-
-
-
Bakonyi István
Pilinszky kosara
Egy hajléktalan emlékére
Sosem kért tőlünk semmit. Így adtunk neki.
Ott feküdt a hideg novemberi estén a padon.
Aztán egy pincében.
A hatvan évet sem érte meg.
„Tiszteletem, Tanár úr!”– így köszönt mindig.
Abban az iskolában tanult, ahol tanítottam.
Aztán Ausztriában dolgozott.
A járványkor kirúgták, hazajött.
És ment lefelé. Ivott, ivott, ivott.
Emlékszem okos arcára, szemére.
De menthetetlen volt.Elvitte az alkohol.
S várta tán ott, fönn, egy nyugalmas
akol. -
Papp Vera
Nem hagyom, hogy megfojtson a virágnyelv.
remélem, viszontlátlak a Rorschach-teszt legcsinosabb pacájában. -
-
-
Keszthelyi György
Az ördög az asszonyból falatozott
Ha széthasítod a szívemet, eszembe jut Csajkovszkij Diótörője, ezen szűröm át a törmeléket, -
-
-
Rakovszky Zsuzsa
Öröm és fájdalom egyforma távol
Idő előtt felköltöznék a holdba, azok közé, akik már nincsenek -
-
-
-
Böszörményi Zoltán
A vers nem lett osztályharcos
tér ágyán fekszik a teremtő semmi az álom
ködbe veszett a sekély éj vére lobog ma elébed
és hínár ring benne erek mosolyán libeg hozzád
ezzel fűzd magad ódon egekhez emeld szemed énrám -
-
-
-
Király Farkas
Homályos szélű földek
Ég és föld között ragadtunk, az összedőlt kávézó melletti pocsolyákban – megmaradt plakát vigyorog ránk: „Fekete tea és gránátalma ízű álom.”
