Az ünnepek előtti forgatagban körülnéztünk a világban, néhány helyről külföldön élő barátaink segítségét is kérve, hogy egy kis körképpel szolgáljunk az idei év olvasói és könyves eseményeiről, sikereiről, nagy kérdéseiről. Az alábbi összeállításban néhány érdekesség olvasható a külföldi tapasztalatokról. 

Karácsony, könyvekkel

Az Irodalmi Jelen körképe a nagyvilágból
 

Hozzászólások és ajánlók tömege: Anglia
 
 
   Angliában a Guardian című brit lap közzétett egy felhívást – mint fogalmaznak, „nyakig a karácsonyi ajánlószezonban” – Mi volt a kedvenc könyve 2010-ben? címmel. Először írókhoz, költőkhöz, egyéb művészekhez intézték a kérdést (kicsit hasonlóan a mi körkérdésünkhöz, gyaníthatóan Boldog Zoli kollégánktól elcsenve az ötletet.) A vezető válaszadó Sam Mendes (az Amerikai Szépség rendezője), aki Jonathan Franzen Freeadom című regényét választotta, amely egyébként a briteknél még számos más sikerlistán is felbukkan első helyen, de Amerikában is tarol. Mendes szerint messze felülmúl minden idei könyvújdonságot. A Magyarországon is szélesebb körben ismert megkérdezettek közül Nick Hornby Sarah Bakewell How to Live: A Life of Montaigne in One Question and Twenty Attempts at an Answer című könyvét választotta; John Lanchester Andrew O'Hagan's The Life and Opinions of Maf the Dog and of His Friend Marilyn Monroe (amiből megállapíthatjuk, hogy divat lett a hosszú címadás.) George Walden író, újságíró a The Autobiography of Mark Twain-t jelölte meg az idei év legfontosabb művének. Mark Twain önéletírása egyébként az amerikaiaknál is vezető sikerlistás.

   Craig Raine költő és kritikus egy a nálunk is ismert drámaíróval, Christopher Hamptonnal készült interjúkat egybegyűjtő kötetet ajánl az olvasóknak.

   A Guardian könyvekkel foglalkozó blogja (hasonló a hazai Könyvesbloghoz) a közönségnek is feltette ugyanezt a kérdést: milyen olvasmányokat ajánlanának az idei év újdonságaiból. A reakciók tömegesen érkeznek, nem is lehet a végére érni. A válaszokból azokat a szerzőneveket és műveket próbáltuk kimazsolázni, akik idehaza is ismertek: Bret Easton Ellistől ajánlják a Királyi hálószobákat, Philip Roth-tól a Nemezist. Itt is felbukkan Jonathan Franzen, s ezen kívül tarol a szórakoztató irodalom.

   A papíralapú kultúra leáldozása az angolokat is foglalkoztatja, mint az a London Review of Books legfrisebb számának vezető cikkéből, a „Can Newspapers Survive?” (Megmaradnak-e az újságok?) című írásból kiderül.

   Ezzel a könyvszakmai lappal szorosan együttműködik a 2003-ban megnyílt, mégis patinásan jelentősnek nevezhető londoni könyvesbolt, amely a British Múzeumtól egy ugrásra, Bloomsburyben található. A London Review Bookshop a város legfontosabb színtere a könyvvásárláshoz.  A bolt sikerlistájának 6. helyén áll az idén nyáron elhunyt egyik legjelentősebb angol kritikus, Frank Kermode könyve, a Bury Place Papers (Kb.: „Papírtemető”, de címe nehezen lefordítható szójáték, ugyanis a könyvesbolt londoni utcájának neve is Bury Place), amelybe Kermode az LRB-nek harminc év alatt írott kritikái javát válogatták, többek között Paul de Man, Shakespeare, Salman Rushdie, Oscar Wilde, Ernest Hemingway munkásságáról.
 
