Györkös Mányi Albert festőművész és zenész festményeiből, grafikáiból, levelezéséből, az életművet és a magánembert bemutató kordokumentumokból álló kiállítást nyitottak meg a művész nevét viselő kolozsvári emlékházban.

Györkös Mányi Albert emlékkiállítása Kolozsvárott

A köztiszteletben álló, különc művész saját, belső világában élt, amelyhez csak a legjobb barátait engedte közel, amikor megmutatta nekik új alkotásait. Nem ismertem személyesen Györkös Mányi Albertet, de ha lobogó, fehér fürtjeivel feltűnt a kolozsvári utcákon, tudtam, ki ő – emlékezett a klarinétművészre és festőre Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke a művész halálának 20. évfordulójára rendezett kiállítás megnyitóján.
Dáné megnyitóbeszédében elmondta: van abban valami sorsszerűség, hogy 1993. július 1-jén „szegődött el” az EMKE-hez, míg Kiss Jenőnek 1947. július 1-jén kellett megválnia az egyesület főtitkári tisztségétől. A romániai vörös diktatúra vasmarka nem sokkal ezután összeroppantotta az intézményt. Csak a rendszerváltást követően, 1991-ben alapították újra az egyesületet.
Dáné Tibor Kálmán első munkája annak a jegyzőkönyvnek a gondozása volt, amelyből kiderül, hogy a művész az intézménynek adományozta alkotásait a műteremlakással együtt. Akkor még nem is álmodta az elnök, hogy a Majális utcai elhagyott, szánalmas állapotban lévő lakás egyszer emlékház lesz, az erdélyi szellemi élet jelentős színtere. Ma már kétségtelenül Kolozsvár egyik kedvenc kulturális találkahelye, híven Györkös szellemiségéhez. Számos zenei és képzőművészeti rendezvényt, gyerekprogramot, irodalmi műsort, tudományos előadást szerveznek itt, gyakran hetente. Az elmúlt öt év az öröm, ugyanakkor a megpróbáltatás időszaka volt. Az emlékház-jelleg mellett hangulatos, otthonos művészeti központot sikerült kialakítani, köszönhetően Kós Katalin ügyvezető áldozatos munkájának.

Az ünnepélyes köszöntő után az emlékkiállítás különleges darabjairól mesélt érdekességeket Kiss László András művészettörténész, a kiállítás szakkurátora. A falakon látható festményeknek itt más funkciójuk van, mint egy szokványos tárlaton. A képek tulajdonképpen csak a végeredményét ábrázolják annak a folyamatnak, amelyeket a kiállított tárgyak – többek között a művész által használt ecsetek – mutatnak be.

Nemcsak a művész, hanem a magánember Györkös Mányi Alberthez is közel kerülhetünk a róla készült fotókollázson és az általa hátrahagyott hanganyagon keresztül. Ugyanakkor megismerhetjük kapcsolatát más művészekkel, alkotókkal, például Nichita Stănescu román költővel folytatott levelezésének részletét, valamint újságcikkeket, műkritikákat is tartalmaz a tárlat.
Eddig ismeretlen oldaláról mutatják be a művészt epigrammái, amelyeket különböző képeihez írt, valamint egy elbeszélése Tordaszentlászlóról. A művészettörténész korábban nem tudta, hogy Györkösnek irodalmi próbálkozásai is voltak. Grafikai kísérletei kapcsán említésre méltók a fametszetekhez készített fadúcok – ezek szintén megtekinthetők a kiállításon. Izgalmas része a tárlatnak az a portréfilm is, amelyet Xantus Gábor készített a művészről 1992-ben, Hó alatt álom címmel.
Kántor Lajos irodalomtörténész, műkritikus személyesen ismerte Györkös Mányi Albertet és monográfiát írt róla. Ő úgy emlékezett vissza rá, mint aki élete utolsó éveiben félt ugyan betegsége elhatalmasodásától és a magánytól, de mindaddig nagyon boldog ember volt, elsősorban azért, mert egész életét a művészetnek szentelhette. Amikor már nem tudott zenészként, illetve zenetanárként dolgozni, rátalált a képzőművészetre. Az alkotó mindvégig szoros kapcsolatot ápolt szülőfalujával, Tordaszentlászlóval, és választott városával, Kolozsvárral. Ez számos munkáján visszaköszön, gyakran festett kolozsvári műemlékeket, utcarészeket. Kántor szerint a művészt nagyon érzékenyen érintette a kritika, mindent a szívére vett, ugyanakkor nagyon fontos volt neki, hogy barátainak megmutassa egy-egy újabb képét és visszajelzést kapjon tőlük.
A grafikai anyag, sajnos, nem teljes, csupán töredéke Györkös munkásságának. Csak lenyomatok maradtak meg ezekből az alkotásaiból, a zömét ugyanis elajándékozta vagy eladta.  A tárlat egyik érdekességeként emelte ki a műkritikus a kisméretű portrékat és festményeket, amelyeket első ízben láthat a közönség.
Az emlékkiállítás június 26-ig, hétköznapokon 13 és 17 óra között tekinthető meg.
                                                                                                                                                                         

Varga Melinda