„Marino a cinquecento utolsó évtizedének, különösen pedig a seicento első szakaszának már életében meghatározó költőszereplője, aki az addigi szokásoktól eltérően az irodalmi marketing új, radikális módszereit vezeti be, különösnek számító szokásai, öltözködése, fellépése révén kora »celebeként« hosszú évekig a francia király vendége, egyébként pedig főúri udvarok keresett társasági szereplője.” – Szkárosi Endre műfordításai.