*
 
Az Eiffel-torony árnyékában
 
 
   Párizsból küldte el tapasztalatait Raoul Weiss műfordító, akinek versfordításait már olvashatták itt az Irodalmi Jelenen.

   Az elmúlt év szépirodalmi sikereként egyértelműen a Goncourt-díjas regényt, Michel Houellebecq La carte et le territoire című művét Nevezte meg „de ez Houellebecq-nek inkább amolyan búcsú-ajándéka volt – írta Böszörményi Zoltán kérdésére Raoul Weiss –, eközben emelkedik a fiatal Matthias Enard csillaga...”

   A karácsonyi könyvvásárnak Franciaországban nem szerveznek központi rendezvényt, de a könyvnek a szerepe megnő ilyentájt, sokkal inkább ajándék, mint hétköznapi „konzumcikk”.

   Mint Raoul Weisstől megtidtuk, az e-book térhódítása kicsit elmaradt Franciaországban más nyugat-európai országhoz képest, informatikai téren ugyanis némileg hátramaradt ország.

   Az iskolarendszerben az irodalomtanítás leszűrhetően a hazaiakkal hasonló gondokkal küzd: többségben vannak a régi és újkori klasszikusok. Ettől függetlenül nyugat-európai viszonylatokban errefelé még élénk az olvasói habitus.

   Olvasásnépszerűsítő programok, kezdeményezések is voltak és vannak, de hatékonyságukat felmérni nagyon nehéz, és eredményességük is kétélű: ha fel is tudják dobni egy-egy szerzőnek vagy műfajnak a népszerűségét, ezt is többnyire az audiovizuális médiáknak köszönhetik, tehát ezáltal paradox módon megerősődik az irodalom szerkezeti alárendeltsége a populáris kultúrában.
 
 
 
*
 
A könyvvásárok hazája: Németország
 
    A Lipcsei és Frankfurti Könyvvásár mellett Németországban nincsen kifejezetten a téli idényre szervezett könyves esemény, de a német piac, így a karácsony előtti könyvforgalom enélkül is hatalmas. A Lipcsei Könyvvásár egyébként rekordokat döntöget: a tavalyi közel 150 ezres vendégsereglet 40 százalékos emelkedést jelentett az előző évhez képest a látogatottságban. A különösen jól szervezett német logisztikai rendszernek köszönhetően a német nyelvű országok szinte minden könyvesboltjában biztosítani tudják, hogy a helyszínen esetleg éppen nem kapható megrendelésünket 24 óra alatt kézhez kaphatjuk.

   Bár az e-book hódítása a németeknél jóval előbbre jár, mint idehaza – a szövegek elektronizációjára a német kiadói és könyvkereskedői szövetség hozta létre a Libreka nevű adatbázist – az ünnepek előtti könyvkultusz mit sem veszített varázsából.

   Az ismert német hetilap, a Die Zeit online kiadásán az egyik legnevesebb kritikus, szerkesztő, Iris Radisch öt könyvet ajánl egy videón az olvasóknak lehetséges karácsonyi olvasmánynak.

   Első helyen klasszikussal, az Anna Kareninával, majd Reinhardt Jirgl Die Stille című regényére hívja fel a figyelmet, utána a nálunk elsősorban drámáiról ismert Botho Strauss Von Aufenthalt című művét, illetve Sarah Kirsch Gesammelte Prosa című kötetét, és a számos magyar írót ismertté tévő Suhrkamp kiadásában megjelent Odessa Transfer – Nachricten vom Schwarzen Meer című útleíró könyvet.

   A Zeit-nak egyébként a munkatársi gárdája is bevetette magát: a „Tippek tanácstalanoknak” című rovatban folyamatosan jelennek meg a pár soros recenziók, figyelemfelkeltők. Zömében német és amerikai szerezőktől; nem feledkeztek meg, például, az idei Booker-díjas Howard Jacobson szatirikus regényéről, a The Finkler Question-ről sem. A névsor gazdag, Malte Herwigtől, Jonathan Safran Foeren, Siegfried Lenzen át Klaus Blödlig nagyon sokféle művet ajánlanak.

