Márciusban lefagyott barackrügy

1987-ben született Miskolcon, azóta is ott él. Filozófia szakon diplomázott 2011-ben a Miskolci Egyetemen. Szabadúszó szerkesztő a Kossuth Kiadónál és az Álomgyárnál, illetve különböző rendezvények kreatív szövegírójaként veti a betűket, melyeknek egészen kis korától a bűvöletében él. Nem emlékszik rá, volt-e valaha is olyan, amikor nem írt. Bohém, modern hippi, természetimádó, kíváncsi örök gyerek. Versei korábban antológiákban, a Spanyolnátha és a Parnasszus folyóiratokban jelentek meg.

El innen

És végül el kell költözniük innen,
a hideg tégla befűt(het)etlen mohóságából,
a dermedt konvektor sziszifuszi pöfögéséből.
Csörömpöl a zománc az üres lábasokon,
míg szelíden rotyog a rántott leves,
és az illatoktól eltelve lassabban majszolódik
a hajszálvékonyan megkent margarinos kenyér.
Reggel borozgatások, este borzongatások. És újra bor.
És csattanás. Csettintés. Ajtócsapkodás.
Sárguló linóleumon szétgurult csőtészták,
pókeledel a zsíros sarokban.
Kockás pléd az állandó útitárs,
ha az elszánt vacogás ráhegesedik.
Nincs hova költözni innen,
csak mélyre, ahol nyirkos és hűvös, 
akárcsak idefent.
Ráadásul, talán nem is tudják,
a koporsóban nincs térerő.

Egy csipet só

Az a csipet só, ami kimaradt.
A fázás a nyakon a levágott haj után.
A fületlen bögre csorbasága.
Az ötrészes étkészlet.
A leszakadt gomb az ing ujjáról.
A fiókban heverő tompa olló.
A kiégett izzó a lámpában.
Az álmatlan éjszaka.
A néma tücsök a csontszáraz fűben.
A megszakadt hívás az elköszönés előtt.
A márciusban lefagyott barackrügy.
A jéghideg radiátor.
A fedetlen horzsolás.
A kitört hegyű ceruza.
A könyvből kitépett utolsó oldal.
Az vagy.