Modern ciklus

Egy kortársversen ügyködöm

Kosz közt feszítő tragacsgumi,
nejlonzacskós felirat a teszkón,
krumplipürében diszkont az áru,
levendulán elterülő mező.
Utolsó embereket rúgkapálsz ki magadból.
Felbolydult a bolygó;
égnek az erdőtüzek, és verik a hullámokat,
hogy kék-lila foltos köd lepje be a párát
a szemtükrödön.

Szavak a Taügetoszon

Külön-külön szavak zengnek,
egybe rakva egyre szebbek.
Igyekezem, pakolgatom,
hadd nőjön csak meg a vagyon.

Annyira elvont, hogy desztilláltam az értelmet belőle,
kis Erlenmeyer-lombikokba lecsepegtetve.
Felvittem a Taügetoszra,
és mint egy korcsot,
csak otthagytam.

Délután

I.
Csurog a panelfalon az idő,
a napfény mardossa.
Elterülnek a koszos tömbökön a sugarak,
mint kövér legyek az izzadt végtagon.

Szárnyukon áll a por.
Megállt a város is.
És semmi sem vándorol.

II.
Játszanak a házak,
közrefogják a teret.
Megállt a levegő köztük,
úgy megijedt.

A mi kis országunk

Itt mindenki okos, itt mindenki tud,
itt mindenki mondja, hogy „ez tébolyult”.
Itt mindenki szép, és mindenki jó,
de itt mindenki szomszédja alávaló.

Itt mindenki kedves, itt mindenki bájos,
itt mindenki szerint az ország A város.
Itt senki se gazdag, itt mindenki szegény,
itt jó fizut kapni sehol sem erény.

Itt mindenki szerint mindenki buta,
itt mindenki tudja, hogy az elité Buda.
Itt mindenki más és különleges,
itt mindenki tudja, hogy mi a helyes.

Itt mindenki néz, itt minden kinéz.
Itt mindenki köp, korhol; ítész.
Itt mindenki jámbor, és mondja, kibírja.
Itt mindenki sorban áll, mint a birka.

1996-ban született Budapesten. Megjárta Csurgót is. Idén szerzett BSc-diplomát Szegeden biológiából. Szeret verseket írni, valamint franciából fordítani. Elmondása szerint nem tudja, miért ez a nyelv fogta meg, mivel az angolt jobban érti. És azt legalább beszéli is. Ezek mellett a próza, regényírás felé kacsintgat. Versei az Előretolt Helyőrségben jelentek meg.