    Személyes élményből táplálkozik az úti tipp: ha az ember Berlinben jár, és könyvet szeretne venni, nem szabad kihagynia a Savignyplatz könyvkánaánját. Ez a kisvendéglőkkel, műemléképületekkel tarkított különleges negyed szenvedélyes gyűjtőknek és újdonságokra vadászóknak egyaránt jó terep a kis beugrókban található antikváriumok, könyvesboltok sorával az S-bahn árkádjai alatt. Olyan, mintha a budapesti Múzeum körutat tömörítették volna be egy csöpp párizsi hangulattal fűszerezett területre.
 
*
 

A világelső olvasásban: Norvégia
 
Oslóból Kovács Ferenc költőtől kaptuk az alábbi beszámolót:

   Az Aschehoug Kiadó tulajdonában van a legnagyobb norvég könyvesbolt cég, a Norli. Nagy vetélytársuk volt a kisebb forgalommal, de közel dupla bolthálózattal rendelkező Libris. A könyves szakma nagy bánatára 2010 októberében egyesült ez a két nagy bolthálózat. A problémát tetézi, hogy a Libris eddig nem kötődött kiadóhoz. Fennáll a veszély, hogy a norvég könyvkiadás, forgalmazás ezentúl néhány ember kezében koncentrálódik. 178 bolt tartozik így hozzájuk s a forgalom közel felét ők bonyolítják. A harmadik nagy bolthálózat, a Tanum a Cappelen-Damm kiadó tulajdonában van. Sokan kritizálják a kiadó–bolthálózat–könyvklub–nettkereskedelem összefonódását.

   Az e-bookkal kapcsolatban már 2009 elején megkongatta a vészharangot a könyvszakma. A szerzők, a kereskedelem, a szakma leértékelődését látják az e-book amerikai elterjedésével, alacsony áraival. A norvég kiadók hamar megegyeztek abban, hogy ők a külföldi árak 2, 2,5-szeresével tudnak csak piacra kerülni. Létrehozták a Bokbasen.no adatbázist, ahová begyűjtik a digitális könyvanyagokat, s innen lehet majd befizetés után letölteni a kívánt olvasmányokat. 2010 márciusára tervezték a bázis megnyitását. De mind az olvasólap-piac, mind a kiadói-elszántság hiányzik a karácsonyi nagy könyvvásár időpontjáig. Nehezíti a kiadók dolgát, hogy míg a papírkiadás áfamentes, addig az e-bookra  előreláthatólag 25% áfát kell felszámolni. Ezen az sem segít, hogy a Pénzügyminisztérium 2011. január 1-jétől forgalmi adót vet ki az interneten keresztül vásárolt külföldi könyvekre, hang- és képhordozókra IS.

   A gazdasági válság és az interneten elérhető nagy mennyiségű olvasnivaló ellenére Norvégia továbbra is a világelsők között van az egy főre jutó könyvvásárlásban. Idén különösen az önéletrajzi, életrajzi ihletésű kötetek nagy száma és nagy forgalma a jellemző, s közvetlenül karácsony előttre időzítették a megjelenésüket.

   Még november elején jelent meg a Norvégia határain kívül is szenzációsnak mondható hatkötetes sorozat utolsó könyve Ove Knausgård tollából „Az én harcom 1- 6” (Min kamp 1- 6” ). Az egyenként 6-700 oldalas művek (2009-ben jelent meg az első kötet!) nagy felháborodást, ugyanakkor óriási ovációt is keltettek túlon-túl személyes-személyeskedő hangvételük, a privát szférát a végsőkig kitágító voltuk miatt. S talán Norvégia sem egyedülálló a világon azzal a rekorddal, hogy a legkelendőbb 15 könyv között 8 szakácskönyv található (2010. nov. végi adat). Ha csak a szépirodalmat tekintjük, akkor viszont a 15-ös listában a krimik dominálnak (Norvégiában ez is szépirodalom). Az elsőkötetes Jan-Erik Fjell Besúgó (Tysteren) című krimije elnyerte a Forgalmazók idei díját és már átlépte az 50 ezres eladási számot. Készül a német és a holland fordítása.

