Tengeri utazás

2002. szeptember 4-én született Budapesten, jelenleg is ott él, a Friedrich Schiller Gymnasium diákja.

Önarckép a tükörből

Fegyver a domboruló szám:
Éles, tiszta igazmondás.
De kés, villa, főleg az olló
Gyermeteg kézbe nem való,
Ezért ajkam leszíjazták,
Hogy mást ne bánthassak.
Csakhogy az igazság vihara
Így szívemben dúl, villámot szór,
Arcomon földrengést idéz elő.

A bőröm teljesen felgyűrődik,
Egész arcom összehúzódik,
Deformálódom, alakulok,
Mint bábjában a kis pajor.
Minden helyet változtat,
Így még nem láttam magam.

Hosszú rejtőzködés végére
Feljön a mély rejtett kincse!
A smaragd gömb felbukkan,
A sivatagban vízesést fakaszt.
A szívben rejtőző viharban
Az eső is végre megeredt,
A patakok végtelenek,
Állam hegyén mélybe zuhannak.

Tengeri utazás

Ahogy suhanok végig
A sodráson száguldva,
Széllel a vitorlában
Repülök a világból ki.

Finom susogás,
Apró pisszenés,
Halk hullám
Lágyan zenél.
Tiszta ének,
Hallgatni kéj.

Egyedül állok itt fent
A rejtélyes felületen,
Elnyúlik egészen a végtelenbe.
Alatta egy teljesen másik világ,
Mintha a túlvilág lenne,
A legendás Paradicsom,
Az én álomvilágom.

Lebegek ebben a mesevilágban,
Repülök a varázslatos anyagban.
Szívem mindig is a tengeré lesz,
Egy hatalmas halraj közepette,
Egy cápa félelmetes szájában,
Egy korall meleg ölelésében,
Míg testem fent vitorláson száll tova.