BALASSI, ZRÍNYI, MIKES - Irodalmi zöldségek 1.
Az Irodalmi Jelen nem csak a valamennyi olvasó előtt ismert és szeretett és kanonizált kortárs költőknek és íróknak kíván teret adni. Régi vágy teljesül be, midőn megindítjuk az olvasók emlékezetéből kikopott, ám egykoron nagy sikernek örvendő költőink, íróink életének és verseinek felidéző rovatát: az Irodalmi zöldségeket. Hiszen ki emlékszik ma már Balassi, Zrínyi, Mikes írásaira? Így volt, vagy nem így volt? Tessék előszedni a poros könyveket, s összevetni! Dr. Bárdos paródiái.
BALASSI BÁLINT
(1554-1594)
Élete a hármasság jegyében zajlott. A Gyarmathy Balassák családjából származott. A XVI. században, a három részre szakadt Magyarországon élt. Őt magát is három részre szokás osztani, úgymint Gyarmathyra, Balassára és Bálintra. Az első főleg vitézi, a második istenes, a harmadik szerelmes verseket írt. Bár férfi volt, rendszeres ciklusai voltak. Erről Maga kezével írott könyve (lásd menzesz-naptár!) tanúskodik, mely azonban szemérmesen háromszáz évig lappangott. Élete hármas válaszútján három nő feküdt keresztben: Júlia, Celia és Fulvia. Ő vitézül végigment mindhármon, de igaz virtussal Dobó István lányát, Krisztinát vette feleségül. Csoda-e, ha rövidesen Eger is megadta magát (a töröknek). Később Szárkándy Anna ágyában ápolta a lengyel-magyar barátságot. Kilenc nyelven értett, de magyar nyelven írt, különösen kedvelte a Balassi-strófát. Tanulmányozta a levegőt (erről szól "Vitézek, mi lehet ez széles föld felett" kezdetű verse), a visszhangot, valamint a várkapitányok feleségét. Korának legnagyobb ostromszakértője volt, minden nőt be tudott venni. 1594-ben azonban tévedésből Esztergomot kezdte ostromolni, e sajnálatos hibájába bele is halt.
KIBEN ANYANYELVÉNEK SZÉPSÉGÉRŐL SZÓLANA
(Az Csak búbánat nótájára)
Az szép anyanyelvünk:
érző-vérző lelkünk
keletről jött gyémántja;
Az gyehenna tűzre
legyen mind elűzve
az ki épséged bontja.
Sokszor szerelmemnek,
olykor gyötrelmemnek
légy tüzes foglalatja.
GRÓF ZRÍNYI MIKLÓS
(1620-1664)
Ő a Bécs felé törő Szulejmán szultánhatalmas seregét megállító szigetvári hős, Zrínyi Miklós várkapitány dédunokája. Nagy elődjéhez hasonlóan többször is kirohant (pl. amikor egy ízben elsózták az őzpecsenyét), de túlélte. Apja még gyermekkorában meghalt, csoda, hogy megszületnie sikerült. Neveltetéséről Pázmány Péter gondoskodott, aki otthon is állandóan prédikált, így szüle-tett fóliáns méretű, négyezer oldalas prédikáció-gyűjteménye. Zrínyi magyar barokk legnagyobb költője, emellett hadvezér, politikus, horvát bán, igaz magyar, jó, fiú, testvér, férj és feleség (ez utóbbi erősen vitatott!) Drogszakértőként írt Az török áfium ellen való orvosság című munkája ma is haszonnal forgatható. Főműve a Szigeti veszedelem című eposz, mely dédapjáról, a Bécs felé törő Szulejmán szultán seregét megállító szigetvári hősről, Zrínyi Miklósról szól. A költőt egy osztrák érzelmű, vacsorára szánt, megsebesített vadkan ölte meg a bécsi udvar megbízásából.
