Sz. Kárpáthy Kata

Hosszú reggel

2024. május. 23. - 12:17

Ébredés, hasogat a fejem, soha többé nem iszok, jövő hétig legalábbis biztos, a legidősebb gyermekem tizenkét éves lesz, és azt kérte, vegyek itt ajándékot, de most hánynom és vécére kell mennem, megmozdulni is alig bírok, egy pohár összetört a fürdőszobában, nyitva hagyhattam az ablakot, ez volt az első gondolatom, de várjunk csak, mi a franc, nincs is ablak a fürdőszobában, csak szellőző, amit nem kapcsoltam be, de zúg, a picsába, hallottam a fürdőszobából, mi a franc, gondoltam újra, ekkor jött ki a fürdőszobából ő az ingemben, bocsi, felébresztettelek? kérdezte, basszus, itt van, nem álmodtam a tegnapot, bár úgy lett volna, a fenébe, ezt nem kellett volna, visszament, ahogy hallottam, zuhanyozott, addig próbáltam összeszedni magam, egy szál törölközőben jött vissza, megcsókolt, na jó, megyek, kösz az estét, mondta, előttem öltözött fel, közben kacéran mosolygott, zavarba ejtő volt, szép volt a látvány, de nem lett volna szabad még látnom se így, nemhogy vele lennem, ó, basszus, az ajtóból még visszafordult, és rám kacsintott, ahogy kiment, felkeltem, a vécé fölé hajoltam, és már jött is a gyomrom tartalma, kiöblítettem a számat, majd leöltöztem, beléptem a zuhanyzóba, egy fekete tanga lógott a zuhanyfejen, ezt véletlenül itt felejtettem, hallottam a hátam mögül, ő volt, belépett, elvette, nem zavartatta magát, lesz folytatása? kérdezte az ajtóban, a fejem szétszakadt a macskajajtól, nem hiszem, mondtam, ennyit tudtam kinyögni, csalódottan mosolygott, kár, mondta, de ha meggondolnád magad, hívj fel, a számom az asztalon, elköszönt újra, és szájon csókolt, én meg csak hagytam, meglepő, hogy abban az állapotban nem hánytam bele a szájába, ahogy becsukódott az ajtó, felkeltem, az asztalon tényleg ott volt a névjegye, és egy fotó bekeretezve rólam tavaszról, jesszusom, nem tudom, mitől akartam jobban hányni, magamtól vagy a piától, beléptem a fürdőszobába, és egyből a vécé felett találtam magam, szerintem tegnap sok bort és konyakot ittam, legalábbis a színből erre következtetek, még jó, hogy sok ásványvizet hoztam magammal fel azelőtt nap, megittam egy litert három szuszra, majd nagy nehezen lezuhanyoztam, és visszazuhantam az ágyba, írtam a feleségemnek, hogy ma később indulok, mert másnapos vagyok, tudtam, hogy ezt meg fogja érteni, azt viszont hogy fogom kimagyarázni, hogy részegen mit csináltam, pont a gyerek születésnapja előtt, talán kicsit napolni kéne a vallomást, úgy két hét múlva is elég lesz, ha meg észreveszi a levertséget, legfeljebb hazudok, hogy elrontottam a gyomrom, vagy hogy túl erőset ittam itt, és még nem jöttem helyre, olyan szarul hazudok, hogy még magamat se tudom átverni, ó, basszus, inkább aludtam egy órát még, aztán felkeltem, összepakoltam, és gondolkodtam a történteken, átvillant az agyamon, hogy nem volt nálam óvszer, de nála se lehetett, néztem a kukát, nincs kidobva, a lepedőt elnézve jobb lett volna, ha van nálunk, na, már csak ez hiányzott, éppenséggel nem az én gondom elsősorban, de akár lehet is belőle bajom, nem hiszem el, hogy ilyen hülyék voltunk, közben kimentem a városba, sétáltam, szellőztettem a fejemet, útba esett egy ajándékosbolt, megkérdeztem az eladónőt, mi ajánl, gondolkodás nélkül megvettem, ahogy kijöttem a boltból, megláttam az út másik oldalán őt, hangosan köszönt, átjött, hát te? kérdezte, a gyereknek szülinapja lesz, mondtam, ó, boldog születésnapot neki, mondta, figyelj, kezdtem, a tegnapi, hagyd, vágott közbe, nem történt semmi, kínos csend állt be, megyek csomagolni, hazudtam, ezt is rosszul, mert láthatóan nem vette be, visszamentem a hotelba, felhívtam a taxist, aki hozott, elmakogtam a címet, fél órán belül megérkezett, bepakoltunk, és már indultunk is, amikor kigurultunk, ő is akkor hagyhatta el a hotelt, a műanyag kerti székben ült, mellette egy koffer, barátságosan integetett, a kezében egy üveg bor volt, már félig üres, kínosabb volt, mint a bolt előtti jelenet, biccentettem, ó, basszus, hiába volt jó az este, ha már reggel bánom, nem, ezt inkább soha nem mondom el a feleségemnek, ismét vonaton, kattog megint alattam, de most nem érdekel, inkább zenét hallgatok, és azon kattogok, hogy ne rókázzam le a szomszédomat, és közben rágódom, mondjam-e el a feleségemnek, vagy se, közben egész jó ez a zene, rám még sose haragudtál, rám légyszi ne haragudjál[1], olvasgathanék útközben, a könyvet, amit hoztam, ó, basszus, a lánynak adtam, nem vagyok normális, hogy ilyen idiótaságokat teszek, közben hiába a fejhallgató, a vonat hangosabb, hallom, de jobban szeretném, ha semmit se hallanék, csak a zenét, durva év volt de egy durvább jön, minden vagyonom elköltöm[2], talán vennem kellett volna