszakadt kérgek, kiszívott színek, fájdalom-felszínek… Appendix, Antonin Artaud megsértése nyomán! Érthetetlen emlék-vers (eszement festmény és védőbeszéd helyett):

 

rendelés – fogyasztás

ivás és olvasás

rendelés – leírás

leíró váz-hatás

 

(elmenni vizelni

a kertben nem lehet

hűtőbe nem lehet

pult mögé sem lehet

 

pincérnő zsebébe kellene

mert jegyzet könyv és toll ottmaradt

pincérnő szájába kellene

mert mindent kidobott a dagadt)

 

megbomlik már formalitás

műpéniszt a banya-szájba

pénzt habzsolva megy a nyalás

vendéglátás pina-rákja

 

én-elmenő húgy-törzsvendég

(megnézve hogy meddig mennék):

kotorászok a szemétben

sebeimet oda vérzem

 

mert amíg más térben voltam:

a szennyekig fokozódtam

Artaud-om lent a szemétben:

ott a Mumus „hitét” kértem!

 

- -

 

Appendix (bizonyos) archaikus (n)emlékekhez:

 

ősi énem

régvolt – nemvolt

jelenésem:

 

megremegett

roppant alakja:

az egeket

milyen lény lakja?

 

(?szellemes! – !szellemes?)

 

én is, te nem…

(énistenem)…

te sem, én sem…

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.