Bakával mindig bajban. Pedig Baka is azok közt, akiket egy sorból felismerek. Nem kettőből, egy sorból. Őt egyedül találtam, nem ajánlotta senki, a Döbling volt, rá kellene keresnem, mikor is. Mikor lehetett. Azonnal-e, vagy évekkel később, már a Kincskereső idejében. A Kincskeresőhöz volt csatlakozásom, de Bakához – valahogy – nem. Azt hiszem, nem is nagyon kerestem. Veretesnek és súlyosnak tűnt, mint Pázmány, nehéznek, mint Anonymus. Szokni kellett.