Szavakból teremtett mágikus világ

Nagy dolog, hogy egy szórványvidéki városból indult el, és húsz év alatt a világ legolvasottabb magyar nyelvű irodalmi orgánumává vált, hiszen több mint kétmillióan olvassák évente a hírportált, a nyomtatott változat is sok helyre eljut, a világ szinte minden pontjára. 2001 novemberében jelent meg az Irodalmi Jelen első lapszáma Aradon, majd az évek folyamán rengeteget változott, ma háromféleképpen érhető el, a Nyugati Jelen 8 oldalas mellékleteként, amely minden előfizetőhöz ingyenesen jut el, egy könyvecske formájú folyóiratként, amely a Kárpát-medence magyar ajkú olvasói körében van terjesztve, illetve naponta frissülő portálként. A 2021-es Aradi Magyar Napokon is megemlékeztek e neves évfordulóról, miután egy héttel ezelőtt Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban már megünnepelték a lap 20. születésnapját.

Szeptember 28-án az aradi Jelen Ház nagytermében az Irodalmi Jelen alapítója és főszerkesztője, Böszörményi Zoltán és a lap főszerkesztő-helyettese, Bege Magdolna fogadta a 20. születésnapra érkező hazai és magyarországi vendégeket.

A lapalapító a Mágikus húsz év című esszéjéből olvasott fel mintegy köszöntőként (innen származik a cím is: A mindenkori magyar író alkot), majd a lényegre térve átadta a 2020-as Irodalmi Jelen-díjakat. 

A laudációkból helyszűke miatt néhány gondolatot idézünk csupán.

A futár haláláért és egész életművéért az Irodalmi Jelen nagydíját Tóth Mária írónő kapta.

„Tóth Mária novellistát és regényírót a legjobb anyagból gyúrták. Tehetsége, kitartása, a kisember szeretete átsugárzik írásain. A mindennapiból teremt szenvedéllyel és erővel újat, izgalmasat, elgondolkodtatót. Harminckötetnyi novella és regény birtokosa. Az idősebb generáció olvasói sok szeretettel gondolnak rá, hiszen karcolatai, novellái évtizedekig az aradi Vörös Lobogó hasábjain is megjelentek.” (Böszörményi Zoltán)

Az Irodalmi Jelen 2020-as prózadíját Bene Zoltán vehette át.

„A fiatal generáció talán egyik legtehetségesebb alkotója, hatalmas munkabírással nem csak a mindennapi feladatait végzi el. Egymás után jelennek meg a regényei, kiemelném most az Isten, ítélet című történelmi regényét… Az írónak nagy bátorsága kell legyen, hogy ilyen rendkívüli címet adjon egy regénynek. (…) Azt kell mondanom, hogy már rég meg kellett volna kapnia ezt a díjat.” (Böszörményi Zoltán)

Az Irodalmi Jelen 2020-as évi esszédíját Piroska Katalin és Piroska István kapta.

„A szerzőpáros több évtizednyi munkája minden várakozásomat felülmúlta. A kétkötetes enciklopédia mérhetetlen teljesítmény, és túlmutat Arad város határain, az egyetemes magyar színjátszás egyik drágaköve (…) Az elmúlt években számtalan, nagyívű esszét közöltek az Irodalmi Jelen hasábjain.” (Böszörményi Zoltán)

Kis Petronella kritikadíjban részesült, s bár a díjátadón nem tudott részt venni, így laudációja sem hangzott el, de néhány gondolatot kiemelünk belőle:

„Juhász Kristóf, a mai magyar kritika egyik legkritikusabb művelője „valóban gondolkodó, végtelenül figyelmes szerzőnek” nevezi Kis Petronellát, kiemeli elemzői érzékenységét és fogékonyságát a nagyívűségre. Kiegészítenénk e találó megállapításokat idei díjazottunk felkészültségével és komolyságával, melyeknek köszönhetően elkerüli a napjaink műbírálataiban gyakorta eluralkodó felszínes asszociációkat, öncélú poénkodást.” (Hudy Árpád)

Viola Szandra költészeti díjat kapott.

„Szandra lírájának kötőeleme a víz. Folyton vissza-visszatér verseiben, jelen van a Léleksztriptíz és a Testreszabás kötetekben, és központi szerepet kap a legújabb, Használt fényforrások című könyvben, illetve a készülő verseskötet anyagában is. Szenzitív, hártyafinom líra ez, minden szónak, jelzőnek és vesszőnek az a szerepe, hogy az olvasót felrázza, csiklandozza, elringassa, felkavarja, elvigye a tengerig, és visszahozza önmagához. Tanítsa meg neki, hogy minden külső út belső út is, a tenger mi vagyunk, a víztükör, a hullámok bennünk lakó hangulatok, a történések, az emlékek, a derű a ború, akár a tenger, hullámzik bennünk.” (Varga Melinda)

Szabó Fanni az Irodalmi Jelen debütdíját vette át.

„Fanni sajátos, bizarr költői világában egyszerre van jelen Faludy György, József Attila, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Lőrinc, Bella István, Csoóri Sándor, a mítoszok, a modernitás, a személyesség és az utalások, szöveghálók, a játék, a tragikum, a misztikum. Felzaklatja az olvasót, felháborítja a kritikust alternatív költői képeivel, meghökkentő és merész témaválasztásaival. Sodor magával, költészete olyan, akár a medrüket elhagyó folyók, a hidegkék éjszakák januárban, félelmetes, mondjuk ki, rémisztő. A szerző a tudatalattival játszik, olyan mélységeket hoz felszínre, olyan zsigeri, ősi dolgokhoz nyúl, amelyekből csak izgalmas költészet születhet. Szabó Fanni egy jó értelemben vett őrült, aki nem fél a dantei pokol mélyére menni, és onnan fölhozni a verset. Egy modern­kori boszorkány, egy jó értelemben vett ámokfutó.” (Varga Melinda)

Az est második részében a szórakoztatásé volt a főszerep, így aztán a székelyek vad földjéről – ahogyan Orbán János Dénes fogalmazott – érkezett Varga Melinda, Orbán János Dénes, Sántha Attila és Muszka Sándor nyújtott ízelítőt saját költészetéből a székely humorral, tájszólásokkal, vicces, pajzán kifejezésekkel dúsított írásain keresztül, megmosolyogtatva, -nevettetve a mindezt vastapssal jutalmazó közönséget.