A képen Kovács Ferenc és Böszörményi Zoltán a budapesti Könyvhéten

*
 
Az e-book „szülőföldje”: az Egyesült Államok
 
    Ha valaki megnézi a világ legnagyobb könyváruházának, a Barnes & Noble-nek a honlapját, jól látható, hol tart az amerikai kultúrában az elektronikus könyvkiadás.

    Hogy azért még a hagyományos könyvek sem vesztek ki, azt az Egyesült Államokban élő Paul Sohar beszámolója is megerősíti. Sohár Pál, akinek az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban jelent meg Homing Poems – Hazajáró versek című kötete, szintén Jonathan Franzen Freedom című regényét nevezte meg az idei év legkiemelkedőbb sikerének. Az Egyesült Államokban is tarol emellett A tetovált lány című krimi szerzője, a svéd Stieg Larsson, pedig a tengeren túl ritka, hogy fordításból szülessen ekkora siker. De, ahogy Paul Sohar beszámolt főszerkesztőnknek, Böszörményi Zoltánnak, ennek ellenére az irodalom messze lemarad a „nonfiction” kategória mögött, azaz megelőzi mindaz, amit az angolszász kultúra ebbe a műfajcsoportba sorol: politikai elemzések, emlékezesek, történelem, „lifestyle” és a többi.

   Az e-bookot olvassák vonaton, metrón, buszon, elterjedtsége vetekszik a papíralapú könyvekkel. Mint Sohár Pál beszámolt, a költészet és olvasás népszerűsítésében fontos szerepe van Garrison Keillor újságíró, író, rádióriporternek is, akinek nagyon népszerűek a rádióműsorai. (Mint utánanéztünk, Keillor maga is roppant népszerű az USÁ-ban, több díjat is kapott, köztük irodalmiakat. Rádióműsorait sugározzák szerte az angol nyelvű világban. Nemrég könyvesboltot nyitott Minnesotában.)

   A karácsonyi könyvvásárnak nagy, központi helyszíne már csak az ország méretéből adódóan sincs, a helyi szokásoktól függ minden.

   A legnagyobb orszagos irodalmi rendezvény, az AWP, azaz az Association of Writers & Writing Programs által szervezett esemény, amely Washington DC-ben zajlik minden év február 5-e és 11-e között.

   Ezen szinte minden kiadó és irodalmi folyóirat jelen van. Sohár Pált is meghívta ide jövőre egy angol nyelvű holland magazin felolvasni, aki tehát ez időben épp Washington DC-ben jár, meghallgathatja.

   Különösen jó hír volt a magyar költőtől, hogy a könyv változatlanul a legnépszerűbb és legegyszerűbb ajándék maradt az óceán túlpartján is. „Főleg írók esetében – tette hozzá még Sohár Pál –, akiknek halmokban állnak az eladatlan könyveik.”
 
 
*

Ízek és irodalom: Olaszország
 
    A Firenzében élő Pusztai Gabriellától kaptuk a friss híradást, aki egyébként blogján is rendszeresen tudósít olaszországi élményeiről. Az alábbi beszámolót az Irodalmi Jelennek küldte:
 
   Azt hiszem, Olaszországban (fogyasztói társadalom „oblige”) nem a könyv jut először az emberek eszébe, amikor ajándékot keresnek, pedig a választék hatalmas. A városokban egymást érik a nagyobb könyvesboltok, nagy kultúrája van a „kávézó-könyvesboltoknak”, ahol az ember akár órákat el tud tölteni egy kávé mellett, a kiválasztott könyveket olvasgatva. Nagyon hangulatos program, hétvégenként, de akár egy rendes hétköznap is televan minden könyvesbolt, az emberek szívesen üldögélnek az este (hétvégén is) későig nyitvatartó üzletekben. Mindegyik üzletláncnak más a jellege, a hangulata, ezért könnyen felismerhetők, azonosíthatók, miközben azért persze nagyjából ugyanaz a választék.

