Önvallomás

(Szelfi-azaz önarckép)

 

Önarckép vagy önmagunk arcképe,

Vajon ez lehet önmagunk fénye,

Valós amit látunk,

Vagy csak a képzeletünkkel játszunk,

Megtéveszthet e egy kép,

Amit akkor láttunk először épp.

 

Nem az vagyok mint akinek látnak,

Több arcom van, mint a legtöbb bábnak,

Szerepekbe bújok,

Mert így a valóságban kisebbek a gondok.

Tervemet szövöm amikor csak lehet

Hogy tudjam melyik lépésem mikor mehet.

 

Minden rosszban van valami jó,

Ezért néha nálam is akad egy jó szó.

Védem magam amikor csak lehet,

De ha megismertek, megszerethetitek a lelkemet.

Hiába próbálok kedves lenni,

Az arcomról mindig mindent le lehet venni.

 

Nem az vagyok mint akinek látnak,

Több arcom van, mint a legtöbb bábnak,

Azt hiszitek csendes vagyok,

Pedig a démonjaim belül nagyok.

Azt hiszitek hangos vagyok,

Pedig csak manipulállak, de nagyon.

 

 

Vágya

 

Álom vagy te

Nem csak valóság

Ifjú léleknek

Nem elfeledett vágy

Tiszta érzés hajtja őt

Más korok felé a nőt.

 

Elképzelése nem reális

Pedig vágya maximális

Tiltások ellenére

Bele menne bármibe

Bár tisztán tudja nem szabad

Szíve mégis megszakad.

 

Mért nem lehet ő az élet

Kérdezi a nő a létet

Minden sorsnak fájó pontja

Lehet ez a kicsiny szócska

Mért fáj ez a lételem

Mért ilyen a szerelem?

 

Vágyakozik amíg lehet

Felveszi a szerepeket

Elkellene engednie

Hogy végre elfelejtse

Mert mindenki csak bűntettne

Mert ez két szerelmes bűntette.