1. Amikor megfogtalak és először elmerültem benned, azt hittem, romantikus, szerelmes vagy. Vagy mégse?

– Már miért nem?

– Rajtunk kívül senki sem tudja az igazságot.

– Viszont én tudom, és az elég.

... Behunyja a szemét, elképzeli a feleségét közeledni a sétányon, karjainak mozgása követi csípőjének ritmusát, miközben a nap fénye átszüremlik a tunika vékony szövetén. Itt lent most ez az őrület, a tunika, egy szál ruha fűző és egyéb kiegészítők nélkül – igaz, csak otthon, házon belül. Mi a baja vele, hát nem izgató?, kérdezte tőle Amália minap, amikor először próbálta fel a halványzöld, féllábszárig érő ruhát, és megpördült maga körül.

... Ez a bimbózó kapcsolat soha nem teljesedhet be. A szülei nem azért bízták rám a nyáron, hogy egy pernahajder elcsavarja a fejét. Szofi fiatal, szinte még gyerek. A lelke puha és sérülékeny.

... Amália évekkel azelőtt, még Macell előtt, ahogyan leánykori éveire utalni szokott, maga is megpróbálkozott az írással, versekkel..., költeményeit elküldte véleményezésre Kánya Emíliának. A szerkesztőnő udvariasan ugyan, de eltanácsolta Amáliát a poétikai pályától, utána hosszú évekig levelező kapcsolatban maradtak, amolyan levélbarátnék lettek. Amália rendszeresen beszámolt neki a poros és sáros bácskai világról... Férjhez menését követően levelezésük abbamaradt, de amikor Marcell novemberi rendőri akcióját, sebesülését – amit a Fiumei Szemle igazi hősként tálalt – a nagyasszony hírül vette, azonnal levelet írt Amáliának.

... – Olvastam róla az újságban. Felvágta az ereit.

– Laboda Erzsikének hívták. Nos, az az igazság hogy engem fűzött egyfajta, valami viszony ahhoz a lányhoz. Tudja, van nekem ez a másik énem.

2. A leírásaid is annyira kedvesek! Van benned minden. Költő, író is. Hova jutunk?

Színeztem, cifráztam a meséimet, kigondoltam és berendeztem egy egész kertet, ami csak a levelekben létezett, és ami csak a kettőnké volt, ahová kiültünk a nyári alkonyatban, az árnyékokat is lerajzoltam, amiket a vén diófa vett elénk a pázsitra.

... Már az első héten megkísértette a honvágy. Nem volt neki semmi baja a tengerrel, szép volt, és egzotikus, de hiába próbált közelebb kerülni hozzá, elérhetetlen maradt; olyan volt, mint más felesége után vágyakozni. Számára a nyár és a hőség az Erzsébet parkot jelentette, és a habos csapolt sört a Fehér Hajó teraszán. Valami méla szomorúság hullámzott át rajta, ha Milorádra meg Winter úrra gondolt, elképzelte őket söröskorsóval a kezükben, miközben a fejük fölött a vén platánfák lombjai susognak.

... – Na jöjjön, menjünk uzsonnázni! Komótosan ballagtak a sétányon a ház felé. Jobbról és balról lila virágokkal teli rododendron bokrok sora kísérte őket. Hátuk mögött a nap már elérte az olajfaliget ágainak csúcsát, fénye darabokra tört, hosszú csíkokat rajzolt a murvára a lábuk előtt. Emiliáék háza kétszintes villa volt, alig kétszáz lépésnyire a tengerparttól.

... Emília asszony lakosztálya a folyosó legvégén volt. Marcell itt tartózkodásuk ideje alatt egyetlenegyszer járt ott, megérkezésük napján, amikor a Amáliával üdvözölték a háziasszonyukat. Két egymásba nyíló nagyszoba, telezsúfolva régi, patinás bútorokkal, csipketerítőkkel és annyi festménnyel a falakon, hogy a tapéta mintázata alig látszott. Mindezt Pestről hozta magával még évekkel korábban, amikor leköltözött Fiuméba.

...Marcellt egészen levette a lábáról az a hév, amellyel az idős író szakmáját, hivatását méltatta, ellenkezése is alábbhagyott, udvariatlannak, nem helyénvalónak találta volna a további tiltakozást.

... Korunk hősének, Fábián Marcell detektívnek és bájos nejének, Amália őnagyságának, őszinte rajongással - Jókai Mór.

