Lélektükör

Mutasd meg arcom, mutasd meg nékem

az én szép és drága büszkeségem:

a lelkem!

 

Mutasd, hogy meg van benne a jóság,

hagyd, hogy ezt a szemek el is mondják

s az ajkak.

 

Mutasd, hogy van benne kíváncsiság

és ez hol nagy, hol pedig kicsi vágy:

a szőrrel.

 

Mutasd, hogy benn van küzdelemben

és ő is, mint példája; lesz szebben:

pattanás.

 

Mutasd meg tudását fájdalomról

meg tudását az irodalomról:

szent hegek.

 

Mutasd meg a lényemnek mélységét

és az értéket és a szépséget

orr és áll.

 

Mutasd meg, hogy meddig nősz: az égig

s ne feledd lehet pokol középig

is, mint haj.

 

Mutasd meg versem, mutasd ki voltam

és ki lehetek és ki olvasott, az

megértett.

 

 

Szeretethimnusz

Nem mondom, hogy nem szeretnek,

csak furán, furán szeretnek.

 

Mikor nem kéne, ölelnek,

mikor kéne, nem ölelnek.

 

Mikor vétkezem, megvernek

és mondják megérdemelted.

 

Nem mondom, hogy jól szeretnek

és, hogy én is így szeretlek.

 

Nem mondom, hogy nem voltam rossz,

nem mondom, hogy nem mondott rossz.

 

Nem mondom, hogy tudom a jót,

nem mondom, hogy teszem a jót.

 

Nem mondom, hogy nem akarom,

nem mondom, hogy nem takarom.

 

Nem mondom, hogy ennyi lenne,

nem mondom, hogy nem szeretne.