Ugrás a tartalomra
Balta János: Embersorsok
ISBN/ISSN:
ISBN 978-973-7938-24-4
Oldalszám:
195
Kiadás dátum:
Raktáron:
Elfogyott
Vendégkötet:
Nem
0 Ft
Az emberi sorsok alakulását az életbe történő elindulásnak a feltételei, a közösségi szokások, a hagyományok, valamint a családi-rokonsági viszonyok alapvetően meghatározzák. A felcseperedő emberke a nagyobb testvértől, a szülőktől vagy nagyszülőktől tanulja meg az első lépéseket, utána az anyanyelvet, valamint a kultúra alapvető elemeit. Egy ideig meglehet, abban a hiedelemben ringatózik, hogy az anyja a legszebb és a legjobb, az apja vagy a nagyapja a legerősebb, de mindenképp a legokosabb ember a világon, legalábbis a faluban…
Ahogyan növekedik, bővülnek az ismeretei, gazdagodnak a tapasztalatai, lépésről lépésre eljut a felismerésig: minél többet tanul, egyre kisebbnek, kiszolgáltatottabbnak érzi magát az információk tömkelegében. Több embert is hallottam már keseregni: ha otthonról jobb feltételek között, komolyabb támogatással indították volna az életbe, ott sokkal többre is vihette volna, mert a tehetsége és a szorgalma adott volt hozzá. Meglehet, azt elfelejtik hozzátenni, rendelkeztek-e elegendő kitartással, állhatatossággal.
A boldoguláshoz a legtöbbször az alkalmat kiváró türelemre, szívósságra, állhatatosságra, a lehetőség gyors felismerésére és megragadására van szükség.
Az emberek legtöbbje a bevált életmodellek felé orientálódik, a rendhagyó eszközöket nem ismerik fel, vagy ha mégis, akkor nem mernek velük élni.
Olyan emberről is tudok, akinek az apai nagyapja a múlt évszázad elején, a testvéröccsével együtt az újvilágba, Kanadába vándorolt ki, ahol erdőirtáson dolgozott. Az idősebbik testvér kétévi kemény munka után hazajött, az összekuporgatott pénzéből vásárolt néhány hold földet, családot alapított, és gazdálkodott. Három évtized múlva azonban beköszöntött a kommunizmus, ezért a földecskéjével be kellett lépnie a kollektív gazdaságba. Az öccse viszont Kanadában maradt, és miközben az itthoniak sóvárogva gondoltak az újvilágban összegyűjtött pénzére, a farmocskájára és a jólétére, levelet kaptak tőle. Abban az iránt érdeklődött, ki fogja őt kárpótolni a kollektív gazdaságba bekebelezett vagyonrészéért, illetve mikor adják el a családi házat, s abból mennyi az ő öröksége. Mivel a kérdésre választ nem kapott, többé nem tartotta a kapcsolatot az itthoniakkal. Azok viszont egy hazalátogató ismerőstől megtudták: a hozzátartozójuk pénzt kért kölcsönbe, csakhogy a részleteket nem tudta visszafizetni, ezért a hitelező farmerek összefogtak, felkeresték a házikójában, ahol az adóssal a nézeteltérésük addig fajult, hogy azt dulakodás, verekedés közben agyonverték. Az ismertek tudatában adódik a kérdés: ki járt jobban? Talán az, aki hazajött, földet vásárolt, csakhogy azt kollektivizálták, vagy az-e, aki az amerikai hírhedt szabadságot választva próbált érvényesülni, amibe „beletört a bicskája”, s az életébe is került.
A példa is azt igazolja: kétfajta embersors létezik, egyikben az egyén alakítja az életét, a másikban a sors fintorának a rabja.
E kötetben számos embersorsot tárok fel és a kedves Olvasóra bízom annak eldöntését: ki tudja a sorsát irányítani, illetve kit tart rabságában a sorsa? Ehhez kívánok jó szórakozást, illetve olyan hasznos tanulságokat, amelyeket mindenki a maga javára fordíthat.
Balta János