Átjárások / Képzőművészeti módosulások…
Test-variációk: festmények, grafikák, akvarellek, videók, mint ön-reflexív bemutatások, jó adag vér-imitációval, melyek inkább illusztratív kísérletként lebegtek, zenei aláfestéssel karöltve, szertefoszló segédeszközökkel (esztétikai mankókkal) a légtérben… A Godot Laborban láthattam a művésznő tárlatát, mely vegyes benyomásokkal érintett, majd képlékeny emlékképeket hagyott bennem…
Hermann Zsófia álmában: a kvázi lét-nemlét formái ki- és bemozdulásokat okoznak, a mozgás-fázis tanulmányok lelki ön-kilengésekkel próbálnak vizuális monológokat fogalmazni… Gyantába zárt szívek és egyéb szervek úsznak kimerevítve, vízfesték-spriccelések folydogálnak, női epék fortyognak, üreges formákban megrekedt vörös lenyomatok csorognak alább…
A véráram néhol elapad, máskor túlzottan dominál, az üres(edés) fázisok apály-dagályszerűen váltják egymást, s rajzos én-kifordulásokkal próbálnak csatlakozni bizonyos labilitások általi zárványokhoz… Egy sebzett, kiszáradt fa alatt: kiterített női alakok, ön-aktok mocorognak. Egy képzelt, kifakult poszteren: félénk feminista állatok, keserny-édesen mosolyognak…
- - -
Néhány évtized tapasztalata könnyed eleganciával sűrűsödik-oldódik mögötte, körötte… Sok-sok évnyi grafikai és rézkarc-munkák után: jelenleg enteriőröket, személyes kerteket, elhagyott hidakat, urbánus csend-életeket (is) fest…
Takáts Márton álmában: a párizsi kávéházak finom füstje, zamata, illetve a szülői ház műterem-kertje keveredik külvárosi impressziókkal, ipari reál-irreál helyszínekkel; a makói művésztelep jeleneteit a látképek, távlatok, elvágyódások váltják fel:
Toscana/Trieste ikerkép(zet)ek, mint reminiszcenciák, miközben, két alkotás közötti ábrándozásban (kedvenc Tornatore-filmjének): a Puszta formalitásnak a visszatérő filmkockáit is szívesen megidézi…
Jelenet-szimbolizálások profizmusa, módszeres visszacsatolások, a sajátos dialógusok és az éber fél-álmok, víziók közötti átjárás művészete mutatkozik meg: a valóságot párás-lázas terekbe helyezve, a konkrétumok kontúrjait át-átrezegtetve…
- - -
Rész-munkákat, grafikailag, festészetileg „megtévesztő” alaptónusokat látunk, az alkotó maszkoló-anyag nélküli visszaszedéseket mutat be… Extra fehér fa-lekaparásai, akvarell-elúszásai, helyszínei: színhelyes, aprólékos parkok, lerobbant, gazokkal betemetett területek (egykori rózsakertek, egyebek)…
Horváth Kinga álmában: Fabrico textil-filcek tér(d)zoknikkal viccelődnek, tapadó, beszivárgó toll, tus, rotring és diópác keveredik, légpárnás fólia feszeng, árnyalat-kikeverés és visszakop(tat)ás vetélkedik… Pannoncolor akril vedlik, égetett sziéna sziesztázik, sziráki szikes szirén szordinált szirénája szól szomorú szabadtéri színpadon…
Elhagyott játszóterek, elmászó mászókák…
- - -
Verebics Kati álmában: Budától – Kairóig, rajzoktól – indigóig, a hidegtűtől a virágzó ecsetekig, a múlt-csipkéktől a mai test-dokumentációkig, a Siva-oázistól a hímzett sálakig, mint(h)a-gyűjteményekben utazik… A vétlen véletlen (fotografikus) részecskéitől a kagylókon át: a nőművészeti vallások oltáráig…
Szerencsepárnák, szemrátétel, transzfer (ön)képek, inkább lézeres, mint tintasugaras nyomatok, felületi kencék, semmi terpentin!
Éber ernyedésben (félálom-derengésben): vízzel masszírozni autókat, játékokat, háziállatokat… Meghálálják! Nyomtatás utáni nyomkodás, hengerlés általi inzultálás…
Alapozz, rétegelj, lapozz… Egyiptom, színkalibrálás, képernyő-váltás, sziklahal-robbanás… Ébredj, Frida! Ébredj…
- - -
A rokokó-barokk-reneszánsz jelenbe absztrahálása. – Hogyan, miként? – Itt ne áttétes mixtúrákat, sem pedig különféle másolat-módosulások sorozatait, részlet-felnagyításait gondoljuk magunk elé (a vetítővászonra), inkább új lehetőségek képzelet-tárházai felé tekintsünk, az alapokat és a távlatokat folyamatosan (oda-vissza) csiszolva…
Tóth Angelika álmában: sokszorozódó, de ismételhetetlennek tűnő parafrázisok születnek, majd aggódó alakok, alvó aggokat szemlélő aktok, kortalan létezők, bukolikus jelenetekből kirajzolódó, idilli felbontások és bomlásból visszahajló, lassított gesztusok váltakoznak, egymásba mozdulnak…
Egy-egy figura kitekint a csoportból s finom révüléssel – kontrasztok segedelmével –: a (jelenlegi) néző felé fókuszál. Tiziano kacsint, jelenet-váltás, átcsúsztatás…
- - -
A leíró ébredésében: ismét az egyik alteregójához suttog: fess meg minden kortyot, ízt és illatot! – …
