Átjárások / Zentai bolyongások…
Vágások, visszatekintések: Zenta-Csóka-Péterréve!
Ürdümülpühűű!
Ulu, Zulu és Ülü friss nedűket kortyolgat a Nirvánában. A beáramló fény szinte észvesztő. Én-veszejtő! A belső tér megfelelően labilis… A sötét háttérből olykor csak a pultos aranyfogai villannak elő… A hangulat-kontrasztok időtlen időket és különféle érzeteket vonnak össze, préselnek egybe: a káprázat ablakán (és az opálos korsók üvegfalain) át…
Csóka. Čoka. Hideg kutyaleves a színházban! Bohózat, fél-sötét komédia, mégpedig Bimbó direktor úr rendezésében. De előtte a platánok árnyékában: Carolains Caffe Bar, majd Apatinska Pivara (1756): molinvasjednojelinkopivo!
Később: Roza, Kristina, Mile Bá, Lázár, így váltakoztak a (megtalált és újra feltárt) krčma-intézmények…
Fél-álomban: két halott barátom él nálunk – motyogva meséli a leíró. Az egyik láthatatlan, a másik: szalamandrás alsógatyában járkál fel-alá, miközben kávézik. Három napja érkezett, azóta így cselekszik, érezhető, hogy valamiben nagyon bent ragadt… Szintén halott kutyám, Mimi, tegnapi sörhabot nyalogat egy padlón maradt pohárból…
A tér-idő (most is) montázs-szerkezetben vesztegel, a talaj ingoványos (terra incognita), az ajtók leszakadtak, a tákolmány-falak félrecsúsztak… WC-n ülés közben plexi-táblát tartok magam elé, függönyként kezelem, a láthatatlan baráttal úgy beszélgetünk, miközben a kerítés mögül, sárga Babettájáról apám dudál, csenget, kiabál, a kerítés összedől, és egy (talán spanyol?) postásnő cipel be óriási csomagot. A plexi mögül kiszólok, hogy valaki írja alá, leginkább egy élő! De hol vagy Emese, hol vagytok többiek?
- - -
Kialvatlan
kéreg-vers
helyetti lét-lelet,
átmeneti látlelet:
egy kéreg
a hangyáktól
kéreget:
morzsáért, bogárszárnyért, lepkeszemért
könyörög, vért is kér – és
kér eget,
felhő-cafatot, vatta-falatot,
két szeget,
melyekkel majd benyomhat sok
szép szemet…
- - -
Péterréve, szikár révész révülése: az utazó kalandorok és a helyi traktorosok együtt húzzák a fémhuzalt egy-egy speciális fa-alkalmatossággal, a (még kézzel) hajtható réven… Hőguta, élmény-fény, átkelés, burek, óriási eprek és hűsítő Jelen(és)…
Májam-vesém! Majd a bonctan mesél… Vér-cukker és zsír-májcsi! Jah shot (absinth, orange, grenadine)! – Halkan nyald a fapapucsot, a zenekar a pincében próbál… Zenta, Ferde Zente, Zentrópia: Zaječarsko, Zen Heaven, Arator Amber (red ale), Žestoka Pića…
- - -
Emlék-töredékek egy elveszett füzetből:
Marabu Mester megköszörülte gigáját – és így szólt a dögevő tanítványokhoz: Khá! Sőőt: mega-lukullianuszi okha-khá!
Lakh-halk-alk – súgta Laksmi, a szerencsejáték-függő, négykarú csajszi. Szí, ijaj, csíí... Dévanágari – लक्ष्मी –: kitömött baglyokat gyűjtő Srí!
Adoma! Szólam: Estrella… Valse noble… – Schumann Carnaval-tételei elsárgult kottáról peregnek le egy alvajárókkal teli terembe…
Intermezzo helyett: Schuberték a Bach-családot is felülmúlták gyermeknemzésben. Apai ágon 2 házasságból 19 gyermeknek adtak életet, Franz bátyjának pedig 3 házasságból 28 gyermeke született!
Az underground katakomba-színházban a Transzmutáns Riválisok Rekedelmei tánczenekar pró- és kontrabálja káoszba fulladt… Parti, partitúra, kotta, ü! A költő fejében egy hordozható (pornóztató) ketrec jelent meg éppen…
És amott: Dj By Balog & AI Alvarez experimentális darabja szólt az éjszakában, Y / Z Generation, avagy: 365 mobil-kütyü okos együtt-pittyogása, Messenger-hangok kakofóniája, re-poharak és műanyag evőeszközök óriási mosogatógép-darálóban egy exkluzív garden-party medencéjéből kihangosítva, stroboszkópokkal fény-spékelve, víz alatti vibrátorokkal rezegtetve…
- - -
Írásjelek belső-homlokban: hóban és homokban… Ismerős betűk ismeretlen lábnyomokban… – Hartyán-gattyafői fotyforotty, agyban fő az üstös ősporonty… – így ébred a leíró egy lerobbant buszon, s az átszállás ismét bizonytalan…
