Átjárások / Ibériai, isztriai szimultánok...
Az Ibériai-félsziget kéregmozgásait vetítik álmomban – mesélte mélyen alvó kedvesének (és szétrobbanó veséjének) a leíró: variszkuszi kőzetek mocorognak, Mezetától az Ebro és a Tajo-medencéig sustorognak, fellázadnak, majd Sierra Nevadáig gördül-hömpölyögnek, emigrálnak…
Kasztília folyói kiszáradnak, a kantábriai hegyekből elszabadult farkasmedvehódok műbőr-bevonatú, művért csorgató poly-datura pálmákat rágnak, s marcangolva üvöltenek…
Amott: két pulipintyó pittyegett, törpekuvikok: szép fejek! Huhhanó bagly, ékezet…
- - -
Máááj! – Így ébredtem fél-éber ülésemből (szólott magában a leíró): álomtalan, támasztalan, vizenyősen elapadó párna-szemeim tapaszai mögül, miközben szervi suttogások figyelmeztettek. Ó, pis-pis! Stomachosa paralysis…
Mussard mester köszöntött reggel: arcomra véreset vizelt! Betegnarancs vér-sárgulat, bűzmirigy-lecsordulat, jaj, pfuhujj-ajajjj-fúúj… Gernyahajder! Fricska, genny-maszat! Láva-üszök dagonya, herepörkölt-szénmoraj kénköves alkonya…
A közeli kocsma-csöveken át (recsegő rádió által) hangok szivárogtak: a Bikulás bekódolta a fityulát, s mörült, hint fajom a falkának! Ááá, gaz-dag(adt) Tény-apó…
WC-karcolat (rá-m-adás)! A fél-megoldás – Nietzsche nyomán –: a világi hiúság gutaütése!
És lám, amott, jól megmeredve,
örvendezve: a Medúza kedve!
Megrökönyült tekintetek, tekintve, hogy
kő-mereven, megkövülve legott lerogy:
akire Te ki- és be-letekintgetsz,
s rögvest rücskös-érces, mérges kő lesz,
majd (ah!) alvilági dog-moha nesz…
- - -
A kagylók (formáik, megkövüléseik…) eredete és belső lényege vetült éppen elő: kozmológiát, lapidáriumot, asztronómiát is jócskán érintve, bizonyos érzőket, nézőket és szerzőket (Albertus Magnus, Grosseteste, Theopharosztosz, Avicenna, Arisztotelész, Agrippa) szótlanul szintén említve…
A kagylók (gyöngyöket, érzelmeket, titkokat, lelki göröngyöket is magukba zárva): tovább-álmodták a Kozmoszt, a keletkezéstant, bolygóinkat, kontinenseinket – így az emberiséget és a Mindenséget is beleértve… Talán így volt, talán így van…
Pontos definíció, stabil adat persze nincs – és nem is lehet (minden lelet), ám a fő probléma: a föld (a Föld) kiszáradása, elkagylósodása, homokos porladása, terméketlenné válása, hártyavékonnyá sérülése a pillanatok valós és hihetetlen mikro-pillanatainak folyamatában…
Eközben egy 196 cm-es, sötétzöld egyenruhás, szlovén jegykezelő hölgy lép az utazó fülkéjébe: zarkama jutro, kamra prosim hatalma, dobro-lenge ing-le keble: a karma akarta…
Ó, földköpönyeg szilánkos, áttetsző pereme: a fény-achátot átharapni mered-e?
- - -
A nagy, meredek sziklafalnál, a kőomlás-törmelékes hegyoldalon öt új kamerát fedezett fel a leíró. A kukkoló szerkezetek a tenger felé tekintettek: a tágas nudistastrandot pásztázták… A leíró éppen pucéran egyensúlyozott, vissza-visszaesett a csúszós kövek között… Délidő volt. Hőguta! A meztelenek (párok, kis csoportok) átlag-életkora 71-77 között lehetett, akik még a reggeli frissülésből, megmártózásból maradtak – és szikkadtak tovább a forró parton…
Villanás (a leíró a közeli csobbanás felé tekintett): 2 méterre egy vén törpe-teknőc fejéhez hasonlatos pénisz-zsugorodás mellett: egy nyugtalan kormorán halászott hevesen…
Révülés (el): „2 flaskó Laško!” – sóhajtott a költő. Kisvártatva Carmen lánya (és pultos-dekoltázsa) mosolygott a leíróalteregója felé… A kis piactérnél, a Verdijeva ulica sarkán, immár sikátor-hűvösben (síkosító imáktól bűvölten)… Ó, tenger és felhő, kavics és korsó! Ó, a kis csehó: Pri Starcu Dal Vecio!
- - -
Egy túlírt ébredésben: a köd-hártyában alvó, elmerült völgyben megtört pad feküdt egy másik alatt (opálos-kéken)… Miközben: porcukros a táj – ezt súgja a fánk, a gömbfejű fánk: különös akác…
A bizonyos stream of consciousness (tudatfolyam) írói technikájáról most mélyen hallgatunk, mert újabb jelenések hatolnak az elme-üregbe:
Teresa Sánchez de Cepeda y Ahumada (később: Ávilai Szent Teréz) kiáradó lelke 1515-ben átszakított egy tizenkétszeres rétegű tömör-burok falat, és átsugározta a romok alá temetett városrészt, ami fölött aztán arany-nyálkás köd-glória lebegett…
Az Ibériai-félszigeten a kasztíliai kolostorok megrázkódtak, a misztikusan mormogó marranók és a beavatott szefárdok egyszerre mozdultak meg sírjukban – s apácák ezrei kaptak epilepsziás rohamot, miközben a Sarutlan Kármelita Rend majdani megalapítója megszületett…
- - -
Szimultánban: az Ittlét-lap beázott, a piacon a kortalan törzs-drogos (két véglény-társa vonaglására): szétbomló sirályként iázott, védtelenül, végtelenítve i-áz-ott – – – s a Világból valami nagyon hiányzott…
