Kettőnk imádsága
Pasztorál
szállást keres a szerelem
időszerűtlen vendég
megtagadnám de nyomorult
szívem kisebesednék
rendíthetetlen mosolyát
ha nincs ki viszonozza
áldás és áldomás helyett
hitványság harmatozna
magyarázhatná konokul
próféta bölcs vagy látnok
nem sejtenék meg a csodát
kóbor háromkirályok
valahonnan könyörület
áramlik szakadatlan
s bár hozzád méltatlan vagyok
ébren csak én maradtam
mondják ma éjjel fagyni fog
lámpámban pisla fényjel
vedd birtokodba szívemet
örök elrendeléssel
Sikátor
– képeslap Szentendréről –
azon a szánalmas keskeny utcán
amelyen az árnyékom áthalad
lángot vetnek a verőfényben és
összekülönböznek a tűzfalak
azon a szánalmas keskeny utcán
rajtam kívül nem történik semmi
van időm a bizonytalanságban
cirkuszi mutatványosnak lenni
azon a szánalmas keskeny utcán
faltól falig feszül az ölelés
beletörődni még elegendő
alámerülni benne már kevés
azon a szánalmas keskeny utcán
résnyire nyílik csupán az égbolt
ahonnan jöttem az sose múlik
ahová tartok az réges-rég volt
azon a szánalmas keskeny utcán
amelynek a végén semmi nincsen
verejtékoldó délutánban is
ott magasodik előttem isten
Kettőnk imádsága
úgy nézek rád hogy
nem tudhatom látlak-e
tulajdonképpen
viaskodom hát
a bűntudatával hogy
megérintselek
vonatkoztass el
önmagamtól mielőtt
beletörődnék
s békülékenyebb
hangot üt meg velem a
lelkiismeret
Néri Szent Fülöp szonettje
– Vajda Jánosnak ajánlom –
Tökéletes lélek: Istentől való.
Pillanatnyi sem volt a létrejötte.
Okát ne keresd, semmi nincs mögötte.
Hogy fogja be mégis, ami halandó?
Remények, vágyak, öröm és indulat
között vergődik, és folyton kóborol.
Semmit se lát – pedig benne is honol
az egyedüli hatalom és tudat.
Törmelékből hogy lesz alkotó darab,
s hogy lehet egész, ha mégis törmelék?
Emitt szolgaság, amott parancsolat?
Miért börtöne az, ami menedék?
Csillagon járni mért nem szabadulhat,
hogy magának halva – élje Istenét?
Néri Szent Fülöp egyetlen fennmaradt szonettjének magyar nyelvű átköltése Vajda János Il buffone di Dio című kantátájának ősbemutatójára készült 2024-ben.
