• Nagy-Balatoni Dóra

    A bábjáték és az irodalom kapcsolata

    A commedia dell’arte nem tűnt el nyomtalanul. Jóllehet, mint rögtönzött színjátéktípus nem hagyományozódott az utókorra, de a „tipi fissik”, vagyis a tipikus karakterek annál inkább hatottak, mind a drámairodalom jelentős alkotóira, mind pedig az európai vásári mutatványosokra. „Sokan közülük bábokkal is játszottak. A kanavászok történeteiben fontos szerep jutott a zanninak (szolga), aki az egész cselszövést bonyolítja.

  • Vicente Ferreira da Silva

    Lábjegyzet Hérakleitoszhoz

    Szakács Péter fordítása
    Az efezusi filozófus, akárcsak a tragikus költők, a valóság titkos folyamataival való mély szimbiózisa révén egyaránt megsejti azon titokzatos Fátum elkerülhetetlen rendeléseinek súlyát, mely ott áll az érzéki világ sodrása mögött.
  • Egyed Emese

    Transzilván történetek nőkről

    Elsősorban hétköznapi helyzeteket villantunk fel, amelyek azt mutatják meg, hogy a trianoni döntés, majd a második világháború, az államszocialista éra és annak vége miként hatott az erdélyi művelt nők életére, az anyaországgal való kapcsolataikra.

  • Vicente Ferreira da Silva

    Novalis

    Szakács Péter fordítása

    Ebben a tanulmányban kizárólag Novalis munkásságának filozófiai vonatkozását vizsgáljuk, eltekintve annak irodalmi, politikai, vallási aspektusaitól. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szerző gondolkodásának bemutatása során nem kell majd röviden kitérnünk eszméinek vallási, politikai vagy egyéb vetületeire; mindazonáltal elemzésünk kizárólag a német romantika ezen gigászának világképével kíván foglalkozni. 

  • E. Bártfai László

    A nyakkendő lila dala

    Az enallagé fokozatai

    Bús éjszaka volt, s bús éjszaga volt
    A háznak: a hallgatag, ódon
    Lépcsők doha terjedt

    Tóth Árpád: Bús éjszaka volt… (1914)

     

    A meghatározás buktatói

  • Vicente Ferreira da Silva

    Diagnózis

    Szakács Péter fordítása

    A tudomány, vizsgálódásának tárgyaival kapcsolatban, mindig az érdekmentesség, pártatlanság tiszta palástját ölti magára. Azt állítja, semmi mást nem akar, mint hallgatni a dolgok erős, őszinte nyelvét, felfogván legmélyebb vallomásaikat. A kiegyensúlyozottság és objektivitás folyamatos hangsúlyozásával szemben a filozófiai reflexió már rég rámutatott arra, hogy mennyire hamis ez az előfeltevés, s mennyi önkényes mozzanat rejlik a tudományos módszer kidolgozása mögött.

  • Turbuly Lilla

    A verset öltött nemlét

    Luzsicza István költészetéről

    Luzsicza István ritkán ír verset, és kivárja, amíg ezekből összeáll egy kötet. Nem az összes versét szeretné közreadni, hanem az adott gondolatkörhöz tartozó esszenciát, új minőséget teremtve a folyóiratokban szétszórt megjelenésekhez képest. Úgy lett ötvenéves korára kétkötetes költő, hogy a 2006-ban megjelent Az artista estére hazamegy című bemutatkozó kötet után 18 évvel, 2024-ben engedte útjára az Ágain megtart című második verseskötetét. Közben az elsőben megverselt ötéves kisfia felnőtt, ahogy a később született másik fia is, ő pedig fiatalemberből középkorúvá vált, megélve családi örömöket és azokat az első nagy veszteségeket, amelyekkel a legtöbben éppen ebben a két évtizedben szembesülünk.

  • Vicente Ferreira da Silva

    Gondolatok a lét rejtőzéséről

    Szakács Péter fordítása

    Tisztelt Olvasóink! 2025. szeptemberi, októberi és novemberi számunkban sajnálatos tévedés történt: Vicente Ferreira da Silva esszéinek bevezetője és azok fordításai Szakács Péter neve helyett Szakács István Péter nevén jelentek meg. A brazil filozófus életművét Szakács Péter kutatja és fordítja. A hibáért mindkét szerzőnktől és valamennyi olvasónktól szíves elnézést kérünk!

     

  • Arany Zsuzsanna

    „Zsúfolt nézőtér fogadott, tíz percig taps volt”

    Kosztolányi, a konferanszié

    Legendás epizód volt az is, amikor az író 1929-ben publikálta Az írástudatlanok árulása című cikkét, melyben alaposan nekiment Ady Endrének. A sokak szerint csak pamfletnek minősíthető szöveg megírásához A Toll című lap által meghirdetett ankét adta az apropót, a költő halálát követő tizedik évben. Kosztolányinak ekkor az első dolga az volt, hogy többeknek is felolvassa a később nagy vihart kiváltó sorokat. – Arany Zsuzsa tanulmánya a konferanszié Kosztolányiról.

