Ugrás a tartalomra

Nyolcágú csillag – Székely Mózes és a brassói csata (1.)

Hősköltemény nyolc énekben

I. Invokáció

 

1.

„Székelyek és szkíták, magyarok Istene!

Megosztottságunkat szüntesd meg, s figyelj ránk!

Kérünk – de te tudod –, nekünk mi kellene.

2.

Zsoldoskézről segítsd vissza kincses Erdélyt!

Székely jogunk nélkül idegen lesz e föld.

Ős-magyarhont tartsd meg, s fedj fel minden rejtélyt!”

3.

Így imádkozhatott Székely Mózes urunk:

Egykor sókamarás, később fejedelem,

Vitéz vezér, kivel – míg élünk –, harcolunk.

4.

Mintegy nyílföldnyire álltam tőle akkor,

Mögötte Brassónak egén komor felhők,

S előtte egy dombon égő csipkebokor.

5.

Léleknek és honnak ­– kérdem­ –, mi az ára!

Ezerhatszázhárom július idusán,

Szörnyű csatánk előtt harminchat órára.

6.

Én magam csak szerény kardforgató vagyok,

Fejedelmem mellett hadnagy, hadiszolga,

Tollat forgatok még, akárcsak a nagyok.

7.

Szerelemben míves lettem, vágyteremtő,

Megosztott szívében, lám kard s toll között is,

Kinek a három egy: vagy ha nem, úgy kettő.

8.

Mire kérte vajon fejedelmünk Istent?

Széttagoltságunkat szüntesse meg talán?

Unitáriusként „Egy az Isten” – itt lent.

9.

„Valóban egy?” – ezt mint katolikus kérdem.

Hogy lesz egy a három? – Atya, Fiú és Szent?

Üstengri vagy Hadúr? Ezt én már nem értem!

10.

Megosztottak vagyunk, felek és harmadok,

Teremtésünk óta szomjazzuk az egyet,

S vagyunk egymás nélkül üresek, mint kardtok.

11.

Tanultként se értem, mi e lét alapja?

Talán Székely Mózes? Kinek „Literáti”,

Betű-, írásértő s jegyző volt már apja?

12.

Kinél az igazság: ki nem gyűlöl, s szeret?

Székelyé, magyaré, s hol van a világé,

Mi csak önnön maga által nyerhet teret?

13.

Nem maradt meg Mózes székely lófőnek, ő

Igaz, vitézségért lett így magyar nemes,

S vagyont szerzett hozzá mint sókereskedő.

14.

Báthory Istvánnak forgatta a fegyvert,

Átúszván a Marost karddal fogai közt,

Egy szál maga egész csapatot így szétvert.

15.

Harcolt Erdélyért, majd Lengyelhont védte meg

Rettegett Ivántól. Báthory oldalán

Orosz-litván sereg Székely-hadtól remeg.

16.

Kamaraispán lett Sófalván, hol bánya

Mi volt székelyeké, s lett királyi birtok.

Hatalom a só, és annak a hiánya!

17.

Hatalom kell talán itt most rendet tenni?

Erős kézzel, pénzzel, nemes befolyással?

Bizodalmunk legyen fejedelmünk, s ennyi?

18.

Ki nem rég bírja e címet, mégis Erdélyt

Visszahódította: majd minden városát.

Megtért szinte Szeben, s kapott újabb esélyt

19.

Alkuval Beszterce; Lugos, Karánsebes;

Gyulafehérvár és Kolozsvár harc árán,

Szászváros, Dés, Torda, Enyed és Szászsebes!

20.

Szamosújvár, Medgyes, és ami székely s vár

Udvarhelyszéken és Csíkban meg Gyergyóban;

Székelyvásárhely, majd erővel Segesvár.

21.

Brassó velünk tart, biz' többségben szászokkal.

Habsburg, török minket két táborba szelne,

Székelyek, magyarok húznak szét, s nem okkal.

22.

Megosztottság, átok! Mért harcol a székely

Székellyel, s a magyar magyar haddal szemben?

