Szeretek…

 

Szeretek magasról

Nézelődni az ablakon,

Szeretek gyanús alakokat

Látni az utakon.

 

Szeretem a fényeket,

Amit az éjjeli város

Szór körém.

 

Szeretem az ég

Ragyogását,

Ami beborít mindent.

 

Szeretem a távolt,

Mi oly elérhetetlennek

Tűnik, de máris ott vagyok.

 

Szeretem a hangos

Zenét, ami dobhártyát

Hasogat.

 

Szeretem hallani

A hazug igazságot,

Rólam szól mind.

 

Szeretem hallani

Az aktuális pletykákat,

Ezen lehet jót nevetni.

 

Szeretem a humort,

Azt a viccet, amin

Sírva nevethetek.

 

Szeretem a kudarcot,

A fájdalmat, amiből

Tanulhatok, erőt meríthetek.

 

Szeretem, ami nincs,

Szeretem a valótlant…

Ám;

 

Nem szeretem olvasni,

Vagy hallani a friss

Híreket, bárhol zengjen.

 

Nem szeretem a vad,

Csúfos politikát,

Nem erről szól az életem…

 

 

Különböző pózokban…

 

Különböző pózokban,

Különböző pontokban

Képzelem el magunkat.

 

Néhol a csillagos ég alatt

Tépjük le pólónkat.

Csoda e táj, mit szememmel belátok,

 

Összebújva találnak ránk a régi barátok.

Nem tudják, hol vagyunk, mit csinálunk éppen,

Ahogy mi se gondolkodtunk ép ésszel e vidéken.

 

A pillanat forró, újabb csók csattan,

Egy esőcsepp az égre zuhan ezzel párhuzamban.

Barátaink rossz néven veszik,

 

Rohannak is tova,

Mi pedig az ég alatt ragadva,

Csókoljuk, szeretjük egymást szétmarva.

 

Közben pillanatainkat földre hullva

Mossa az eső vala,

Ki csak látott, mind azt mondta:

 

Karjában tartó személy gyöngéden akarta!