  • Deák-Sárosi László

    Krasznahorkai és a bolond magyar gének

    ​​​​​​​„Ha kiemeljük ezeket a minősítéseket a körmondatfolyam maszlagjából, akkor jobban látszik, mennyire sértő ez a gúnyolódás, gyalázkodás. És még inkább, ha a magyart behelyettesítjük valamely más nép nevével.” – Deák-Sárosi László esszéje Krasznahorkai László és Tarr Béla apokaliptikus világszemléletéről.

  • Vicente Ferreira da Silva

    Elmélkedés a halálról

    Szakács Péter fordítása

    A kortárs egzisztencializmus terminológiája a halált a határhelyzetek közé sorolja, vagyis az élet kiküszöbölhetetlen meghatározottságai közé, melyek nem haladhatók meg, nem változtathatók át a tevékenység révén, határt képezve szabadságunk számára. – Vicente Ferreira da Silva esszéje Szakács Péter fordításában.

  • Praznovszky Mihály

    „Gyakran felsóhajtott gyermekei után”

    150 éve halt meg Madách Imréné Fráter Erzsébet

    Madách halála után egyértelművé vált, hogy felesége helyzete egyre rosszabbodik. Kezdetben Veres Gyula küldte a félévente esedékes támogatást. Maga Madách bízta meg közeli barátját, hogy halála után gyermekei gyámja és birtokának kezelője legyen.  Majd pedig, ha Aladár – Madách Imre és Fráter Erzsébet fia – nagykorúvá válik, attól kezdve ő intézheti a család ügyeit.

  • Vicente Ferreira da Silva

    Emberszárnyak

    Szakács Péter fordítása

    Tisztelt Olvasóink! Szakács Péter itt közölt fordítása szeptemberi lapszámunkban tévesen, Szakács István Péter nevén jelent meg. A súlyos tévedésért elnézést kérünk mindkét szerzőnktől és olvasóinktól!

    *

  • Szakács Péter

    A szabadság nyomában

    Vicente Ferreira da Silva korai esszéi

    Tisztelt Olvasóink! Szakács Péter itt közölt tanulmánya szeptemberi lapszámunkban tévesen, Szakács István Péter nevén jelent meg. A súlyos tévedésért elnézést kérünk mindkét szerzőnktől és olvasóinktól!

  •  Lakatos-Fleisz Katalin                                                                                                                  

    A valóság ezerszemű megfigyelője

                Ha egy életműhöz egyszerre tartozik hozzá a játékosság, a virtuóz formakezelés és az élet kérlelhetetlen tényeivel való szembenézés, annak egy gyűjtőszava van: a transzcendencia. Mert igaz dolog kimondani a rettenetet (szépen), és hazugság elhallgatn
  • Lajtos Nóra

    Lírai fénynyalábok az elefántcsonttoronyból[1]

    A hallgatás lehet egyéni és közösségi elnémulás Tóth Erzsébet esetében, de amint láttuk, néhány lírai fénynyaláb mégiscsak elhagyta önként vállalt elefántcsonttornyát.
  • Fodor Miklós

    Elhagyott Éden

    A költői révülés a teremtés kezdete felé visz: ahol a ’még éppen nem’ átlendül a ’már éppen igen’-be. Az értelem számára elgondolhatatlan és elképzelhetetlen a ’teremtés előtti idő’, a létezés hiánya, hiszen mindenkor a tapasztalás szilárd és megszokott világa vesz körül minket.

  • Bene Zoltán

    Pálya, rajz

    Reke Balázsról, vázlatosan

    Recenziók és interjúk formájában megjelenő irodalmi visszhang, reprezentatív antológiába beválogatott prózák, NKA Alkotói támogatás, majd a Móricz Zsigmond Ösztöndíj jelzi, hogy a szakma is fölfigyelt a fiatal szegedi prózaíróra, Reke Balázsra, akinek új kötetei egészen bizonyosan fontos állomásai lesznek a kortárs magyar prózairodalomnak.

  • Bíró-Balogh Tamás

    Koncerezett-e Bartók Béla Gyomán?

    Hozzászólás Petrőczi Éva versének jegyzetéhez

    Bíró-Balogh Tamás Petrőczi Éva publikációjára reflektáló tanulmányában annak a legendának a nyomába ered, mely szerint Bartók Béla a Kner család meghívására egy alkalommal koncertet adott Gyomán.

  • N. Pál József

    Mindennapi sikerünket add meg nekünk ma?

    Sportról – másképpen

    Tudnivaló, hogy a sport, ez a modernitás korától felnőttkorba lépő jelenség, miután szervezettebb versengéssé növekedett, önnön paradoxonjait is kihordta, és fenn is tartja kivédhetetlenül. A sport játék, a homo ludens sajátja, örömforrás, az identitás erősítője, de az önző sikervágy, az ellenszenvek, előítéletek fenntartója is egyben, gyakran szétszálazhatatlanul.