Mária, 5 óra 53 perc (Advent 1., Bűnbánat)

„A bűnbánat előbb van, mint a bűn”
– sötét reggelen apró megvilágosodásod,
Mária, késleltet. „Csak a macska ne
szaladjon be, az a lényeg, indulás előtt”
– szorongsz, és már csak hét perc.
Pakolsz, ami kell, meleg tea, meleg víz,
derékmelegítő. Mit vegyél fel, ami
illik az alkalomhoz, legyen-e smink, hogy
messziről is lássanak, hogy az évezredek
szódásszifon szemüvegén át elhomályosult
arcod kitisztuljon a távolba kallódott
embereknek.
Szempillaspiráltól a szemed begyullad,
de adventkor muszáj, majd kikönnyezed
a fekete lét, és hetvenhét látomásban
vért könnyezel.
Van-e bűnöd a bűnbánathoz?
Nem jött az Úr haza, se József,
hiába várod.
Elhagyott szerető vagy, Mária.
Már csak öt perc, a Suzukiról
a jeget kaparod, rólad lekaparná
szívesen más.
Törölt jelenet a kánonból vágyad,
de léted színe a szivárvány
háromszázötven árnyalata.
Három perc, és a Suzuki az indítást
harmadszor elkapta. Hallod a téli
ködön át: Rorátéra harangoznak.