Romhányi módra üzenek

 

Drága mosogatószerem! Régóta vágyom már illatodat,

Vágyom arra, hogy dörzsőlhessem vizes oldatodat.

És hogy együtt tisztára mossunk minden mosatlant.

Most felejtsd el az embert, úgyis mindig pontatlan.

Gyere el velem egy randira, drága mosogatószerem,

Találkozzunk éjfélkor a borogató mellett.

Tudom, hogy egyesek szerint káros ez a vonzalom,

De örökké szeretlek, Fairym. Szeretettel: a te mosogatórongyod.

 

 

Kísért, vonz és megőrjít

 

A félelem

Egy olyan érzelem,

Mely mellett

Eltörpül az értelem.

Elzárni nem tudod,

Független egy érzés,

Bár legyőzheted,

Ha van benned kurázsi elég.

Lehetsz tériszonyos,

Mégis vonz a magasság,

A szűk helyek győzik

Le klausztrofóbiád.

Félsz a bohócoktól,

De kedvenc filmed az It.

A félelem ilyen:

Kísért, vonz, de megőrjít.

De ne essék

Kérem félreértés,

A félelem nem ijedtség.

Megijedsz,

Ha valaki megijeszt,

Tudod, hogy jön a jump scare,

Mégis hátraesel székeden.

De nem azért félsz,

Mert megijedsz.

Nem szégyen, ha félsz.

Ha félsz, akkor élsz,

És mindenki él,

Tehát mindenki fél.

Az tesz minket mássá,

Hogy hogyan fogjuk fel fóbiánk.

Ha nem győzöd le,

Paranoia lesz belőle.

Akkor elnyel a félelem,

S az irányítja majd életed.

De ha sikerül legyőznöd,

És kordában tartani,

Lélekben erősebb leszel,

Mint bármely római.

A bátorság átveszi az uralmat,

Visszatér lelkedbe a monarchia,

S a harmónia,

Mely egyensúlyt hoz.

Rajtad múlik tehát világod.

Ha engedsz félelmednek,

Beleesel a mélybe,

Ha viszont győzedelmeskedsz

Félelmed felett

Nem irányítja többé

Semmi sem életedet.

Kicsit ironikus,

De ha úgy fogod fel,

Mint a világ vicce,

Még jó is kisülhet belőle.

Megmászod a hegyet

Tériszonyod ellenére.

És békésen alszol tovább

Mikor pók mászik faladon át.

De, hát, a félelem ilyen itt:

Kísért, vonz, és megőrjít.