... Ránehezedik az égbolt homorú lencséje, akár egy távcső, ami mögött sosem lankad a mindent látó szem figyelme.

... Fejébe nyomta a kalapját, a sétapálcát marokra fogta, mintha párbajozni indulna. Kilépett a Vármegyeház nagy, boltíves kapuján, bele a verőfénybe. Keresztülsétált a csecsemőparkon, a virágágyásnyi bokrok és legénykekorúfák közt, végig a sétányon, miközben kerékpárosok suhantak el mellette, virágos kalapos úriasszonyok jöttek vele szemben egyedül, napernyővel vagy cserédlánnyal az oldalukon; egy fiatal inasgyerek triciklin tarka zöldségeket tekert maga előtt, egyvégtében csengetve, nehogy elébe lépjen valaki.

... Hasra esett, de még így is továbbkúszott a ház felé, és közben sebzett állathoz hasonlatos hangon nyüszített. A lábánál fogva vonszolták vissza, kellő távolságra a háztól. Ott elengedték, megálltak, és mintha egy szabadtéri előadáson lettek volna, nézték az előttük tomboló tűzorgiát.

3. A humorod is meglepett. Sokat nevetgéltem kezdetben. Sejted, hogy miken?

Marcell megkérte Amáliát, hozza be a revolverét a kórházba, hogy lelője vele a doktort.

... Marcell próbált, Isten lássa a lelkét, igyekezett mindenhez jó képet vágni, a fárasztó utazáshoz, az értelmetlen napirendhez, a házinéphez, a sznob vendégekhez, akik tudomást szerezve hivatásáról kerülték, mintha fertőző beteg lenne.

... Amikor a vonat lassítani kezdett, hogy az utolsó kanyar után begördüljön Zombor állomására, Marcell leengedte a fülke ablakát, kidugta a fejét és mélyet szippantott a levegőből – a hazatérés öröméért cserébe kapott az arcába némi füstöt meg kormot, port és meleget, meg egy csipetnyi lócitromszagot a sínekkel párhuzamosan futó dűlőútról.

... És van egy kicsi felesége, szó szerint kicsike, feleakkora, mint Winter úr, akár egy pinty, úgy is néz ki, mint egy kicsit akaratos pinty, akit Winter úr a tenyerén hordoz. Szegényt az őrületbe tudja kergetni a raplis természetével.

... -– Mi baj lehet egy végtelenül bárgyú és engedelmes mintaférjjel? Kinőtt a gerince?

... Jól emlékezett arra a pár évvel korábbi botrányra, amikor a próbababák még újdonságnak számítottak a városban, és néhány napig pőrén, csupasz idomokkal, végtagokkal árválkodtak a kirakatban, amiért a Nőegylet idősebb matrónái panaszt tettek a városi tanácsnál közszeméremsértésre hivatkozva. A közerkölcsi bizottság hivatalos levélben utasította a szalont, hogy azon nyomban szüntesse meg az illetlen állapotokat a kirakatában. Azóta a babák nem mutatkoztak a nagyközönség előtt hiányos öltözetben.

4. És alig tartottalak a kezemben, jött a következő ötlet, hogy politizálsz, tele vagy politikai merényletekkel. Értesz?

Ön érti ezeket a népeket? Mert én nem. Mit akarnak? Mi a bajuk velünk? A magyar kormány milliókat fektetett ide, hogy civilizálja, felvirágoztassa a kereskedelmet, kiépítse az utakat. Miért gyűlölnek bennünket annyira? Leszaggatni a nemzeti lobogókat, magyar üzletek kirakatait betörni. És most mi lesz, mondja meg? Mi fog történni?

... – Áprilisban jelentek meg – kezdte, az ámerikás ügynök.

... Maurizio Eugenio von Lichtenstein, alias Ladislav Štur hosszú ideig megfigyelés alatt állt, közismert anarchista, köze lehetett a belga király elleni tavalyi sikertelen merénylethez, amiről nyilván ön is hallott.

... – Kivándorlási ügynökök.

 – Azok régebben is megfordultak erre, de azoknak fizetni kellett, cserébe elintézték az útlevelet, hajójegyet, szállást szereztek odaát.

... Amíg sok a szegény, addig pediglen ez így lesz. Oda mennek, ahol munka van. Mit csináljunk mi? Nem mi állítjuk ki az útleveleket. Hogy pénzt adnak az embereknek, mióta tilos? Adjon a kormány is, mondtam nekik, akkor nem mennek el. Szeretem, nem szeretem, ez van.

