Átjárások / Átlátások…
Átlátások: zenei csönd-szerkezetekbe, átlátások: neszezésekbe, szünet-jelek jelene(te)ibe, átlátások, át-érzések: abszurd és agyafúrt kotta-bódulatok illat(tan)aiba… Sejthető mámor, sistergő hang-ízek, hibrid mozzanatok, meta-matatás, átnyúlás, effekt, defekt, ü!
Most fojtottam meg kedvesemet. A konyhakövön ülök, alul semmi, felül (n)agykabát… Az akt a kádban lebeg… A konyhakövön ülök, mély-sötét bor, fűszerek, gregorián… Sistergő zománc, hullám a hullámban, merülő kérdőjelem: meredő görnyedés… Két sötét szembogár az U-alakon, merülő Ü…
- - -
Szellemek országa. Ahol a Nagy Pneuma mennydörög, vagy éppen falevelek erezetéből suttog, akár az őrület szenvedélye és szelídség alázata… János jelenéseiben is ott fortyog az a bizonyos Pneuma – motyogja egy belső antikvárius, aki a nagymúltú Közösülésnapló egy-egy részletébe is beavat:
A napló elvesztését az elöljáróságon azonnal jelenteni kell. A jelentésre 6 Ft-os okmánybélyeget kell ragasztani. Az elvesztő egyén: naplót három hónapig nem kap, s ez idő alatt közösülési tilalom alatt áll. A tilalmi idő alatt az illető személy szóban forgó testrészét hatóságilag lezárják, illetve közösülésre alkalmatlan állapotba hozzák és lepecsételik. Aki e zárat önhatalmúlag megnyitja vagy letöri és a pecsétet megsérti, vagy a zárlatot más úton-módon kijátssza, ha súlyosabb elbírálás alá nem esik: 8-tól 20 évig terjedhető kényszermunkával büntethető…
Szellemek országa… A leíró befelé pislog, ismét átlát, átérez… Ó, impro-vízió:
Joyce úr öröm-káprázatban, íme: időtlen meta-mában, Eliot metafizikus fél-homályban, John Donne atya ős-nyomában, Poe misztikus gyomorgörcsben, Beethoven (éppen) d-dúrban, Amor a-mollban, Éluard s Dali Galá-ban, Tzara Dadá-ban, Maldoror szép alt-morajban, Alexandria Kaváfisz-ben… (Kísértetek, most hova visztek?) Miró talán(y) figuránsban, Mallarmé hűs elvonulásban, Kleist s Márai fejlövésben, Plath és Woolf is ön-örvényben… Rjúnoszuke és Oszamu túladagolva: kéz a kézben, Magritte, Chagall kifordított elvonásban, Szentkuthy szent pre-arányban, Man Ray propeller-fény vibrálásban, Celan lelke a Szajnában, Misima szeppuku* vér-virágban
(a „hibajavító” ajánlása: *szépükül, avagy: bájosukul, cifrájukul, csinosukul)…
- - -
Kiakadunk? – Lesz kakadunk! Majd látogatók is jönnek sorra, váltakozva, kép-rétegekként, halomra, s agyfalra-kozmálva is jönnek, automatikus (s)írásban is jönnek, síí-ríí-aü-jöö, jönnek: keresetlen sólyom, életlen sóhaj, mártás nélküli hártya, kátrányos hátrány, szűretlen (alig tamponált) áradás… Szélhasított ágyék, ollózott glória, bimbó-robbanás (bogyó, repkény, csipke és mis-más): a fagy-roppantotta, füge-bőrű éjben, a hibernált érzelmek, a kipréselt érzékek jegyében, az ében próbababák éjszakáján… Ó, ó, kaján! Kaján faág (kissé megráng) az árnyéka, mint amott a fagott falétra, s a platán-magány ősi szándéka: ma, kéreg-ma! Örömöket, leleteket most a fáktól kéregetek, kéreg-etek, még, kéreg-lét! Kéreg-mintákat kérek, lélek-mint(h)ákat, katt…
Díszlet és szamár(ság) össze(v)érződik, vérbő iá, ái-iá-zik-zik, sárkányfing-feeling képződik… Semmi meglepetés: kustol az ábrándos, kormos az álom, fortyog egy kas kígyótojás, majd visszahat- és lassan rám forr: a kémény-kámfor… Alant (h)al(a)kul a lankadat, s a tompa-arany meddőség minimuma (ma): higanyos alkonyat…
(Nap-zúzta csigahéjban omlik a vakolat…)
Ó, intermezzo és ingermező!
Ő: Kankalin Evelin, társalkodó- és fejőnő!
Ő: Sunda Venczel Gergely, cimbalom-, tekerőlant- és dudakészítő!
Ő: és szaftos kebele, jaj, egy zúzott nyenyere! Embert májáról és kabátjáról…
Ó, ön csupa máj, s kába félhomály… Nemembert fátyláról, fényembert hiányáról…
Átlátások, befolyások, szemgödrökben folytatódó ásatások, sok(k)…