Ezt kell megértenem, mert több ez, mint kétely.

23.

Megosztom most magam, ím, e kényszer alatt,

Feledek én ezért szerelmi megosztást,

Kard és penna között hív ezer feladat.

24.

Mint így elmélkedék, nagy fényesség támadt.

Fejedelmünk lova égnek rúgta lábát,

Akit hátán hordott, ledobta az állat.

25.

Segítenék én, ha hagyná ez a fránya,

S nem hasad meg az ég, s földre nem hull az úr

Nyolccsillagos, fénylő arany buzogánya.

26.

Rossz jel volt ez akkor, lúdvérces a képe

Székely, magyar, tatár három seregünknek,

Amelyeket eggyé kovácsolni kéne.

27.

Villogott a nyolc ág, erősebb volt, mint én,

Fölemeltem mégis, s átadtam urának.

Székely Mózes szeme szikrákat szórt szintén.

28.

Lovát elkaptam, de szigorún kérdezte –

Bár a fény elfoszlott, s felhőkbe tűnt vissza –,

Milyen jelet láttunk, s kinek lesz ez veszte?

29.

Miért zavarja e szent helyen egy hadnagy?

Istennel társalog, nem láthatja más azt.

Visszaparancsolt, mert nekem mindez túl nagy.

30.

Hebegtem-habogtam, hogy szabály s idézet:

„Fejedelmünknek – ha kell – életét óvjam” –,

Mire ő csak némán, rosszallóan nézett.

31.

„Követek érkeztek” – vágtam rá én nyomban,

Felderült az arca: „gyerünk a sereghez!

Bízzunk fegyverünkben s Istenben még jobban!”

32.

Sebesen vágtatva értünk a táborba,

Papírmalom mellett, lent egy vízmosásnál

Várta őt a sereg rendeződve sorba.

33.

Jöttek a küldöncök, s többen is követek,

Most dől el az ország s Erdély sorsa – tudta

Székely Mózes s magam, ki mindent követek.

 

II. A követek beszámolója

 

34.

Érkezett egy hírnök, majd lelkét vesztette –

Gyulafehérvár és Fogaras vár felől –,

Fejedelmünk nyomban magához kérette.

35.

„Giorgio Basta Erdélyország ellen indult,

Zsoldos hadsereggel Habsburg Rudolf küldte,

Majtényhoz közelít, s merre járt, sok vér hullt.

36.

Rudolf már elismert fejedelmül, Mózes –

Bár a határokról meg nem egyeztetek –,

Hátba támad, kihunyt belőle a móres.”

37.

Szólt egy másik követ: „Dévánál és Désnél

Borbély György s Nagy Albert több ezres sereggel!

Velük egyesülve bárki ellen győznél!

38.

Jönnek sietősen, bárcsak szárnyuk lenne,

Bethlen Gábor szintén csapatának élén,

Ideér majd ő is, mi csak higgyünk benne.”

39.

Lengyelektől is jött egy kimerült követ,

Nem hozott most jó hírt vezérétől nekünk,

Pénz, paripa, fegyver onnan most nem jöhet!

40.

„Magyarok, testvérek, maradjatok bátrak!

Szükség van otthon is védeni hazánkat,

Lengyelhonban állnak most a harci sátrak.”

41.

Székely Mózes ezen erőst elkomorult,

Mennyit aprított ő oroszt, litvánt, ellent,

S lázadókra Gdanszkban mily erővel vonult!

42.

Megköszönte a szász Brassónak hűségét.

E kézműves város kétszáz harcost küldött,

Fegyvert, ágyút, lőszert – s várd ki még a végét –

43.

Nem minden szász város csatlakozott hozzánk,

Székelyek se, sajnos, Háromszékből, Csíkból,

Isten azért őket óvja, s vigyázzon ránk!

44.

Nyolc brassói követ érkezett, a bátrak

Vitéz vezérükkel, Halmágyi Istvánnal

Radu Şerban vajda táborában jártak.

