Útközben
2002-ben született Szabadkán. A szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium angol szakos végzős tanulója. Versei nyomtatott formában a Híd és a Tempevölgy lapokban, a Tiszatáj és a Vár Ucca Műhely folyóiratokban, valamint online a zEtna és a Tiszatáj online felületein jelentek meg. Tagja a Híd Kör Egyesületnek.
ezért
most is csak a reggeli napfény és te
ez az örökké nyugodt páros
meg ahogy nagyon lassan vagy finom
vérem ömlik számba
ömlik szádból
számba
én megeszem
aztán csend.
másra zsebkendőt.
az üresbe ordítom
bárcsak nyáron szabadban részegen
megfagyni.
és kékre minden szálat
nyakad és lábujjam is
kékre festjük
sötétre.
a hátad közepétől jobbra repedsz
nem ezért
és nem is az orrodért.
a kettőért együtt.
útközben
itt ez az állkapocs
szélesen keringőztem rajta éjszakánként
aztán megláttalak mögötte.
megálltam és levágtam a hajam
befontam hogy jobban kiemelje szavaimat
ha már látószerveim feladták kékségüket és
kétezerkilenc óta egyre barnul a most.
ezek a talpak azt hiszem hibásak
néha nem beszélik meg merre vigyenek
ilyenkor kettészakadok de a november tudata összevarr.
a hátamon három sárguló vágásban rejtőzik a dög
nyúl és pulya keveréke
azt hazudom
rég megöltem.
mellkasból fejbe és vissza.
útközben lefejtek magamról egy réteg bőrt.
föld alatt csak én legyek.