... A kormányzónak le kellett mondania. Az ellenzék csapdát állított neki, és belerángatta egy kirobbanni készülő botrányba.

5. Teljesen összezavarsz! Aztán lánykereskedelemről beszélsz.

A helyi hatóságok határozottan állítják, hogy vannak erre utaló bizonyítékaik.

... Behunyta a szemét, igyekezett feldolgozni magában a hallottakat, majd felnézett Marcellre.

– És mikor? Mikor tartóztatják le?

... Hamarosan kiderül. Ha nem, akkor sorban átkutatjuk Fiume összes házát, a szállodáktól a tyúkólakig.

... A bűvész úr alacsony, de vállas ember volt, dús fekete hajkoronával, hegyesre pödört bajusszal, állszakállal. A vastag hajkorona aránytalanul nagynak láttatta a fejét, ha nem lett volna abszolút a gondolat, Marcell azt mondta volna rá, hogy egy óriásra nőtt törpe.

... Orra, mint a karvaly csőre, kissé hajlott, állszakálla előre meredt.

... Giorgio tagja egy anarchista szervezetnek, részt vett államellenes tüntetéseken, a karhatalom elleni erőszakos cselekedetekben. Megkért, jöjjek el a rendőrségre, és kérjem meg a kollégákat, intézkedjenek, mielőtt még a vendégek tudomására jutna a dolog. Mint kiderült kartonja is volt más néven, mert egyszer már letartóztatták bűnszövetkezetben való tevékenység miatt, aminek mit ad Isten, köze volt egy korábbi leánykereskedelmet folytató bűnbandához.

... Mr. Halasz (János) a vállára tette súlyos mancsát.

– És ha valamiben még segíthetek my dear friend...

6. Persze hamarosan rájöttem, nem lennék jó nyomozó, hiszen előfeltételezéseim rosszak voltak. Vagyis mondd meg, végül ki lesz a gyilkos!

– Nekünk is megvannak a magunk módszerei az ehhez hasonló esetekre. Kíváncsi lennék az önére, kolléga?

... Az Alexander Gross mester Detektívek kézikönyvében ajánlott hideg fej, éles szem Marcellt itt hagyta el, és a helyét kitöltötte a harag. A harag önmaga iránt. Ha tegnap tovább bent marad az irodájában, nem siet haza, ez az ember talán még mindig él.

... Aztán ott a cukrászdában a lányok összevissza csacsognak mindenféléről, az egyik barátnéjától hallotta, hogy a varjúköröm magzatelhajtásra is jó.

... – Ott lógott – mutatott a béres a keresztgerenda egy pontjára.

... Itt találtam rá az udvaron, pörgött maga körül, meg összevissza danolászott, mint aki megkergült.

... A gyilkosságok nagy hányadát olyanok követik el, akik a tetejében nem is hivatásos bűnözők.

7. De miért ez lett a címe? A Marcellt már értem. De "táncoló halál"?

 – Mi jöhet még ezek után?

– A félelmeim.

... Ami egyeseknek tragédia és soha el nem múló fájdalom, másoknak szórakozás. De nem csak szórakozás. Tanulság is.  Amiből tanulhatnak emberismeretet, tisztességet, igazságot.

... A ház pincéjében találtak rá.

... Itt találtam rá az udvaron, pörgött maga körül, meg összevissza danolászott, mint aki megkergült.

... Marcell is hallotta a hentes hangját a bejárati ajtó mögül. Olyan volt, mint valami kántálás, első hallásra emberi hang, de érthetetlen szavakkal fűszerezve, fülsértő dallamra.

... Egy fiatal lányt nagyon könnyű elbájolni szép szavakkal. Mi van, ha szerelmes lett a levelek ismeretlen írójába?

... Bent jártam a városban, ott hallottam, hogy a Kolonics-kastély új lakója bentlakó szakácsnőt keres. Jelentkeztem. Nemigen volt más jelölt. Ki jönne ki ide a világvégére, állandóra? Eleonóra asszony felvett, és még azt is megengedte, hogy a lányom itt lakjon velem.

8. Hihetetlenül bonyolítod az eseményeket. Innen elmegy egy nő, amott meg van egy új. És persze egyre több a hulla, de félreértések sorozata meg összeesküvések is csavargatják a történet nyakát. A szereplők mintha gúzsba lennének kötözve, vagy mintha zsákban táncolnának. Lassan már kérdezni se merek tőled! Ki az az Eugenio Maurizio von Lichtenstein? És Marcell új titkos társa? És a többiek, Árpád, Piroska, Julika, Kneifel és halott felesége; soroljam még? Meg a sok többi mindenség! Kibogozódsz majd valahogy? Kezdek túl izgatott lenni.

