Hodászi Ádám

Szökés a börtönből

2021. október. 05. - 15:13

Heinrich von Kleist A chilei földrengés című novellájából kiindulva

1987-ben született Pápán, tanulmányait az ELTE (filozófia-kulturális antropológia, esztétika) és az SZFE (színházi rendezőasszisztens) felsőoktatási intézményekben végezte. Színikritikái, interjúi jelentek meg az Ellenfény, 7óra7 és Színház folyóiratokban. Novelláit a Félonline és a Helyőrség közölte. A Szkéné Színház ifjúsági- és közösségi műhelyében és a Magyar Drámapedagógia Társaságnál dolgozik. Egy gyermek apukája, szeret úszni. Verses drámával az Irodalmi Jelenben debütál.

Börtönőr:
Segítsen valaki, agyonnyom ez a gerenda!
Hahó, valaki! Azt hiszem, megrepedt a
Gerincem. Vér folyik oldalamból, félek.
Hahó! A magma alá bukott az ég kékje,
Nap tüze vadul a Földbe csapódott
Nem látták jönni tudós teleszkópok.

Jeronimo: (maga elé)
Szerbusz kötél, szerbusz halál!
A szerencse engem megtalál!
Isten segített rajtam, vagy Ördög?
Indulok, Josefa, viszlát börtön.

Börtönőr:
Jeronimo, te vagy az? Hallasz?
Emeld le a gerendát, segíts rajtam!

Jeronimo:
Sergio, galád bitang, mit kiabálsz!
Még hogy én segítsek a más baján!
Két hete kínzol, két hete éheztetsz,
Nem engeded, hogy lássam a gyermekem!

Börtönőr:
Fattyú az, Jeronimo, nem pedig gyermek,
Hattyú volt Josefa, cipelte a terhet.
Átszúrtad szívét hazugság tőrével,
Itattad szellemét ócska lőrével,
Fejét vették mostanra, ha igaz az Isten,
Megnézte a város, apja, anyja, minden
tisztes polgár Chile városában,
a fattyút meg berakják egy árvaházba.

Jeronimo:
Epe folyik belőled, mérgező szamócák,
Szerelmet gyűlölő, vérszopó piócák.
Miért nem ütött agyon az a gerenda vajon?
Így most én kell legyek, ki ver téged agyon.
De nem érdemled a gyors halált!
Majd a lassú szenvedés felzabál.

Börtönőr
Mentsd meg az életem, neked az semmi!
Isten majd beszámítja, ha hozzá kell menni.
Don Henrico Asteron, Josefa apja,
magas rangú polgár, a tanácsnak tagja,
Ha túlélte e vészt, odaállok elé,
Nemes jellemedről zengek neki regét,
Együtt kérleljük majd, hogy láthasd a fiad,
Mivel jót tettél velem, biztos kegyelmet ad.

Jeronimo:
Azt mondod, fiú lett? A szívem sasmadár,
örömrakománnyal magas hegytetőre száll,
ott épít katedrálist boldogságsziklákból,
Benne fiammal kis armadilló ficánkol,
Josefával hárman, falak védelmében,
Boldog élünk, máshoz sosem érve.

Börtönőr:
Bolond vagy, Jeronimo, halott már Josefa,
Fejének mostanra porba kellett hullania.
Légy hálás az alkirálynak, hogy nem máglyahalál!
Minden tisztes ember a városban erre várt,
Szörnyű nagy vétek a körmeneten szülni,
Kegyes dolog érte csupán a fejét leütni.
Fiad talán még láthatod, gyere, segíts rajtam,
Emeld a gerendát, mutasd, hogy van hajlam
Benned a jóra, hiába vagy hattyúgyilkos,
Az ördöggel örökre nem leszel cinkos!

Jeronimo:
El innen, el, halált hordoz minden rács!
Megyek, keresem fiam és Jozefát!
Súgja az irányt nekem a vérsikoly,
Merre könnyeim folyója tovafoly.
Lábaim remegnek, szétszalad lelkem,
Szaladok utána, te pedig szenvedj!
Neked lesz sírod ez a koszos börtön.
Törött elmém, darabokban zörög,
Ki az utcára! Fel a hegytetőre!
Pusztul a város, éppen időben!
Miket beszélek, a félelem felvág,
Emberek halnak itt, nem pedig marhák.
Jeronimo, légy eszednél, fedezékbe szaladj!
Mást akkor menthetsz, ha előbb magadat.