Átjárások / Párizsi utóhatások…

Egy május eleji fülledt délelőttön, a Parc Georges-Brassens-i könyvpiacon ábránd-ájuldozik a leíró, majd piactereken (petit déjenuer du Paris) és parkokban pihegve, pezsgők, kagylók és brie-sajtok (Brie de meaux fermier) illat- és zamat-társaságában ejtőzik, újabb eltévedések elé tekintve… Chatalet-Les Halles, Luxenbourg, majd újabb kör, ismét a Pompidou és a Le Marais… A zsidó és a meleg negyed találkozásában is remek élmények bontakoznak ki, légies délutánok, extrém estek esetei mosódnak össze…

Repülőgépen. Első szám, belső személy. Tüsszögő-szipogó-krákogó szomszédom: roham-beteg, francia fiatalember, időnként a vállamra alszik, s brekegve hortyog… Háttámlámat nyolc év körüli, három nyelven egyszerre csicsergő, ébenfekete, Hendrix-hajú kislány rugdossa… Előttem leszbi páros, helyes nagykamaszok: szájcsók, karcsók, chips-majszolás, nyálas nyakcsók, duruzsolás, becézgetés, simogatás… Egymás combjait és saját plüss-állataikat szorongatva, csókáskodva cseverésznek, míg combjaik között a plüss-figurák (arctalan fekete bárány és rózsaszín nyúlt-nyelvű nyúl) egymással is játszadoznak…

Visszacsatolás: hófúvás-etűd félálom preparált zongorára. Az intim lakat, az erényöv (ha lezuhansz) leszakad. Csat-csat-csattt… Bezúzott tarsolyod, fekete dobozod (a jövőnek) vajon mit tartogat?

Deux verres de champagne, s'il vous plaît!

- - -

Fél-álom. Feltám, per-jel / perjel. Feltámasztó / habitus. Megtartó / elrejtő…

Ha egy-egy szó (már / még) nem bírja el létezése csodáját, akkor talán jelentés-fosztott, elvont stigmává vagy képlékenyen elfoszló ködképpé, tömegjelenet-foszlánnyá változik… – súgta a narrátor…

Negyed-álom, émelygés, turbulencia… A háziúr félhomályban Descartes főműveit olvassa, a viceházmester titokban France szkeptikus filozófiáján töpreng, a Hordász (a hordó-görgető, borérés-fázisokat folyamat-kóstolgató hord-ész) pedig az ókori, karthágói patrisztikus gondolkodó: Quintus Septimius Florens Tertullianus teológiai tanaiból idézget flegmán… 

Az RER ablakában: Pierre piros kardigánban, Calvin egy szál Klein-gatyában járkál, amíg a költőn egy kidobott (second handes) ing vibrál, rajta: abszta-hányt tájkép-szeletek, talán Saint-Rémyből kiszakítva, a Saint-Paul de Mausole kolostorban lévő pszichiátriai központból, a sárga színek öntelten túlcsorduló, őrült árnyalataival…

Már csak 234 lépcső a Sacré Cœur… Néhány kis kávézó, bár a Rue de la Roquette környékén, majd a Yellow Mad Monkey, a Chez Paul, azután a Rue La Fayette-en Marcel egyik törzshelye: az À Côté szintén kedvelt italozó-kóstoló hellyé válik…

Marcel Roger költő, képzőművész, performer barátunk 73 évesen, a 3200 eurós hallókészüléket eldobva, a szürkehályognak fittyet hányva: egy üveg bor, egy baguette és két sajt társaságában el(v)biciklizett Hollandiáig. Egy delfin-leány a kávéház teraszán felhőt iszik (reggelizik). Ő inkább nemtelen fém-lény, higany-test és egyéb nemesfém… Moi-toi, toi-moi: áá, oá-oáá!

Côme si comme sa / Comme si comme ça alapon, a szimpátia nyelvén (főleg képnyelven, illetve metakommunikáció által) a gesztusok korlát-átlépő helyzeteket, változatos meglepetéseket tárhatnak fel…

- - -

A hullámmozgás a bölcsesség mintája – szólt egy fontos elbeszélő (talán Monodikosz helyett). Mert a titkokba burkolt, a hermetikusan elzárt Monodikosz-Phorosz, a Jövőbevivő, a 312 éves összeillesztett, fel-, illetve kitámasztott (néma és járásképtelen) Lény-Ember-Lény, a nem-emberi ismereteket is hordozó, a Galéné (Nagy Csend) eljövetelének élő-holtja már hosszú évtizedek óta nem nyilvánult meg…

Monodikosz, az Egyes-Egyedüli, a kivételes, egyetlen, megfoghatatlan létezőként és fogalmilag (talán) Hapax legomenon (is) lehetett egykoron, de minderről már senki sem tud semmi bizonyosat… A részleteiben beavatott, egy képzelt novellában élő, kiemelkedő férfiú: az Áthaladás és a Csend közötti időben vesztegelt…

A meghatározhatatlan Szeirában vagy a Megmutatkozás és a Rend kevert állapotában figyelte a korrodáló időt, amint az lassan megadja magát a rozsda módszeres-kegyetlen munkájának, ami az anyagok egységét felmorzsolja, porladássá változtatja… A kozmikus naptárban egy kör közepébe préselt fekete nap szorongott, miközben önmagát szétesően megrajzolva hívódott (elő), hogy újra és újra magába forduljon… Ez a nap talán az idő vak belsejét, a sötétség fészkét (már nemcsak) szimbolizálta…

A leíró hajnali ébredésében három virgonc tabletta viháncol. Viszketeg-zizzenve zajonganak, zsémbesen motyognak, rángatóznak, elméből gyomorszájba gördülnek, ércesen rúgdalnak, savasan szurkálódnak… Igen, ők azok, az álmokat ígérgető, alvás-zavaros testvérek: Zolpidemi, Ratiopi és Farmatuti…

- - -

Mega felhő-üstökből és gigantikus égi serlegekből vala…

Felhők! Ismét a megunhatatlan felhők… Szélsőséges meteorológiai jelenségek: microburst, másképpen esőszivattyú, hurokmozgás, fordított tornádó… A fiú már hetek óta égi vihar-jelenségeket figyel meg. Videó-felvételeket néz meg újra és újra (lehetőleg lassítva)… Szélnyílások, légzuhatagok kavalkádja, most éppen: Párizs, Piran, Pozsony és Pest felett… Aztán újabb monumentális víziók: egek és tengerek között… Íme, egy mikrorobbanás, amely hatalmas mennyiségű esőt szakított ki egy felhőtömeg viharsejtjéből, miközben áthaladt a Közép-Kelet-Alpokban található gleccsertó felett…

- - -