Farkas Wellmann Éva Az itt az ottal című legújabb verseskötetét is bemutatták az irodalmi évzáró fesztiválon a kolozsvári Bulgakov Kávézóban. A friss kiadványban szervesen kapcsolódik össze a költői élmény, a mesterségbeli tudás és az irodalmi műveltség.

Szenvedélyes és professzionális költő

„Az isteni szikrát meg kell rakni a tudás hasábfáival ahhoz, hogy máglya keletkezzen belőle, bár közhelyes kijelentés, de így van” – mondta Orbán János Dénes Farkas Wellmann Éva legújabb kötete kapcsán, amely az Erdélyi Híradó Kiadó, az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy és a Fiatal Írók Szövetségének közös gondozásában jelent meg.

A második kötetes alkotónál nemcsak a tehetség nyilvánvaló. Az a bizonyos „isteni szikra” esetében valóban találkozik egy nagyfokú filológiai tudással. Ha elolvassuk akár az első, akár a második verskönyvét, láthatjuk: hatalmas bölcsészmunka van mögöttük. Sem grammatikai, sem stilisztikai szempontból nem lehet hibát találni a versekben, még csak egy vesszőelütés sincs. Ez minden szerkesztő álma – állapította meg OJD a meghívott költészetéről.

Mielőtt legújabb könyvének bemutatásába belekezdett volna, Farkas Wellmann Éva röviden kitért induló, Itten ma donna választ című kötetére is. 2002- ben jelent az Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában, az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy sorozatban, és, ami nagyon ritkán fordul elő, újra kellett nyomni, majd 2005-ben az Irodalmi Jelen Kiadó még egyszer kiadta. Prózai művel ez még megesik, de versekkel nemigen. Erre az első kötetre sokat kellett várni, utána pedig kilenc év telt el, míg újabb kiadvánnyal lepte meg olvasóit.

Ennek oka, mint azt az esten megtudtuk, hogy Farkas Wellmann Éva ritkán ír. És nehezen, ennek köszönhető a tömörség, emiatt van, hogy nem sok költeményben fejezi ki élményeit, hanem egyetlen szonettben vagy más versformába tömörítve írja meg azokat. „ János, te szoktad mondani, hogy én csak a jó verseimet írom meg, ez, mondjuk, nem igaz” – jegyezte meg ennek kapcsán.

A kortárs magyar irodalomban a női szerzőket tekintve is nagyon jó nevek és színfoltok vannak – jegyezte meg Orbán János Dénes, majd rákérdezett arra, hogyan fér össze a költőiség és a nőiség az alkotó esetében, és hogy ő miként vélekedik erről. „Úgy gondolom, hogy a nevemből kiderül, hogy nő vagyok, különösebb pontosításra nincs szükség. Ha valaki érdemesnek tartja, akkor nevezzen költőnek, ha nem, akkor ne nevezzen annak. Ha a szöveg megállja a helyét, akár a világirodalomban is, teljesen mindegy, hogy ki írta. Téma szerint sem lehet külön női és férfi költészetre osztani a magyar irodalmat, valakinek vagy van témája, vagy nincs” – vélte a szerző.

Jó példa erre a Válasz Donkihótnak című verse, amellyel Orbán János Dénes Don Quijote második szerenádjára válaszol. Az est házigazdája felolvasta a sajátját, a meghívott pedig a válaszverset. De a szerző első, tizenhét évesen írt Szavak helyett című alkotása is hasonló hangot üt meg. „Úgy tudja megírni a szerelmes erotikus verseit, mintha férfi lenne, és ez az attitűd nagyon szimpatikus” – fogalmazott OJD.

A második kötetben még élesebben körvonalazódnak Farkas Wellmann Éva professzionális költészetének jegyei.  Az élmény, az érzésanyag szervesen kapcsolódik össze a mesterségbeli tudással, az irodalmi műveltséggel. Ez a líra szenvedélyes és jól kidolgozott. Minden vesszőnek megvan a maga helye és szerepe – jellemezte OJD. Az esten felolvasott Magát egykor című kötetnyitó vers is alátámasztja ezt:

„Magát egykor versbe átallta írni,

határidőre döntött, hogyha kellett,

jól tudta, mint a közlemény, a hír mi,

s mi minden mást e kívül elfeledhet –

nem emlékszik egyébre: mintha volt már

bolondja szövegnek, városnak, hangnak,

s kimerültebb az úttól, mint a holtág,

melyben idő és sár maradt salaknak;

s hogy itt lehessen, lent, e vak világban,

időhúzásra gyártott mennyi tervet,

ha célhoz ért, se bánta már, ki látta,

legfennebb tudta: innen útra kelhet.

Most ő csak ő, a vers csak vers – s a távlat:

véglegesebben nincs itt, mint ki elment.

A vers első két-három sorának olyannak kell lennie, hogy az olvasó kedvet kapjon a folytatásra, majd a mű végén kirázza a hideg – hangzott el a bemutatón. Az alkotó mindkét kötetére jellemző, hogy hidegrázósan jó, hogy nem lehet letenni.

A költő a felvilágosodás irodalmával foglalkozik jelenleg a doktori dolgozatában. A korszak kutatása, olvasása költői munkájában is segítette. A régi magyar irodalom nagyon szenvedélyes, de csak cselesen, rejtetten vannak jelen ezek az elemek – vélekedett.

Farkas Wellmann Évát a szakma nemcsak átütő erejű alkotóként, hanem jó tollú kritikusként is ismeri és elismeri. Erről ő azt mondta, hogy kíváncsi és jóindulatú olvasóként lát neki a köteteknek. A verseskönyvek esetében nagyon nehéz helyzetben van, ezért inkább a prózai műveket kedveli.

Varga Melinda