   Figyelemre méltó a gyerekszekció, a kincsesláda-könyvtől kezdve az egészen kicsiknek ajánlott, kivehető figurákkal tarkított textil könyvecskéken át a szerepjátékos, vagy a dobozban más, kapcsolódó játékkal kínált olvasnivalóig minden megtalálható. Ennél a korcsoportnál nagy hangsúlyt fektetnek az interaktivitásra.

   Hogy mit olvasnak idén a felnőttek? Az eheti hivatalos eladási listák első helyén egy szakácskönyv áll, egy televíziós riporternő első könyve sikerén (Cotto e mangiato – a lista 5. helyén) felbuzdulva írt egy másikat is, Benvenuti nella mia cucina, a most divatos „könnyű receptek sietős háziasszonyoknak” stílusban. Biztatóbb a lista második helyén álló Il cimitero di Praga (A prágai temető), Umberto Eco új regénye. A harmadik helyen Giorgio Faletti Appunti di un venditore di donne (Egy nőárus jegyzetei) található, a címadó sztori hátterében a vörös brigádok éppen elrabolják Aldo Moro-t, Szicíliában a maffiavezérek elfojtanak minden civil ellenállást, és a ’80-as évekre meggazdagodó Milánó árnyoldalai is láthatóvá válnak – mindezek az olaszokat a mai napig élénken foglalkoztató témák. Érdekes viszont, hogy az északi krimi, ami az utóbbi időben egész Európát lázban tartja, mintha kicsit kevésbé érdekelné a helyieket.

   Sok maffiával, camorra-val foglalkozó könyv van, és nemcsak a Saviano Gomorra-ja miatt, hanem azért is, mert van piaca az olasz társadalom problémáit komolyan, vagy félig komolyan, netán ironikusan boncolgató könyveknek (és persze éppen most a Berlusconit kifigurázó kiadványoknak is).

   Fontos megjegyezni, hogy a könyv nem olcsó mulatság errefelé. Franciaországgal összevetve, jó negyedével/harmadával drágábban árulnak mindent, és sokszor feleannyiért sikerül megvenni ugyanazt a könyvet angolul, mintha olaszul venném (igen, bevallom, ha fordításról van szó, szívesen olvasom angolul is).

    Firenzében a legnagyobb könyvesboltok (mind a központban) a Martelli, La Feltrinelli , Melbookstore, Edison, természetesen mindegyikben jelentős részt foglal el a turistáknak szóló (legalább tíz nyelven kínált) firenzei / toszkánai / olaszországi úti-, szakács- és történelmi könyvek szekciója (ki kell szolgálni azt az évi 8 millió turistát, aki idelátogat). Az Edisonban (Piazza della Repubblica 27) van a legjobb kávé és sütemény, éjfélig nyitva tart, csak nehéz szabad széket találni, mert az emberek előszeretettel üldögélnek akár órákig is a megszerzett helyen. A MelBookstore-ban (Via de’Cerretani 16) valamiért kevésbé szeretnek kávézni az emberek, de itt van a legnagyobb választék a különlegesebb szociológiai, antropológiai, meg általában a humán tudományokhoz kapcsolható könyvekből, méghozzá a leárazott/használt könyvek sarkában (itt sikerült pl. a magyar ’56-ról angol nyelvű tanulmányt beszereznem), de ha ez érdekel valakit, annak fel kell készülnie a hosszas keresgélésre, egy-két példányban árusított könyvekről lévén szó. A Martelli (Via de Martelli 22) felső szintjén szintén sok humán tudomány van, és ha még feljebb megyünk, nagyon szimpatikus tetőteraszra bukkanunk, ami önkiszolgáló kávézóként működik. Télen egy üvegtető alatt lehet üldögélni, de a legjobban tavasszal és ősszel lehet élvezni a helyet.