OBSIDIONIS SZIGETIANAE
DEDECATIO AD VIOLAM
Én, az ki azelőtt költővé dühödten
Violát, Orfeust, Dianát költöttem
S török áfiummal bévetett erdőkben
Vadkan üldözött kinn és szerelmes nők benn
Mastan immár zengek, Furiák, Hárpiák,
Pokol káprázatja; jó körösztyén világ,
Mert elküldte értem Virgilius fiát,
Hogy nevem áldhassa majd száz ezer diák:
Meg kelletik írnom Szigetrül nagy művet,
Házi olvasmánynak Istentül röndöltet,
Huszonnégy énekes Furia furja földet,
Csak olvastathassa, mindent fölhány, fölvet.
Most Violám, kire mint borostyán kúsznék,
Mint kígyó oszlopra, kire tekerednék,
Mennyországnak kara, mint vadász bősz medvét,
Úgy üldi miattad rettent lelkem üdvét.
Mégis, ha jó sorsom kockát másként vetne,
S Mátyás király dolgát is végezném közbe,
Mint kősziklára sas, mint barlangba medve,
Sietnék bárányként te forró öledbe.
S ha majd béfed minket égnek patyolatja,
Művem az utókor szörnyen latolgatja,
Hogy alexandrinusnak volnék-e atyja,
De szüvem e hívság már hüdegen hagyja.
MIKES KELEMEN
MCCXI. LEVÉL
Rodos-tó, 32 octobris, 1999
Édes néném, a tenger után lám a tavakból is jut rész minékünk. Idestova két hete van, hogy Kőrösre, ebbe a Rodos-tó parti városkába érkezénk. A város felől azt mondhatom, hogy nem olyan széllyes, mint amely hosszú, de a szélyessége nincs több három háznál. Azt már észrevettem, hogy van itt vályogház, fogház, meg zálogház. Micsoda szép látvány is az, amikor az itteni leányok öszvegyűlnek a vályogházba, hogy megfonják a vályogot, aztán fogukkal szép szerelmi zálogokat készítsenek belőle! Gondolom, illyes Torda vármegyében nincsen is. Nekem se készít senki efféle zálogot, hiába is akarnám kiváltani a zálogházban! De erről másszor többet. Azóta a fejedelem folyvást a tóparton ül, eregeti horgát a vízbe, mert halfogásra vágyik, de ebben az elátkozott tóban egy fia hal sem lakozik. Látja kéd, erre még a hal se jár. Így a fejedelem a hal kifogását várja, de csak a mi kifogásainkat hallja, mert ugyan ki merné kimondani, hogy itt ugyan nem lesz miénk a halász-szerencse. Ha csak egy palackba zárt szellemet nem talál, mint az a szegény halász, akiről errefelé mesélnek. Nem is ártana már nékünk valamely szellem, mert nekem, látja kéd, semmi szellemes nem akar eszembe jőni. Ollyas ez, mint amikor Zsuzsiban volt minden reménységem. Bár másom is lett volna benne, de hát nem úgy alakul az élet, amint szeretnénk, hanem amint Isten rendeli. Nem mondom, Bercsényi úrral sem járt rosszul. Meg aztán én így is meghallgatom, ha a régi dolgairól mesél, nem mintha érdekelne, de már csak ez kévántatik a férfiembertől. Napokig elüldögélek nálla, míg Bercsényi úr a fejedelemmel halászni jár, együtt kelünk, együtt fekszünk és mindezt dobszóra. Csak az az egy kár, hogy külenb-külenb szobában tesszük.
Látja kéd, a szegénységnek is van haszna néha napján. Mely jó is volna, ha csak egy szoba jutnék mi kettőnkre itten! No de még mindig jobb így nékem, mint valamely török úrnak háremjébe kerülni, mert engemet nem úgy neveltek, hogy herélt vagy háremhölgy jó szív-vel lehetnék. De aztán elhiszi-e kéd, mennyire ráuntam már erre a levélírásra is. Mindenesetre gyakorolom magam, olvasgatván ama Lévay Józsefnek rólam elnevezett versezetjét, hogyan is hallgatom, hallgatom egyedül tenger mormolását, tenger habja felett futó szél zúgását. Egyedül, egyedül csak az a baj, hogy itten se tenger, se mormolás, még szél se igen van, nem hallom, csak a szomszéd béget, akinek a báránya béget. Kédet addig is Isten éltesse.
Ámen.
Dr. Bárdos József
