Nők az erdélyi magyar irodalomban
Kit emlegetnek ma is, és kik merültek feledésbe az erdélyi női írók közül? Milyen poétikai vagy kontextuális okok állhatnak e mögött? Vonhatunk-e párhuzamokat az erdélyi, a magyarországi és a vajdasági irodalom között? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ a Fiatal Írók Szövetsége két részes beszélgetésének első estje, amelyre október 22-én, szombaton a FUGA előadótermében várták az érdeklődőket. Balázs Imre József költővel, irodalomkritikussal, az Erdélyi magyar nőírók című kötet szerkesztőjével és Vallasek Júlia irodalomtörténésszel, irodalomkritikussal Szarvas Melinda irodalomtörténész, kritikus beszélgetett.
Az Erdélyi magyar nőírók című kötet szerzői a teljesség igénye nélkül foglalkoztak olyan erdélyi magyar szerzőkkel, mint Berde Mária, Thury Zsuzsa, Erdélyi Ágnes, Ignácz Rózsa, Varró Ilona, Hervay Gizella, Várady Emese, Adonyi Nagy Mária, Polcz Alaine és egy kortárs, fiatal szerző, Mărcuțiu-Rácz Dóra. A kötetbemutatóval egybekötött beszélgetés során azokra a kérdésekre keresték a választ az irodalomtörténészek, amelyek sokunkban felmerülhetnek, ha az erdélyi irodalomtörténetre gondolunk.
Szarvas Melinda, az est moderátora elsőként a kötetben szereplő szerzők kiválasztásáról, valamint az alkotói munkafolyamatról kérdezte a szerkesztőt. Balázs Imre Józseftől megtudtuk, a kötet létrejöttének egyik legfontosabb kérdésköre az volt, kik azok a szerzők, akik eszünkbe jutnak, ha az erdélyi irodalomra gondolunk. Polcz Alaine valamint Várady Emese neve mellett vannak még olyan alkotók, akik irodalmi munkásságuknak köszönhetően méltó módon jelennek meg a könyvben. A különböző női sorsok, a két országot behálózó életutak, valamint az irodalmak közötti mozgás az, amely indikálta a kötet létrejöttét. A kötet szerkesztője elárulta, az írások fele a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán keletkezett, a legtöbb tanulmányt, tudományos munkát ugyanis Balázs Imre József diákjai szemináriumi dolgozatok formájában, valamint szakdolgozatként nyújtották be az egyetemen.
Az est következő részében Szarvas Melinda a regionális irodalomtörténetről kérdezte a meghívottakat, felvezetőjében kitért az erdélyi magyar nőírók helyhez kötöttségére, valamint a művekben megjelenő regionális jegyekre is. A kötet hiánypótló szerepe mellett fontos feltennünk magunknak a kérdést: mi lett volna, ha ezen női alkotók már korábban előtérbe kerültek volna? Vajon tudnánk olyasfajta reflexiókról, amelyek jelenünkben csupán spekuláción alapulnak, s miképpen alakult volna az erdélyi irodalomtörténet, ha a kötetben kiemelt szerzők már jelenkorukban bekerültek volna a köztudatba?
Vallasek Júlia úgy véli, bár jelen voltak az otthonok könyvespolcain, a nagytakarítások során mégis háttérbe kerültek. Már kamaszkorában is foglalkoztatta a női írók alkotói világa, és örül annak, hogy a jelen irodalomtörténeti kritikákban erőteljesebb megvilágításba kerültek a társadalmi változásoknak köszönhetően ezen írások. A kötetben szereplő női írók mindamellett, hogy munkásságukkal nagymértékű változást idéztek elő az irodalomban, egy olyasfajta brandinget is képviselnek, amely kétségtelenül az erdélyi jelzőnek köszönhető. Az irodalomtörténész szerint fontos, hogy – mai szóval élve – trendivé tegyük a rekanonizált írások és az erdélyi irodalmi alkotások olvasását.
Az Erdélyi Szépmíves Céh gondozta könyvsorozat teljes címlistáját megvizsgálva kirajzolódik, hogy az 1925 – 1944 közötti időszakban a női írók mindössze 3,79 százalékban szerepelnek az antológiában. Balázs Imre József hangsúlyozta, hogy ezen szám az 1944-1970-es időszakot magába foglaló Romániai magyar irodalom című kézikönyvben már meghaladja az 5 százalékot, s a modernitás felé haladva növekvő tendenciát mutat.
Az est moderátora felhívta a figyelmet arra is, érdekes felfedezés volt számára a kötet olvasása során, hogy a legtöbb női szerző egy-egy ismert férfi íróval együttesen jelenik meg a köztudatban. Elgondolkodtató kérdés, hogy a kiemelkedő férfialkotók emlegetése húzóerőként vagy olykor árnyékként vetül a női alkotókra?
Vallasek Júlia véleménye szerint ezen utalás egy olyasfajta olvasási gyakorlat, amely az olvasói megértést segíti elő. A kötetben felelevenített férfi szerzők segítenek az olvasóknak az irodalom széles skáláján elhelyezni a női írókat, valamint az alkotások bekategorizálásban is szerepük van. Hiszen ezen olvasási gyakorlatnak köszönhetően tudunk reflektálni, van viszonyítási pontunk.
Balázs Imre József tervezi az Erdélyi magyar nőírók folytatását, amit a jelenkori erdélyi női szerzők, olvasók és irodalomkritikusok minden bizonnyal nagyon várnak.
Fotó: Fiatal Írók Szövetsége
