Átjárások / Genovai áldomások…

Áááát-száááll-áás!

Milano, Malpensa, ókori feltárás, monumentális szobor-tárlat a pályaudvaron! Majd: Genova, Piazza Principe, el-vonat(k)ozás, irány Sturla! És itt nem a neves norvég urológusra: Sturla Pilskog-ra és Pénisz című bestseller-könyvére gondol a leíró, mindinkább a genovai városrészre!

A tengerpart mellett, a színes Boccadesse közelében elsőként az Urania bar változatos, váratlan terei szippantják be az utazót, majd a serleggyűjtemény-élményből kiszédülve: az egyszerű teraszon, a (nyugdíjazott) helyi halászok és egykori vitorlázóbajnokok társaságában talál nyugalmat…

Cattedrale di San Lorenzo! A gótikus stílusban épült, szürke-fehérben váltakozó, masszív, mégis elegáns katedrális Genova egyik kiemelkedő épülete. Ez a típusú, többnyire csíkozottan vibráló, letisztultan impozáns, monochrom építészet Ligúriában igen gyakori…

Man Ray és „5 perc Van Gogh” kiállítás a Palotában. A Palazzo Ducale egykor a genovai dózsák otthona volt, ma múzeum és művészeti események központja. A város lüktető gyomrában, a magasztalt szökőkútnál, különböző bejáratokkal és feltűnő homlokzatokkal: Piazza Giacomo Matteotti, Piazza De Ferrari…

Egyedi műtárgyak egy mellékutcában, az épületekre aggatva. Spontán street art! Kicserélhető objektek és elvihető versek a falról. Az utazó (leíró) az alábbiakat választja Stefano Cirelli – Spirito della Vita – füzetéből:

Passo dopo passo,
emozione dopo emozione,
frequenza dopo frequenza,
i viaggi si congiungono, nutrono
e curano la consapevolezza di ognuno…

Pittura la mano divina
scintilla anche la luce assopita…

Kitűnő kis hely egy sikátorban, két szűk utca kiszögelésében. Borszaküzlet pincével, kiállításokkal, élő zenével, nyüzsgő csapszékkel: da Paul Vineria, itt frissen csapolt vörös Birra Moretti a déli menü és néhány specko secco prosecco…

Part, piac, pesto, ízletes focaccia, kifordult kagyló, keserű Montenegro… Kikötő, híres filmes látványosság: Polanski-hajó, óváros, majd a Nervi-városrész, a múltbéli halászfalu. Due Passi dal Mare bar elázás után: barátokkal és helyi törzsvendégekkel, ahol aperol – fiúra száll (a hagyomány)! Parmezán, gnocchi, negroni a szakadó esőben… Kisvártatva: a fiatalittas Dott. Andrea Benvegnú (fisioterapista) felfokozott, meleg invitálása egy elhagyott villába… Via Angelo Gianelli, és így tovább…

(Kávészünet a parton. Az ott köcsög? – Neem, az kócsag! – Ááá, dehogy, komám, az két kormorán…)

Loscoretto – alt Piano – bar, Arte & Architettura. Örömök a tengernél: Eme, Zuzu, Lili, Belianus és Lulus… Kiállításmegnyitó csoportos csacsogással a Pietra Angolara jegyében: Marlis, Montse, Maiie és Eden társaságában, aztán még némi kortárs villanás (valahol a hullám-rétegek mögött)… Contemporary Art Museum of Villa Croce: adalékok Bruno Munari, Osvaldo Licini alkotásaiból, illetve Ben Vautier Fluxus-műveiből…

Felhő-sakál-polip-fóka-sárkány, tatu-felhők mint érdes-pikkelyes hegyvonulatok, domborzati ős-idomok… Alhők, belcsínyek, belhők: fülledt-hártyásan, metamorf tűnődésekben… A tengerparton, kitekert pózban kamaszlány fekszik (felül halháló-melltartó, alul pihés meztelenség). Mozdulatlan. Lezuhant, elájult, meghalt? Amint a kamera ráközelít, már alig látszik, egy árnyék-raj azonnal elfedi: testét 17–20 sirály csípi, tépkedi…

Ó az a zöldmosza
(szag)
az alvó hajzuha
(tag)

a hínár-medúza
ülepe
(dés)
a nedve
s
tengeri szőr
e
szikla öböl
be
tekered
ve

a burjánzó
szöve
vény-rag
acs:

érde
s
ölébe
szippant
s
ott mar
adsz…

Vagy éppen: újabb átszállások áramlata hevében visszanézel – és a fej nélküli, megkötözött akt-torzó szoborra mosolyogsz (Man Ray: Venus Restaurée), s ő nagyon belassítva visz-sza-in-te-get…