• Viola Szandra

    Nyers időt dagasztasz

    Kikerekíti a pirkadatot
    szelídítő lassúsággal,
    jól látszik most,
    a fény komplementer színe
    a hazugság,
    felsötétlik, elsápad,
    holdalma.

  • Muszka Sándor

    Roham

    Elérem a napot, a holdat elérem,  – madarak halak árnya volt társam, –  elvisz magával, belélegzi arcomat a köd.
  • Bagdal Zoltán 

    Elnövés

    mélység felett egyensúlyozol egy kötélen reszkető térdeid meginognak képzeletbeli szárnyaid hullatják  tollaikat alattad félholt fák próbálják  gyökereikkel felhasználni amit a rideg kőből még lehet az ég csillagos és mintha szédülne fel sem tudsz rá nézni patak csobog távolban – 
  • Viola Szandra

    Talán sellő, talán kagylóhéj

    A kagylók, mint mélyvízi virágok, kinyílnak a lábas alján, egészben maradt bors és galaxis.
  • Nagy Milán László

    Visszaszámlálás

    Egyik sört bontom a másik után. A fejfájásom alábbhagyott, előkerült barátságos, fecsegő énem, a reggeli kínlódás távoli, az előttünk álló este egyre közelebb.
  • Bánkövi Dorottya

    A rigó nem hazudik

    Kifelé nem vezetett, kivágtam hát magamból az összes élvezetet, múltból egy utolsó kertet, fátlan.
  • Bíró Tímea

    Ajtót nyit rájuk a félelem

    nyitott tenyeredben mélyülnek az árkok
    hullanak ki és be az emberek az éjszakák
    besötétedett a gyümölcsben a magház
    darazsak kopogtatják a villanykörte üveglapját
    ne hagyd a szilánkokat a földben
    félbevágná a bogártesteket
    a sűrű szövetű menedéket
    a szelíd halottak álmát

  • Le Julianna Phuonghin 

    Éltél már tengerparton

    A családi albumok véletlen idegenjeinek tekintetében,
    a rémálmaid mélyén fekvő vagonok múltjában, 
    valahol két hibád közt,
    egy menthetetlen élet ködjében.
    Úgy keresed, mintha az életed függne rajta,
    úgy várod, mintha már évek óta keresnéd a
    sivatag közepén az oázist.
    És végül túlnő rajtad, mint egy burjánzó sejt,
    amin már nem lehet segíteni.
    Égből zuhanó galamrajok tépték le az utolsót.

  • Lackfi János

    Je suis

    a szavaimból élek, miközben norvég vonatok vágtatnak a sarkkörön, mutatja a webes kamera, alighanem jóval több  párhuzamosság adódik egy norvég ügyvéd és egy magyar költő között, mint elsőre gondolhatnánk
  • Petőcz András

    Pygmalion

    Ha félbehagytak is, akkor is akarlak. Félig kész szobortested érintésére vágyom.
  • Kopriva Nikolett

    Itt nincsenek fekete erdők

    az alföldi szél felszabdalta a tájat ledöntötte a falakat felkapta és elvitte az embereket
  • Demeter Arnold

    Mászófal az éj

    Mászófal az éj,  és benne a csillagokon először  a Holdig jutok, melynek udvarában  kóstolót tartanak. 
  • Czilli Aranka-Ágota

    Az idő, mint egy kinőtt takaró

    Kiröhög minket az idő, a feledés, mint egy szivacs, ellenünk dolgozik, anyácska, sápadó gyermekem, oldódunk lassan, mint vízben a rozsdás kések.
  • Lackfi János

    Harmadik

    s most életet és kibúvót keres sokmillió háziőrizetes. 
  • Magyar Eszter Csenge

    Boszorkánymalom

    A tetszhalott szabadulóművészeket vízbe dobják, a lelakatolt üvegládák falai mögött csontjaik rejtett puskacsövek, izmaik alatt lapuló vaskötelek.
  • Halmosi Sándor

    Beleállni a gravitációba

    Semmi biztatót nem mondhatok. Ami ebből a világból ténylegesen is látszik, az a legsötétebb anyag.
  • Czilli Aranka-Ágota

    Lecsupaszítva

    A halál – selyemmel bélelt koporsó –,  pótanyaméh: körülölel.
  • Lackfi János

    Eldobható

    Mi magunk is, mint borotva… E tanulságba botolva Csak ott álltam Talpig gyászban, Kis kesernyés félelemmel: Eldobható, ím, az ember.
  • Lakatos-Fleisz Katalin

    Vannak vidékek

    Hangtalan esik a délután, ablakkeret fényesül, angyalszárny rezzenti az üveget, szól a Vocalise.
  • Sütő Csaba András

    Koordináták eső után

    gondolta felüt egy régi  könyvet és újra azt olvassa csingó gondolta meglátogatja a régi gyerekkönyvtárat is  hóna alá vág néhány  delfinkönyvet egy-két  karl mayt és nemerét