   A helyiek panaszosan szokták megállapítani, hogy egyre kevesebb kis könyvesbolt van (és ez igaz minden másra is – cd, ruházat, élelmiszer – minden terméktípusnál a nagyobb boltok, láncok felfalják a régi, hagyományos üzleteket). Egy ilyen lánchoz tartozik, de speciális kínálattal a La Feltrinelli Internazionale (Via Cavour 12), ide érdemes betérni, mert sok érdekes (és elég olcsón árult) könyvet lehet találni angolul, németül és franciául. És vannak persze azért a „librerie antiche”-ok is, már amelyik eddig ellenállt a nagyok versenyének – ilyen szimpatikus hely, például, a Via di Martelli-n lévő Libreria Giorni, vagy a Gozzini (Via Ricasoli 49), amely 1850-től (Olaszország egyik legrégebbi könyvesboltjaként) árul új és antik könyveket, litográfiákat, grafikákat, térképeket.

A szerző blogja: http://olaszorszagbajottem.wordpress.com

*
 
Ausztria: forraltbor illata és könyvek
 
    Ha adventi vásár, akkor Bécs. Bár ebben a forraltbor illatú forgatagban nem a könyveké a főszerep, de a statisztikák szerint Ausztriában mit sem veszít népszerűségéből az olvasás.

   Az országból egy kis kimutatáshoz jutottunk arról, hogy a karácsonyi könyvvásár milyen fontos szerepet játszik a könyvesboltok életében. Forgalmuk felét az év utolsó negyedében bonyolítják, ebből is a legforgalmasabbak a karácsony előtti hetek – az éves összforgalom egyötöde származik ebből az időszakból.

   A könyv, mint ajándék egyáltalán nem ment ki a divatból nyugati szomszédainknál: Az Ernst & Young tanulmánya szerint az osztrákok majdnem 60%-a könyvet szeretne ajándékozni karácsonyra. Mint azt Sigrid Linecker, az osztrák könyszakmai szervezet (Fachgruppe Buch- und Medienwirtschaft in der WKO Oberösterreich) vezetője mondja: a könyv klasszikus karácsonyi ajándék volt és maradt. A műfaji sorrend részben nem meglepő, viszont Sigrid Linecker a regényket említi első helyen, majd a szakácskönyvek a „lifestyle”-kiadványok, valamint egészségről szóló ismeretterjesztő könyvek következnek a népszerűségi sorrendben.

   A gyerekek között is nagy örömnek számít könyvet kapni, ezzel együtt az osztrákok folyamatosan dolgoznak rajta, hogy a fiatalok még nagyobb lelkesedéssel olvassanak. „Egy jó könyv ajándékozásával az ember felébresztheti a gyerek olvasás iránti érdeklődését, de az a legfontosabb, hogy a szülők és a gyerekek együtt foglalatoskodjanak a könyvvel, felolvasással vagy közös olvasással” – mondja a Linecker.

   Állítólag ebben az évben az osztrákok különösen nagyvonalúak szeretnének lenni a karácsonyi ajándékok vásárlásakor. Ez jelentősen több kiadást jelent, mint az előző évben. Az Ernst & Young szerint átlagosan 298 Eurót költenek idén.

Farkas Izabella közreműködésével

Laik Eszter
 
 
Köszönet illeti az összeállításban nyújtott segítségért, értékes információkért:
Farkas Izabellát, Kovács Ferencet, Pusztai Gabriellát, Paul Sohart és Raoul Weisst.