a feleségemnek valamit, bár abból tudná, hogy valamit elszúrtam, virágot is csak akkor viszek, ha veszekedtünk, és igaza lenne, de mit vegyek, mit tegyek, messze még a határ, lassan megy a vonat, most sürgetném, tolnám szívem szerint, menni akarok, szabadulni, felelőtlen vagyok, hogy megengedtem mindezt, nézem a tájat, éppen elaludtam volna, amikor az utasok többségének egyszerre szólalt meg a telefonja, trivohá, ennyit értek az egészből, ez a légiriadó lesz, már amennyire felvilágosítottak, a vonat megáll a semmi közepén, kérdezem a jegyellenőrt, hogy ilyenkor mi a teendő, várunk, mondja, eltelik tíz perc, nincs a közelben óvóhely, de nem is mehetünk tovább, ebben nincs logika, ha netán idetalál valami, még el se tudunk menekülni, le nem szállhatunk, de el se bújhatunk, eltelik tíz perc, és még tíz perc, igazából nem is bánnám, ha most eltalálna egy rakéta, nem kellene felelnem a hülyeségem miatt, csak remélni tudom, hogy nem lesz következménye, és újabb tíz perc szaladt el, nézem az órámat, közben hánynom kell, kimegyek a mosdóba, végülis, lehet, hogy semmi se lesz, közben ismét megszólaltak a telefonok, indulunk, megyünk, ugyanolyan lassú tempóban végre, a vámhoz értünk, csak menjek már innen el, nem akarok itt lenni, soha többé, végre, elveszi az útlevelemet egy csinos szőke katonanő, várunk, tíz perce, kezdek unatkozni, innék egy kávét, már leszállnék, de jön vissza a katonanő, visszaadja, és már indulunk is tovább, döcc és döcc, megszólalnak a telefonok, már elhagytuk az országot, nem állunk meg, berobogunk a másik állomásra, megismétlődik az ellenőrzés, minden rendben volt? kérdi a rendőr, aha, válaszolom, csak félreléptem, gondoltam magamban, átszállás, a következő vonatig fél óráig kell várni, előkotorom a cigimet, van még két szál, pont elég, otthon úgyse gyújthatok rá, nem tudom, ki törné le hamarabb a kezemet, a feleségem vagy a gyerekeim, iszok egy gépikávét, a jegyautomata megint nem működik, még jó, hogy online is megvehetem, nincs kedvem kiállni azt a kilométeres sort, ami a kassza előtt gyűrűzik, négyből csak egy dolgozik, kintről nézek befelé, ahogy tolonganak az emberek, az egyik ordítani kezdett, hogy ő baszta le, a vonat öt perc múlva megy, hogy fog utazni így, és neki haza is kell még ma mennie, a többiek csitítják, már sír, hogy kész, nem tud eljutni a kórházba a férjéhez, ketten előreengedik, szerencséjére késik a vonatja, öt perce kellene bent állnia, most zötyög befelé, a jegyét megkapja, örül, rohan a vagonhoz, felszáll, hánynom kell, megint, utána még egy gépikávé, merül a telefonom, hol a töltőm? elfogy az utolsó szál cigi, befut a vonatom, felszállok, még várunk, nem izgat, a híreket pörgetem, felhív a feleségem, ja, a vonaton, mindjárt indulunk, darálom, ó, basszus, tuti hallja, hogy baj van, dolgozik, letette, közben időben indulunk, és már megy is a vonatkattogás, minimal techno, tim-ti-tim-ti-tim, tim-ti-tim-ti-tim, a fejhallgatót újra felveszem, rá akarok gyújtani megint, elfogyott, meg vonaton nem is lehet, majd otthon veszek egy dobozzal, és tuti kapok majd érte fejmosást, bár a legkisebb baj lenne most ez, és ez is lesz, nem mondom el, majd elmúlik a bűntudat, részegek voltunk, a könyvet sajnálom, meg amit beleírtam, mostmár emlékszem, hogy mit, de már mindegy, megy a vonat, minél távolabb gurulunk, egyre inkább barátkozok meg a gondolattal, hogy ha nem tudja meg a feleségem, nem is lesz probléma, nem leszek hülye, nem baszhatom el ennél is jobban az épp helyrerázódott kapcsolatunkat, muszáj, döcc-döcc, megállók, ha hosszabb megálló, kiugrok levegőzni, ahogy elindulunk, szaladok a vécére, alig érkezem behúzni az ajtót, már okádok, röhög rajtam az ellenőr, megsajnált, hozott bubis vizet, ahogy tisztul a gyomrom, a fejem is, és távozik a bűntudat, minden rendben lesz, itt az ajándék, otthon a család, ez a kaland meg se történt, közben a telefonom is töltődik, olvasom a híreket, kukából szedtek ki egy csecsemőt a lakhelyünktől nem messze, nagyot nyelek, megiszom a bubis víz utóját, nagyjából átment rajtam a macskajaj, az órát nézem, már csak két megálló, írok a feleségemnek, mégiscsak hoznom kellett volna valamit, kimegyek a vécére, de már nem hányni, az ellenőr röhög, veregeti a vállamat, amikor kijövök, jó kis estéje lehetett, mondja, aha, mondom, leülök, pörgetem a híreket tovább, bombázások, becsapódott rakéták, de mind messze tőlem, szerencsére, válaszolok néhány e-mailre, és már el is értük a végállomást, a feleségem vár, mosolyog, na mi van, piás, nevet rám, hagyjál, még mindig nem jöttem magamhoz, nevetek én is, szerencsés vagyok, hogy ilyen lazán kezeli, megfogja a kezemet, hazasétálunk, otthon a gyerekek a nyakamba ugranak, jó lesz minden, csak kussolni kell.