Már a könyv címe is vidám oximoron (Mozart bikiniben), a játékos alcím (Zeneszerzők viselt dolgairól) pedig kettős értelmet hordoz: a ruhaviselet mellett az emberi titkokra is utal. A piros-feketébe öltöztetett lapok előre jelzik, hogy nem mindennapi olvasmányban lesz részünk. Bősze Ádám sajátos csipkelődő stílusában rövid divat- és zenetörténeti áttekintést ad a keresztény egyházi zene kezdeteitől a 20. századi modernig, miközben szélesre tárja a legnagyobb komponisták ruhásszekrényét, divathóbortjaikat is bemutatva.

„Kávéház nélkül nincs irodalom” – írta Márai Sándor és valóban: a 19. század második felétől a II. világháború végéig tartott a magyar kávéházak reneszánsza. Az aranykor kávéházi rengetegében pedig mindig volt öt-hat olyan hely, amit „irodalmi” vagy „művészkávéháznak” nevezhetünk. Nyáry Krisztián ezeket a helyeket veszi sorra, kitágítva ezt a közel százéves időszakot kétszáz évre: Berzsenyitől Kertész Imréig.