45.

„Az, ki hűségesküt tett nekem nemrégen,

Mondjátok, mit üzen – ő az oláh vajda,

S mit keres ő Rudolf zsoldosseregében?

46.

Şerbant titkon Rudof trónra segítette,

De a Habsburg színlel, kétkulacsos, álnok,

Erdélyt nem bízom rá, s Radu sem lesz veszte!

47.

Mondd, Halmágyi tüstént, mit üzent a vajda

Jobbom elfogatja!? Vért ontsunk hiába!?

Mit akar hát tőlünk e szolgaeb-fajta!?”

48.

Halmágyi elmondta, ilyet még nem látott,

„Şerban táborában egy seregbe gyűjtve

Tizenhétezernyi oláh-t, székelyt, rácot!

49.

Radu úgy tett, mint ki szerényen ül székén

Vezérei között, s tárgyalna is velünk.

Asztalához ültünk mind a nyolcan, békén.

50.

Hódolatát küldi nagy Székely Mózesnek,

Fejedelemségét tiszteli, de Erdélyt,

Török nem, de Habsburg kardja védheti meg!

51.

Szövetségünk vele legyen szilárd, örök,

Adót szedni ide ne jöjjön már senki,

Akár pogány tatár, avagy oszmán török.

52.

Nem tehettem mást én, csak mi az igazság,

Kimondtam én nekik mint erdélyi követ:

Janus-arc a Habsburg, s erénye a gazság!

53.

Törököknek adó? Békéjük nem drága.

Zsoldos Bastának a sarca meg tízszeres,

S Rudolf is adózik titkon a portára!

54.

Lett nagy ribillió!” – Halmágyi mesélte –

„Volt két vitéz székely, ki Radu hadában

S vitában igazát kivont karddal védte:”

55.

„Nem hisszük a vádat, Rudolf nem fizetett

Tatárnak, töröknek, s nem a nagy szultánnak!

Bastát pedig becsüld, s amit Erdélyért tett!

56.

Mihály vagyok, székely, s nevem is Katona,

Törökpártiakat vádlom szóval, karddal,

Mert szabadságjogunk általuk lett oda.

57.

Pedig tudjátok, mi nemességünk ára,

Saját fegyverzettel harmincezer székely

Vonul a hazáért bármikor csatára!

58.

Ám a fejedelmek megszegték a törvényt:

Báthoryak többen, s Székely Mózesetek!

Kétszeres adóval gyakoroltak önkényt!

59.

Feketehalomnál kapott levelünkért,

S jogos lázadásért becsült vezéretek

Véres farsangon még hét éve bosszút mért!”

60.

„Hogy vitassam én ezt?” – Halmágyi imígy szólt.

„Van benne igazság, székely joguk csorbult,

Bár Székely Mózes e farsangon ott nem volt.

61.

Ránk támadott Rácz György és Katona Mihály,

Pengével folytatták volna már a vitát,

Hogyha Radu azt nem parancsolja: „Megállj!”

62.

Şerbant tán más kétely nyomaszthatta, fúrta,

Járt fel s alá, s úgy tett, mint ki habozik még,

És egy emberének oláhul ezt súgta:

63.

„Egyenesen soha ne tárgyalj, ne vitázz!

Ne tudják szándékod, ez már félig siker.”

„Oláh szókkal, vezér, ezt mondták, így vigyázz!

64.

Másiknak a vajda németül folytatta.

Mielőtt még felénk fordult volna, arcán

Hamis mosoly ívelt, s számítás alatta.”

65.

„Hódolatom vigyék Fejedelmüknek el,

Egyezséget, békét ajánlok majd neki,

Küldjön követet még két nap múlva, ha kell.”

66.

Székely Mózesnek ez nem titok s nem talány,

Kiadta parancsát seregünknek nyomban:

„Támadni fog Şerban! Hadrendbe valahány!”

 

(Folytatjuk)

 


A Nyolcágú csillag – Székely Mózes és a brassói csata megjelent CD-n is.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.