A világhírű művész és illuzionista a városban vendégeskedik, és heti két előadással lép fel a Magyar Polgári Kaszinó színháztermében, belépődíj egy korona per fő.

... Gozsdu Eleket már ott találta a hintó mellett cigarettázva. Mint mindig, most is fekete nadrág és fekete zakó volt rajta, meg valami kockás sildes sapka. Szakállával, vékony, kissé görnyedt alakjával Marcellt egy vetési varjúra emlékeztette.

... Tudja, van nekem ez a másikénem, ez az íróság. Önmagában már az egy skizofréniaközeli állapot, hogy napközben ügyész vagyok, a tényekre összpontosítok, esténként meg egy képzelt világba menekülök az íróasztalom előtt.

... – De mi van ezzel a birtokossal, akihez most megyünk? Vele mi van? Milorád szerint sima ügy, egyértelműen öngyilkosság volt ez is.

... Aztán meg a sógora, Árpád kúszott az előterébe, felfelé pödört bajuszával, mindig beolajozott, lefésült fekete hajával, azzal a hamiskás mosollyal a szája sarkában, de mielőtt rájött volna, mit keres sógora hívatlanul a szándékosan megidézett emlékképek között, elnyomta az álom.

... – A vőlegénye?

– Az hát! Akit februárban kievett a fene Ámerikába.

... A szemközti falon függött. Meztelenül. Pontosabban a zokni és a zoknitartója a lábán volt.

... Amikor az imént széthúzta a függönyt, jobbra fordult, s valami volt az ágy szélénél, a szőnyegen, valami fehér. Ellépett a holttest előtt, az ágy felé. Igen, ott volt egy fehér női papucs, félig az ágy alatt. Lehajolt, hogy felvegye, tekintete az ágy alá tévedt, és attól, amit ott megpillantott, ijedtében hátrahőkölt, elvesztette az egyensúlyát, fejét beverte a falba, és egy rövid időre elsötétült előtte a világ.

... – Mi a szar ez? - hajolt hozzá közelebb az öreg.

– Cipőpaszta.

 Az öreg nem kommentálta, csak a fejét csóválta, majd a lóval meg a kocsival eltűnt a sötétben. Marcell kesztyűt húzott, a hátára vette a zsákot, és bevetette magát a fák közé.

9. Te is szerelmes lettél Eleonórába? Vagy más? Sokat írsz róla!

Szerelmes vagy, mint egy vadszamár.

... Színésznő volt Pesten, de otthagyta, ideköltözött a városba. Visszavonult. A lány szerint abba kellett hagynia a játszást, mert valami betegség miatt elment a hangja. Jó gazdag nő.

... A fővárosi madarak csiripelték, két gyengéje van: tisztaságmániás, hetente kétszer, kedden és pénteken új ruhát szabad magának, de azt is éjjel, nehogy meglássa valaki, és vegetáriánus.

... A suttogó hang a jobbjáról érkezett, és amikor odafordult, megpillantotta a ház úrnőjét. Hófehér ruhát viselt, gallérját magasan, az állig begombolta. Aranysárga haja egyetlen vastag fonatban omlott előre a bal válla felett, és lenyúlt egészen a karcsú derekát átölelő aranyszínű övig. Kezén könyékig érő fehér kesztyű. Állt ott karcsún, kecsesen, s bár nem volt magasabb Marcellnél, neki mégis úgy tűnt, fentről néz le rá.

... , kedves Fábián úr. Mi nők nagyon egyszerű teremtések vagyunk, igazából egyetlen egy dolgot várunk el, és egyetlen dolgot becsülünk igazán: az őszinteséget.

... A nők szépsége erős valuta, ám idővel devalválódik. Csak egy ideig szabad rá bazírozni. Ellenben a bárói rang halálig bárói rang marad.

... De áruld el, mi vett le a lábadról? A tengerkék tekintete? A suttogó hangja? Mert az valóban megigézi az embert, akár a kobra sziszegése támadás előtt.

10. És aztán végtelenül meglepődtem a gyerekek megjelenésén. Apjukat keresik. Mi lesz velük?

