Nagyi csodatévő teája

Anya sietve nyitotta ki a bejárati ajtót. Bella nagymamája álldogált odakint és széles mosollyal üdvözölte lányát.

– Köszönöm, hogy vigyázol ma Bellára. Muszáj beugranom az irodába és Zsoltinak is dolgoznia kell.- magyarázta sietve a kislány anyukája.

– Menj szívem, te csak intézd a dolgodat, szívesen vagyok itt.

Anya becsapta maga mögött az ajtót és rohant is, hogy elérje a buszt.

Nagyi csendben nyitott be Bella szobájába, aki még az igazak álmát aludta. Amíg a kislány szundikált, addig a nagymamája elővette a táskájából a házi eperlekvárt és rákente a friss kenyérre. Egy pohárba narancslevet töltött és várta, hogy beteg unokája felébredjen. Pár perc múlva Bella megjelent a nappaliban szemét dörzsölgetve, kipirult arccal.

– Kisunokám! – szaladt oda a mama és szorosan átölelte a kislányt. – Hogy érzed magad? – kérdezte tőle.

– Még mindig fáj a torkom – felelte Bella szomorúan. – Már két napja nem voltam óvodában és nagyon hiányoznak a többiek – folytatta bánatosan.

– Egyet se félj, a nagyi ma meggyógyít – kacsintott rá a kislányra vidáman.

Bella megitta a neki szánt narancslevet és a lekváros kenyérnek is a felét. Reggeli után a kanapéra kucorodott csendesen.

– Hozok egy puha takarót és egy mesekönyvet, bújj ide mellém, olvasok neked egy mesét – mondta a nagyi szeretetteljes hangon.

A kislány szorosan a nagymamája mellé ült, fejét a vállára hajtotta. Igazából nem volt kedve semmihez, de annak nagyon örült, hogy ma a nagyi vigyáz rá.

Az ősz hajú, kedves nagymama feltette az olvasószemüvegét és egy varázsvilágba repítette Bellát a mesekönyv által. Mire a könyv végére értek, már a kislánynak is jobb kedve lett, de még mindig elég bágyadt volt.

– Tudom én mi kell ide! – csillant fel a mama szeme. – Főzök neked egy különleges teát, amit én csak úgy hívok, hogy “ nagyi csodatévő teája”. Édesanyádnak is mindig ezt készítettem, amikor kislány korában megbetegedett és másnapra már kutya baja sem volt.

– Csodatévő tea? – kerekedett ki Bella szeme. – Az meg miből van? – kérdezte kiváncsian.

– Szárított erdei gyümölcsökből, forró vízből, teszek bele egy kis kanál akác mézet is és természetesen citrom levet is csöpögtetek belé.- válaszolt nagyi.

– Ennyi? Mi ebben a különleges? – kérdezte a kislány.

– A legfontosabb titkos hozzávaló – felelte a mamája.

– És az micsoda?

– A szívem legmélyén rejlő szeretet. Azt használom fel a tea készítéséhez.

Bella lassan kortyolta a forró italt. Testét és lelkét melegség járta át. Mintha a nagymamája szeretete ölelte volna körbe belülről.

Szülei fektették le aludni este a kislányt, miután a nagyi hazament. Bella elmesélte nekik, hogy a nagymamája csodatévő teát készített neki. Anya és apa mosolyogva nézték, ahogy gyermekük álomba szenderült.

Másnap reggel Bellának kutya baja sem volt, majd kicsattant, olyan egészséges volt. Mikor édesanyja felhívta a nagyit, hogy elújságolja neki a jó hírt, a nagyi csak ennyit mondott:

– A szeretet ereje csodákra képes lányom! Ezt vésd jól az eszedbe!