Az Irodalmi Jelen nem csak a valamennyi olvasó előtt ismert és szeretett és kanonizált kortárs költőknek és íróknak kíván teret adni. Régi vágy teljesül be, midőn megindítjuk az olvasók emlékezetéből kikopott, ám egykoron nagy sikernek örvendő költőink, íróink életének és verseinek felidéző rovatát: az Irodalmi zöldségeket. Hiszen ki emlékszik ma már Balassi, Zrínyi, Mikes írásaira? Így volt, vagy nem így volt? Tessék előszedni a poros könyveket, s összevetni! Dr. Bárdos paródiái.

"A magyar választások alkalmából feltörtek bennem az emlékek, régi magyar, angol, francia, egyesült államokbeli és kanadai választásokról. Az 1944-es amerikai választásokon Wendell Wilkie helyett negyedszer folytatólagosan Franklin Delano Rooseveltet választották meg az Egyesült Államok elnökévé." - Faludy György írása és két verse az Irodalmi Jelen 2006. májusi számából.

"mennyire könnyű, elviselhetetlen, / egymásban élni, mint erdőn a köd, / ahogy az ágakon előre lebben / és megpihen az odvas fák között" - László Noémi versei.

"Fönn a Brenneren / kender nem terem, // ott csak hangafű. / Gyopár sem terem." - Szőcs Géza verse a júniusi lapszámból.

Megjelent az Irodalmi Jelen júniusi száma! Ajánló és néhány részlet a tartalomból.

"S az ég már, azt hiszed, nem lesz / soha többé csillagos. Aztán a telehold vörösen bújik / ki a dombok mögül. Lázas szemhéjak, fénylő paplanok,  / apró házak tetői, fellegek, éjszakák. Nappalok." - Fekete Vince verse a júniusi lapszámunkból.

A júniusi lapszámunkból: köszöntjük hetvenedik születésnapján Czegő Zoltán költőt.

"Dobog a szív alatti szív, zubog a hang alatti szó,
 hidak alatti örvény, mondat alatti mondat:
mit visz a felduzzadt vizű, mély folyó,
 redőzött, bolyongó ágya mit sodorhat?"

"Köztársasági elnök vagyok,
jog doktora,
környezetvédelem lovagja,
kemény tárgyalófél,
legfőbb hadúr."
Nyilas Atilla verseiből már korábban is közöltünk lapunkban. Verseskötete (Szabó Péter festményével címlapján) a Könyvhétre a napokban jelenik meg. Íme az Álmoskönyvből néhány költemény.

A magány száraz gallyait égetik a kertben,
arcodra savas pernyéje hull.
Mint árva, ha éhes és kenyérért kebelre szorul,
még imádsz-e úgy?