A fiú a lábát lóbálta, a lány a kezét a combja alá szorította, ültében kissé előredőlt, mintha már türelmetlen lenne, és őt figyelte. Csúnya ilyet mondani gyerekekre, de Marcell a szagukat is érezte. Régen találkozhattak utoljára szappanos vízzel, súrolókefével.

... – Játszotok, pihentek. A nővéred megtanít olvasni. Ő tanított eddig is, ugye? Na, mire édesapátok hazajön, megtanulsz olvasni. Milyen büszke lesz rád!

... Az ólomkatonának nyilván nem volt csodatévő képessége, ellenben a meglepetés erejével hatni tudott, a fiúcska sírása lassan szipogássá szelídült, ahogy forgatta ujjai között a pirosra meg kékre festett játékfigurák. Végül az ágyba is magával vitte, addigra Ilonka is lenyugodott, és végre magukra hagyhatták őket.

... Hiába az otthoni jó hangulat, Amália csillogó tekintete, mialatt a galuskás zöldborsólevest porciózta ki a tányérokba, a két gyermek duruzsoló hangja az asztal körül, gondolatai máshol kalandoztak. És tartott attól, hogy hamarosan ezt az idilli hangulatot is el fogja rontani, Amália szemében kialszik majd a ragyogás, ami annyira szebbé, asszonyibbá varázsolta pár nap alatt.

... Felesége pillantása mindkettőjük érzéseit kifejezte, neki már nem volt mit hozzátenni.

11. Olyan szerelmi szálakkal operálsz, amik szinte gordiuszi csomók.

Hát, nekem most többre lenne szükségem, mégpedig a báró halálával kapcsolatban.

... – Köszönöm, kedves. Hálás vagyok, hogy nem kérdez semmit. Hiszen tudja, hogy képtelen lennék hazudni magának.

... Szóval, azt ajánlom, találj ki valami hihetőbb alibit.

..., egyértelműen a főnöke ölében, a fehér csipkés kombiné látni hagyta csupasz vállait, teste ritmikusan emelkedett és süllyedt, mint azoké a hölgyeké, akik hétvégenként sétalovagolnak a ligetben. Arcára ráfagyott a döbbent rémület, ahogyan az övére is egy szempillantással korábban.

... – Özvegy, mint tudja. Ám még fiatal. Én magányos. Már azt hittem, sosem találok olyasvalakit, aki mellett érdemes horgonyozni, vagy hogy mondják magyarul?

12. Sejtésem se volt, mire fogsz kilukadni. Van, aki sejtheti?

A maga gyanúja annyira sem áll meg a lábán, mint Gozsdu urunk fantazmagóriája az ördöngős epidémiáról.

... Olyanokat mondanak, hogy helyettük is lesül az embernek a bőr a képéről.

... Aztán megrázta magát, mintha egy láthatatlan tehertől szabadult volna meg, és megkérdezte:

– Na akkor most hova tartunk?

... Odafönn a teraszszerű galériáról visszapillantott a földszintre. Látta a bejárati ajtót, és elképzelte a jelenetet, amikor Balaskó Anikó először találkozott Laboda Erzsikével. Anikó talán ugyanitt állt, Erzsike pedig ott lent az ajtó előtt, ahol Demeter úr éppen a kabátját segítette rá. A galérián balra és jobbra is vezetett út, balra pár lépésnyire tőle egy csukott ajtó várta, jobbra pedig egy keskeny folyosó. Az ajtót választotta. Amikor belépett, a könyvtárszobában találta magát.

... – Mit csinál? – kérdezte hüledezve Marcell, attól tartva, hogy a csábítás újabb epizódjának lesz részese.

13. Minden elismerésen az üzenetedért, de ez se volt előre látható. Vagy te előre eltervezted?

Úgy néztek egymásra, mintha mindketten a másiktól várták volna a választ.

..., és kettejük pillantásából Marcell sok mindent megértett.

... És Isten lássa a lelkemet, ha regényben olvastam volna a történetüket, biztosan önöknek szurkolok.

... Marcell úgy érezte, eljutott az út végére. Bezárult a kör... A terve kudarcba fulladt... A jelenben egy tapodtat sem haladt előbbre.

... Elmondta. Megsajnáltam.

+1

A 13-as szám sokaknak a szerencsétlenséget jelenti. Történetedben fájdalmasan sok sorscsapás, dráma, viszontagság van. De szerencsés lesz az, aki kézbe vesz, és átgondolja az üzeneted is, ami csak részben a következő mondatod:

..., a világon soha semmi nem fog megváltozni, minden csak ismétlődik újra meg újra...