Petite morte – szólt a kis-ded, utolsó mukk: minden kincsed…

 

Sérv-síp süvített, máj-massza fakadt, nyolc nyérc visított, s az éjjeli halálfejes moly-para: ereket, véredényeket szívott…

 

Az ébren-alvó leíró (erre) így hunyorg-szólott:

 

Nap Opál nyomán szem-derengtünk, megrázkódtunk, ár-iáztunk s képtelen terekben ingeredtünk (tova, hovábbi iá-ba)… Ős-sáskák repedtek fel, hús-táskák fröcsögtek szerte, bél-csápok csapódtak fejre, s mi merengve révültünk (el)… Itt szívrács-zörej rezonált, amott medúza-pauza detonált... Eúa… Eoá…

 

Ám, kisvártatva reánk lepedült a képletes jelen! Áss, tovább, befelé áss… Ó, ikoni, anti-ikoni ikonikussolás… Jelen(és) és leleplezés! A Nagy Karnevál leírójának 365 én-kivetülése, szerte-ágazása, alteregója (dr. Duplexina, dr. Doppelgänger), stb.: mind-mind csupa imagináció! A regényben egyetlen élő ember sem szerepel – vihogva motyog a narrátor –, kivéve Radafukot! Aki a névmutatóban nem szerepel (!) – Így állunk hát (té- s tován?)…

 

Karakterológia, fiziognómia ide vagy oda… Inkább a váratlan fordulatok, nemde? Rasz Hagy Noun Loboka: éppen Ramses-nek, a belga bak nyúlnak koponyáját bezúzza… Kolophon: a családi nyomdát felgyújtja… Hermina néni: vezekel (még mindig káposztát szeletel)… Paracelsus: a folyton férgekkel álmodó beteget látja el…

 

Nem is a megismerés, mindinkább a megfejtés (hiánya) húz le az ürességbe… Vagy fordítva? – Az üres sötétség / a sötét üresség feneketlen… A zuhanás örökké tart (majd / most / mindörökké?)…  

 

Ó, a Hamvas: Bélához (is) hasonlít…

Ő, a balga: indulata lekonyít…

Ő, a delta: baltasága viszonyít…

Ó, a Bella: hamvassága kiborít…

 

Szigorít, hundorít, kunkorít, figurít, beborít, buborít, gurgulíít, legurííít…

 

Parafrázis, avagy: a leíró, éppen ön-iróniával elegy játékosságát feszegetve – némi áttétes analógiát is érzékeltetve – ím-ígyen olvas (be):

 

Dante, Pokol XXIX, részletek:

 

112. Vero è ch'i' dissi lui, parlando a gioco:

„I' mi saprei levar per l'aere a volo”;

e quei, ch'avea vaghezza e senno poco,

 

Igaz ugyan, hogy tréfából azt mondtam neki:

„Fel tudnék én emelkedni a légbe repülve”;

és amaz, aki ilyesmikre vágyott és kevés esze volt,

 

Google trans:

 

Igaz, hogy azt mondtam, hogy játék közben beszélt:

„Tudnám, hogyan lehet felszállni a levegőbe repülés közben”;

és akiknek homálya és kevés értelme volt,

 

115. volle ch'i' li mostrassi l'arte; e solo

perch' io nol feci Dedalo, mi fece

ardere a tal che l'avea per figliuolo.

 

akarta, hogy tanítsam meg neki e tudományt;

és mivel Daedalusszá nem változtam,

annak révén égetett meg, aki fiaként szerette.

 

Google trans:

 

azt akarta, hogy mutassam meg nekik a művészetet;

egyedül van, mert nem én csináltam Daedalus,

hanem ő elégetni, hogy fiának legyen.

 

118. Ma ne l'ultima bolgia de le diece

me per l'alchìmia che nel mondo usai

dannò Minòs, a cui fallar non lece.

 

De a tíz közül az utolsó bugyorba

az alkímiáért, mit a világban gyakoroltam,

Minósz ítélt, akinek tévednie tilos…

 

- - -

 

(G)énfertőzés, matatás, végbél-robbanás! Ó, oldódó kúpok, enyhítő kencék, krónikus kódok… Ó, nitroglicerines rectogesic, feel-szíív-ó-dóó…

 

Újabb jelenések: a mutáns mellekből piros bogarak szívják a másnapokat…

A dicsőség félreértett nővérei kék-beteg növényeket növesztenek… Indák, elaléló bujaság – és fan-tázia felfutások, nyakfojtott erezet-rángások… Érosz tompára puhított tompor-árnyékának egyik illat-csokra mögül: hiúz-bagoly két izzó szem-parazsa világítja meg a (jelenlegi) szövegbe kúszó kép-részleteket…

 

Égiszen (péniszen) rúgott maszkos kisesték, Zeusz felfeslett pajzsa csak feltét! Freudkakas-zavaros otthonkák ingere: szánalom-szeszes pára és per-szesze…

Abroncs, absztrakt, törött égbolt, alap(n)eszem verse: régvolt!

 

A zuhanás örökké tart?  Majd / most / mindörökké…